BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2009. december 29., kedd

Puccs a konyhában - avagy amikor már eddig, eddig, eddig vagyunk...

Sikerült! Megszálltam az itthoni konyhát! Kemény aknamunka, hírszerzői-felderítői meló után ünnepi időszakban sikerült anyuka felségjelével jelzett konyhában főznöm!

Ezt nem lehet addig megérteni, amíg valaki az itthoni helyzetet nem tapasztalta. A szent és sérthetetlen konyhában csak egy valakinek lehetnek elképzelései: és az pedig az anyukám. Minden ellenintézkedés és mástól jövő javaslat véres vitába torkollik. Egy szóval: önfejű. De mi (a család) már pár évtized alatt ezt megszoktuk. De sajnos a példa ragadós, mert néha én is érzem magamon ezeket a jeleket... Ugye... a pszichológia... ki, mit lát gyermekként.... meg szegény Freud. De felismertem a problémát és igyekszem orvosolni. :D

Az ünnep szépen, csendben eltelt, több éve szokásos forgatókönyv alapján. Evés, ivás és megint evés és megint evés és ivás jellemezte. Ergo a soha nem látott mennyiségek elpusztítása volt a közös családi feladat három napon keresztül. Ennek köszönhetően a könyökén jön ki mindenkinek a maradék és a hús-hússal-töltött káposztával-süteménnyel kombó. Na, fogtam magam és több órai kérlelés után ma sikerre vittem a szejtán-puccsot! Még hozzá én készíthettem el, hála annak, hogy anyukám még csak távoli híradásokból hallott róla. A szejtánból végül brassói lett. Apukámat nem győzte meg, ő továbbra is szójakockával kéri elkészíteni ezen kaja hústalan változatát. Kb. azon a véleményen volt a szülői gárda, hogy jól van, ilyet is ettünk, de olyan sűrűn, azért ha nem muszáj, ne erőltessük.

Hát, jól van! Főzök-sütök belőle akkor magamnak! :D Pedig jó lett a kaja, csak itthon a szójás verzióhoz szokott a kis család.


Brassói szejtánból
(kiadós háromszemélyes adag)

150g búzasikérből készítettem szejtánt, amit kis kockákra vágtam fel. A búzahúst "vegetás" vízben főztem ki. A használt vizet a tűzön hagytam és 6-7 nem túl nagy szem krumplit héjastól félpuhára főztem.Amíg a krumpli főtt, a húsfalatkákat gyros fűszerkeverékkel elkevert oljaban "pácoltam". Végül egy serpenyőben a szejtánt megsütöttem fokhagymával olajon, egy másik edényben pedig a meghámozott, felkockázott krumplit. Amikor megsült, a kettőt egybeöntöttem. Ízesítettem borssal, sóval (kóstolni, kóstolni, kóstolni, mert a szejtán nagy lutri). Itthoni, vödörben savanyított uborkával remek volt!

2009. december 25., péntek

Boldog karácsonyt!


Kívánok mindenkinek boldog karácsonyt!

Főzés egy kicsit szünetel, mert családi fészekben telnek az ünnepek, ez pedig anyuka felségterülete. A konyhában ilyenkor maximum alkuktai feladatokat láthatok el, mert az ő elképzeléseibe élő ember nem szólhat bele. Bár készülök némi ellenforradalomra :D, mivel megígértem, hogy szejtánt fogok előállítani az itthoni konyhában, bemutatni a szülőknek, mint legújabb barátomat, és ez a feladat csak az enyém lesz!!! :D

Januártól teljes gőzzel indul újra a gépezet, távol az itthon helyszíntől, saját placcon!

2009. december 23., szerda

Beszippantott

Miért jó a téli szünet? És miért jó jóban lenni a falu könyvtárosával?
Mert végre van időm olvasni. És én kapom meg először a "friss árut" a könyvtárból :D

Mert igen, Magyarország egyetlen kicsiny falvacskáját sem hagyhatja hidegen Stephenie Meyer sorozata, a Twilight-saga. Nagy duzzogva rám tukmálták a három kötetet, (nem aprózzuk el :) ) hazahoztam és nem nagyon bíztam benne, hogy ki is olvasom.

Aztán elég volt a kezembe venni... falom egymás után a köteteket. Hát, igen nem hiába fiatal nők és tinédzserek a célközönség. Edward Cullen lehet akármilyen vámpír (ráadásul vegavámpír, ahogy magát meghatározza, mivel nem fogyaszt emberi vért), de szerintem nincs olyan nő, aki az olvasottak után nem ábrándozna egy icurka-picurkát róla... ;)

Tudom, hogy nyakunkon a karácsony. Szépen lassan arra is készülődik a család. De egyszerűen nem tudom letenni a könyvet és már a harmadik kötetben járok. És már én is alig várom, hogy jövő év júniusában megjelenjen a folytatás. Mert bizony még mindig van folytatása! Hát kérem, ha a biznisz beindul...

Csak ajánlani tudom minden picit is ráérő nőnek, hogy kezdjen bele! Nem fog csalódni! Mondom én, a pesszimisták és mindent lef.kázók királynője! ;)

2009. december 21., hétfő

Leves fokhagymából

Nem sok minden volt otthon. Legalábbis nem sok olyan, amit kedvem lett volna enni. Ebben a fránya hidegen azonban kell egy kis melegség. A bolt meg olyan messze van (van vagy 50 méter... ;) ) Hagyma volt, száraz kifli szintén. A többi járulékos szintén. Ajánlom olyanoknak, akiknek nincs sok kedve a konyhai dolgokhoz. Elég gyorsan kész van és némi kiegészítővel lakató is (pirított kifli, reszelt sajt).

Fokhagymaleves

(Mérték nincs, csak kb. mennyiség) Egy laza rántással indítunk, egy diónyi vajból és egy evk. lisztből. Ha kész, felöntjük előre (uram bocsá') leveskockából legyártott húslével (én két tányérral készítettem, így kb. fél literrel). Belenyomtam 3 buci gerezdnyi fokhagymát. Fűszereztem sóval, borssal. Egyet forrt, majd hozzáadtam szűk 1 dl-nyi főzőtejszínt és egy jó maréknyi reszelt sajtot. Megvártam, hogy felforrjon és levettem a tűzről. Közben összedarabolt száraz kiflit vajon megpirítottam, majd ezzel tálaltam.

Nyammm! És ami elég lényeges... Nem lesz tőle illatos az ember, úgyhogy csak nyugodtan... :D

2009. december 16., szerda

Hiba elhárítva

A tegnapi kálvária ma folytatódott. Hosszas telefonálás és egyezkedés után a fenntartó persze a 3000Ft-os villanyszerelési díjat sem hajlandó kifizetni. Meglepődtem? Egy pillanatig sem... Ismerem már a helyzetet. Az nem érdekes, hogy süvít a huzat az ablak alatt és a fal meg van repedve. A lényeg: a bérleti díj be legyen fizetve! Szerintem, a kicsit jobban szituált országokban ez nem így működik. De ez Mo. Ez csak a szokásos...
Nincs más választásom. Sajátra nincs összeg, albérlet csak drágább lenne, otthon nincs munka, valahol lakni kell...

Túl teszem rajta magam. A feszültség már 220 és a kazán is melegít. Majd kicsit vékonyabb Jézuska lesz.

Azért főzni főztem, igaz a szerelő pont akkor érkezett meg, amikor az első falatot a számba akartam tenni. Gondoltam egy cifrát magamban és megettem másfél órával később hidegen...

Kicsit keleties, kicsit egyszerű. De leginkább fagyasztóból építkező. :D

Zöldborsós-sárgarépás tofu üvegtésztával

Mértékegység nincs!

Olajon megfonnyasztottam egy fél fejnyi lilahagymát és egy gerezd fokhagymát. Egy fél csomag tofut felkockáztam és hozzátettem. Kicsit sütöttem, majd fagyasztott borsót és feldarabolt sárgarépát tettem hozzá. Fűszereztem pici kurkumával, gyömbérrel, borssal, sóval. Egy nüansznyi vizet öntöttem alá és ízesítettem szójaszósszal. A vizet folyamatosan pótoltam, hogy kicsit szaftosabb legyen.Miközben készülődött, az üvegtésztát elkészítettem. Amikor a zöldségek megpárolódtak a tésztára szedve tálaltam, jól összekeverve pedig elfogyasztottam. :D

2009. december 15., kedd

Még egy szerelő...????

Szolgálati lakásban lakom. Nem túl vidám dolog. Lakbért perkálom, vissza pedig semmi. Ezt már kezdem megszokni. Csodaszép csilliárdos kazánom van (közbeszerzés évekkel ezelőtt khm...khm). Nagyon szép, de szart se ér. Saját identitása van és nem hallgat az emberi szóra. Magyarul: érthetetlen módon működik. Az ember beállít egy dolgot rajta, erre ő lesza...ja és tök máshogy fűt. Így próbálj meg spórolni!

Ma hazajöttem. Lakásban tök hideg. Para indul. Nézem a kazánt: se kép, se hang. Király! Nagy pelyhekben hull a hó, idebent a hó kivételével a hőfok stimmel. Szerelő felhív. Ő most x településen tartózkodik, én y településen lakom és szeretne a szerelő bácsi z helységbe még ma hazajutni. Nagy rábeszélés, mégis jön, ha időben tud végezni... Hála az égnek! (Közben B terv kieszelve az éjszaka eltöltésére)

Várok, várakozok... Még mindig várakozok... Hideg lakásból inkább munkahelyre távozom, ott meleg van (hülye indok, de ez van...) Kb. 5 órával később már van remény, hogy a szerelő ideér. Hurrá!

Ideér! Nagy a baj! Nincs feszültség. 220 helyett 170. Nem tud mit csinálni. Villanyszerelő kell.

JÓ, DE ESTE FÉL 7-KOR?????

Egy telefon a Szerelmemnek, Ő telefonál tovább. 5 perc alatt lett szerelő. Helyben!!!

Gázos 3000-rel a zsebében (mert kiszállási díj mégis dukál) el, villanyos nem jön. Megint várok, várakozok.

Villanyos megjön. Létra fel és mondja: hajaj, hajajajajaj, hajajajajajaj.
Köszi! Szóval gáz van!

Drót összeköt, holnapig kibírja, majd visszajön, mert világosság kell és áramtalanítás. Szuper, holnap folytatjuk! Lehet, hogy 20 centire van a probléma, lehet falat kell bontani és újra vezetékelni.

Közben kiderült, hogy ez nem új keletű dolog. Amikor a kazánt beszerelték már akkor is gáz volt, de fenntartó lesz...ta. Eddig bírta. Én szívok... meg a pénztárcám.
Gyakorlatilag időszámításunk előtt lett vezetékelve a ház. Az csak a "kisebbik" baj, hogy a kazán tönkre megy (és a Jóisten pénze kellene, hogy kifizessen), de lehet, hogy egyszer a tűzoltók telefonálnak, amikor épp nem vagyok itthon?

Holnap asztal ráborít az illetékes elvtársra! Nem fog neki tetszeni. De igenis ő a fenntartó és ez bizony az ő kötelessége!

Egyszer, amikor saját házam lesz, ott fog állni egy kazán.
Szén- és fatüzelésű!
Ezt nektek démász-dégáz!!!!
És minden szerelők atyja!

2009. december 11., péntek

Megreformált mézes, néhány mínusz ponttal

Először is... túl vagyok a vizsgán. Eredmény januárban. Nem sietős a tanárnak, nekem meg pláne... Annyit elárulhatok, nem az ötösért indultam. Anatómia-életanból azért ennyire maximalista nem vagyok... Még harmadjára sem, mivel ez volt belőle a harmadik vizsgám, de sose fogadták el az előzőket.

No,de! Rám tört a héten a karácsonyi hangulat és mindenáron mézeskalácsot akartam enni. Mindenki nagyüzemben gyártja már, nálunk itthon meg ez csak olyan járulékos része a karácsonynak. Sőt, tavaly nem is sütöttünk. Mindig itt marad a nyakunkon, kitavaszodik, mire elfogy (a szaloncukorral szintén ez a helyzet).
De most mégis ráadtam a fejem. Kicsit reformosabb lett az átlagnál (graham-liszt), viszont a mézes nem mézes porcukros-tojásfehérje hab nélkül (számomra...). Kicsit a "light kóla ivása a big-mac menü mellé" esete jut róla az eszembe. :D

Ez a recept is a Kisa Judit könyvéből való (de jó, hogy eszembe jutott a héten, hogy nekem olyanom is van! :) )

Mézespuszedli

50 dkg teljes kiőrlésű liszt
25 dkg méz
10 dkg vaj
3 tojás
2 mokkáskanál szódabikarbóna
fűszerek: 1 kiskanál szegfűszeg, 1,5 fahéj, fél gyömbér
(vagy mézesfűszer a boltból)

A mézet felmelegítjük, belekeverjük a fűszereket. A tűzről levéve beletesszük a vajat és megvárjuk, amíg elolvad (ekkor hűl ki arra a hőfokra, hogy mehessen bele a tojás). A tojásokat a mézes cumóhoz keverjük. Végül a liszttel összedolgozzuk. Jó pár órán keresztül hűvös helyen pihentetjük (a recept 10 órát ír, én nem vártam csak 4-et és semmi hiba nem lett). Vékonyra kinyújtjuk, kiszúrjuk és 180-200 fokon 10 perc alatt megsütjük. Nem keményedik meg, egyből fogyasztható.
Tojásos-cukros hab nélkül is finom, az már csak a plusz (kalória :D )

Na, de egyszer van karácsony egy évben... ;)


2009. december 8., kedd

Gyömbéres, szerecsendiós sárgarépakrém-leves

Szegény sárgarépákat már ideje volt felhasználni, szemben jött Kisa Judit könyvében egy jó recept és meglett az eredménye.

Hozzávalók
  • 50 dkg sárgarépa
  • 1 nagyobb burgonya
  • 1 fej vöröshagyma
  • kb. 1 dl főzőtejszín
  • citromlé
  • 1 mk szerecsendió
  • 1 mk őrölt gyömbér
  • 3 evk. olívaolaj
A zöldségeket megtisztítjuk, összedaraboljuk és 1 liter vízben feltesszük főni. Amikor megpuhult, turmixoljuk. Tűzre visszatéve beleöntjük a tejszínt, a fűszerekkel, sóval ízesítjük. Tálaláskor kevés citromlével és pár csepp olajjal felturbózzuk.

És most pedig megyek tanulni. Pénteken vizsgázom... Nem akarom!

2009. december 6., vasárnap

"Hát, az kecske volt..."

Tegnap megjártuk a Mikulásvonatot. A MÁV minden évben szervez Mikuláskor utazást Budapestre a Fővárosi Nagycirkuszba. Az igen kedvezményes útiköltségben benne van az utazás, a cirkusz belépő és az ajándék, amit a hazafelé úton oszt ki maga a Mikulás a gyerekeknek. Nagy élmény kicsiknek-nagyoknak, minden alkalommal gyorsan elkelnek a helyek. Kiskunfélegyházán bevártuk az ország azon felére eső szerelvényeit, ott összekapcsoltak minket, így 12 kocsival érkeztünk meg Budapest-Rákosrendezőre. Egy vagonban 80 gyerek... lehet szorozgatni... Szép tömeg volt. Azt se tudtuk ki kivel van, amikor leszálltunk a vonatról.

Megérkezés után volt még két óránk, hát sétáltunk a Városligetben és a Hősök terén. A japán turisták odáig voltak a gyerekektől. Jöttek és fényképezték őket.


Életemben egyszer voltam cirkuszban (általános 3. osztályos voltam...szóval nem mostanában). Nem is igazán rágtam azóta se a küszöböt egy jó cirkusz után. Most kicsit rosszkor rossz helyen voltam, amikor a kísérőket válogatták, így hát mentem cirkuszba.

Volt mindenféle produkció. Állatok, idomárok artisták, zsonglőrök és persze kötelező jellegű bohóc. És nagy meglepetésemre volt a bohócnak olyan poénja, amin tudtam nevetni. Nem nagyon tartom viccesfajtának szegénykét.

Szegény állatokat inkább sajnálom, minthogy tapsoljak azért, mert térden mászatják az elefántokat.

A venezuelai kötéltáncosok voltak a kötelező jellegű halálfélelem-felkeltők. Biztosítókötél nélkül operáltak, "majdnem leestek" és lehett ám sikítozni! Én inkább nem néztem oda. Már a nézőtéren is tériszonyom volt (olyan hülye meredek), nemhogy ezeket figyeljem. Inkább néztem a gyerekek reakcióit. Hát, az üveges tekintetek megvoltak és a "nem merek odanézni" elbújások. :D

A mongol artistalányok meg biztos valami zseléből voltak, mert úgy tudtak tekeredni, hogy nem igazán lehetett tudni ki hol kezdődik és végződik. Korrekt Laokoon- szoborcsoportot alkottak.


És a finálé... 2,5 órás volt az előadás. Hát, azt hiszem megint nem vágyom rá kb. 15 évig. Jó volt, jó volt, de azért nélküle is éltem volna tovább boldogan. A gyerekeknek nagyon tetszett és ez a lényeg.

A vonathoz buszokkal vitték a társaságot és hazafelé egy -hogy is mondjam szépen- szellemileg lemaradt felnőtt csoporthoz szálltunk fel, akik Szegedről jöttek. A párbeszéd a következő volt:

Józsi, gondozott: - Hát, azok a kecskék milyen ügyesek voltak.
Gondozó: - Józsikám, azok nem kecskék voltak, hanem lámák.
Józsi: - Nem, nem. Azok kecskék voltak. Én nem láttam lámát. (rövid szünet) De mi az a láma?
Gondozó: - Azok az állatok Dél-Amerikában élnek. Aminek meg olyan rövid volt a mellső lába és ugrált, az volt a kenguru.
Józsi: - Én kengurut se láttam. Az egy nagy patkány volt!!!

Hát, csak ennyit idézek... De ők is nagyon fel voltak dobódva és tiszta boldogok voltak, mint a gyerekek...

Este 10-re értünk haza. Én jobban elfáradtam, mint a gyerekek, az biztos...

2009. december 4., péntek

Mákos guba

Van még rajtam kívül olyan ember, aki nem evett az életében mákos gubát??? Ja, nem túl sok?? Sejtettem...
Hát, nálunk nem volt szokás. Mákból mákos tészta. Azt itt vége is lett a karrierje szegénynek. Nem cifráztuk holmi gubának.
Na, de a saját konyhában... ott az igazi szabadság ;)...

Mákos guba

Fogtam két jó hónapja száradó felkarikázott kiflit (legalábbis azt hiszen 2 volt eredetileg... vagy 2,5? Nem oszt, nem szoroz). Nyakon öntöttem 2,5 dl tejjel, amit előtte kb 2 dkg vajjal és egy kis vaníliaaromával (mea culpa, ez volt itthon) felforraltam. 3 evőkanál mákot 2 evőkanál cukorral kávédarálón ledaráltam és a tejes-kiflis cuccba beleforgattam (kávédaráló nélkül :D). Kivajaztam egy kicsinyke jénait, beleöntöttem és kb 25 percig sütöttem. Eredetileg vaníliasodót akartam mellé, de az energiatakarékosság jegyében inkább savanykás (házi) baracklekvárral fogyasztottam.

Lehet egyáltalán baracklekvárral enni?....

2009. december 3., csütörtök

Mese muffinok ananásszal

Nagyon nyűgös voltam, meg fáradt, nem aludtam egész éjszaka, mégis hozzáfogtam sütni. És annyira jól sikerült a muffin, hogy tisztára elfelejtettem, hogy egész nap harapós voltam (gyerekeket külön figyelmeztettem az iskolában, hogy nem nagyon csináljanak ma semmi kalamajkát, mert azonnal harapok). Energiát adott a szó minden értelmében. :D Régi a recept, csak mostanában nem került elő.


Ananászos muffin
  • 150 g konzervananász felaprítva
  • fél deci ananászlé (a konzerv leve)
  • 5 dkg kókuszreszelék
  • 2 bögre liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • fél tk. szódabikarbóna
  • 1 tojás
  • fél bögre cukor
  • 0,8 dl olaj
  • 1 bögre natúr joghurt
Tipikus muffin: szárazakat egy tálba, nedveseket egy másikban elkeverjük. 180 fokon 20 percig sütjük muffinsütőben.

És jöttek aznap ők is:
Játékos foglalkozást tartottak a gyerekeknek. Oszifő lévén kaptam egy szatyrot, mindenféle okos kiadvánnyal megtöltve. Hát, őszintén... érdekes volt. Nagyon szép és jó dolgokról lenne itt szó. Nagyon sokat közülük én személy szerint szem előtt tartva lavírozok az életben. De a gyerekek többsége nemhogy fair trade emblémával ellátott terméket nem látott életében, de még egy "igazi márkájú" ruhára, cipőre, ételre sem futja. Akkor miről beszélünk... Először a vizet kellene a házba bevezetni, utána beszélhetünk ezekről a dolgokról. Sajnos, a diákok jónéhányának nincs rendszeres kereső a családjában. Nekik aztán oly mindegy lesz, hogy milyen körülmények között termelték azt az adott kávét pl.

2009. december 1., kedd

Citromfüves Vuki-pörkölt helyett...

Szegény Vukikat nem volt szívem bántani, ezért inkább kukoricalevest főztem üvegtésztával.

Még mielőtt bárki is azt gondolná, hogy valami perverz étkezési szokásaim vannak és szeretek virtuális Csillagok háborúja szereplőket öldökölni, tisztázom a címet.

Vasárnap a királyi rádióállomáson volt egy beszélgetés F. Nagy Angélával. A beszélgetéseket kabarérészletekkel szakították meg (vagy inkább színesítették) és ott volt hallható a 'Stahl disznaja' című kis jelenet. Itt meghallgathatod (ÉRDEMES!!!! Muhahahaha), ha kíváncsi vagy. A 9:05-kor kezdődő Kabarématinéról van szó és a műsor vége táján hallható. Nem vagyok mr1 fan (annál inkább mr2), viszont családi körben negyedévszázad után már rosszul érzem magam a konyhában, ha nem ez szól reggelinél, ebédnél, vacsoránál. Saját házamban biztosítok mindenkit, ez nem így működik. :)

Na, és Stahl disznajában hangzik el, hogy a következő héten "Jucika" 'Stahl wars' receptekkel vár mindenkit, lesz erőleves Yoda-módra és citromfüves Vuki-pörkölt is. Hát, beletelt egy félnapba, mire feldolgoztam a hallottakat és nem kezdtem el röhögni, ha eszembe jutott (nem igaz, most is röhögök).


De íme a Vuki-pöri helyett készült kukoricaleves!

Kukoricaleves üvegtésztával (4 személyre)

  • 1 kis fej vöröshagyma
  • 2 evőkanál olaj
  • 1 kiskanál kurkuma
  • 1/2 kiskanál gyömbér
  • 1 evőkanál "vegeta"
  • 1 doboz kukoricakonzerv (de mirelit is jó)
  • 2 evőkanál kukoricakeményítő
  • tengeri só
  • 4 dkg üvegtészta
  • tálaláshoz petrezselyem (ezt én hanyagoltam, továbbra sem vagyunk barátok)
Az olajban megpirítjuk az apróra vágott hagymát. Rászórjuk a vegetát, kurkumát, gyömbért. Átforgatjuk és hozzáadjuk a kukoricakeményítőt, gyorsan felöntjük 8 dl vízzel. Hozzáadjuk a kukoricát, a sót, szójaszószt. Felforraljuk és beletesszük a tésztát. Tűzről levesszük és állni hagyjuk, amíg a tészta megpuhul. Tálaláskor petrezselyemmel megszórjuk.

2009. november 27., péntek

Metamorfózis - Avagy a halloweeni tök emlékezete

Hát, így végezte... Kiszárítva, megpirítva. De milyen jó lett! Kicsit jobban megsült a kelleténél, de csak annál ízletesebb lett.
A tökmagpirítás igazi férfi munka. Ez évek óta apukám reszortja a téli időszakban és most a Szerelmem is megpirította első adagnyi tökmagját (persze, azért én felügyeltem rendesen ;D, mégis csak férfi a konyhában... :D). Gratula!

2009. november 25., szerda

Kukoricaprósza - Köszönetképpen

Száz éve akartam ezt is megsütni, de nem vitt rá a lélek vagy csak nem jutottam el idáig. De most ez is sikerült! A citromfás bácsinak vittem belőle, megköszönve a kedvességét, mivel egy elég komoly "használati utasítást" dobott be az egyik nap a postaládámba, a tőle vásárolt citromfákhoz. Biztos, ami biztos, ne rontsak el semmit. Eddig nincs is semmi probléma, a termések elkezdtek sárgulni és a kilenc kis citromocskám hamarosan süteményben, teában és mindenféle finomságban végzi. Ennek nem fogja senki ötféle szerrel kezelni a héját és nem lesz ráírva, hogy fogyasztásra nem alkalmas. Lehet, hogy ma már csak úgy ehetünk nyugodtan citromot, ha a fája ott van a lakásunkban? Elég szomorú... De 200 lesz a vérnyomásom minden alkalommal, amikor a boltban a fenti "figyelmeztetéseket" olvasom.

De jöjjön akkor a prósza...

Kukoricaprósza

30dkg kukoricalisztet átszitáltam, beletettem egy sütőport, egy csipet sót és 10 dkg cukrot. Egy másik tálban egy nagy poharas joghurtot elkevertem 2 tojással, majd a lisztes keveréket hozzáadtam. Egy kisebb méretű tepsit kizsíroztam (szigorúan háztáji disznózsírral!) és a masszát beleöntöttem. A tetejére házi(!) szilvalekvárt és tejfölt csöpögtettem. Kb fél óra alatt sütöttem meg.



A tészta friss fogyasztásra van kitalálva, másnap morzsálódik (de ettől nem rossz), legközelebb ezt 2 evk. olajjal vagy diónyi olvasztott zsírral orvosolni fogom.

2009. november 23., hétfő

Tofucurry

Sosem készítettem ilyen jellegű ételt, viszont a különféle dolgok együttállása előrejelezte a dolgot. Ad 1. Volt tofu a hűtőben, amit nagyon szeretek, tudom, tudom szója meg génmanipuláció, de ha über akciósan árulják a herbáriában (150 Ft-ért ki hagyná ott???), akkor kényszert érzek a vásárlásra. Ad 2. Szert tettem curry fűszerkeverékre (azt se tudom mi fán terem) és már nagyon kipróbáltam volna. Ad 3. Vettem kb. 1 hónapja egy szakácskönyvet és még nem tudtam kipróbálni belőle semmit (időhiány).
Na, a "csillagok szerencsés állása" meghozta a kívánt dolgot. Kinéztem a könyvből, alapanyag megvolt, hát, nosza curry-t készíteni. Na, de illik ezt rizzsel enni? Fogalmam sincs, de én azzal ettem és jó volt.
Ja, de persze csak a Szerelmem hiányában lehetett ez ebéd. Neki tofu???? Kiröhögne és hozna egy oldal szalonnát a spejzból...

Tofucurry (ahogy én készítettem, 1 személyre...)

1 fej vöröshagymát apróra daraboltam és kevés olajon megcsoffasztottam, majd egy háromnegyed teáskanálnyi curry fűszerkeveréket rádobtam, kicsit átforrósítottam. Kb. 1 dl sűrített paradicsommal felöntöttem, jött bele egy fél decinyi víz és só. Amikor összeforrt beletettem a felkockázott tofut (kb. 150g, fél csomagnyit). 15 percig forraltam a tofus keveréket, ha láttam, hogy elforrt a leve, kevés vizet öntöttem alá. Közben 10 dkg barna rizst kifőztem.
A főtt rizsre tálaltam. Kiadós ebéd lett belőle.

2009. november 19., csütörtök

Süti fogadóórára

Minálunk úgy járja, hogy kétszer van fogadó óra egy tanévben. Mivel kis település vagyunk, szinte napi kapcsolatban van mindenki, mindenkivel. Ezért bőségesen elég a két alkalom és hát, akkor sem azok jönnek, akikkel baj van, de ezt most hagyjuk...
Szóval, a nap derekán Ági "néni" a lelkemre kötötte :D, hogy délután a fogadó órára úgy menjek vissza, hogy viszek valami finomat. Na, nesze neked, én komolyan vettem :D. És olyan sütit sütöttem, amit már rég szándékoztam kipróbálni, de valahogy sosem került rá sor (szerintem ezzel sokan vagyunk így). De most eljött a nagy lehetőség! Megsütöttem.
Egyszerű történet, Margit tésztának hívják. A Délvilág újságban volt még a nyáron (néha van benne használható dolog is. Na, jó imádom a kávé mellett olvasni az otthoni reggeleken).
Nem vallottam szégyent, elég gyorsan elfogyott. És üzenték az illetékesnek, hogy most már férjhez is mehetek :D.

Így nézett ki a sütőből megérkezve. Hát igen, látszik, hogy néhány dolognak még a hiányában vagyok. Jól jönne egy rács hűteni... De a süti méretéből látszik, hogy nem vagyunk egy nagy létszámú tanárikar.


Margit tészta
  • 20 dkg cukor
  • 2 dl tej (1 bögre)
  • 2 tojás
  • 5 dkg vaj
  • 5 dkg porcukor
  • 4 dl liszt (2 bögre)
  • fahéj
  • citromhéj
  • 1 sütőpor
  • vágott/darált dió (elhagyható)
A cukrot megpirítjuk, karamellizáljuk és felöntjük a tejjel. Hagyjuk kihűlni. Habosra keverjük a 2 tojássárgát, a vajjal és a porcukorral. Hozzáadjuk a lisztet és a sütőport, fahéjat, citromhéjat. Lassan hozzákeverjük a karamellás tejet. Végül a 2 tojásfehérje felvert habját beleforgatjuk. A vágott diót bele forgathatjuk a masszába vagy a tészta tetejére is szórhatjuk (én csak darált dióval szórtam meg, mert nem voltam biztos a közízlésben). Zsírozott (!), lisztezett tepsibe öntjük és lassan kisütjük.

2009. november 18., szerda

Borsóleves az unalmasabb napokra

Mármint az olyan unalmas napokra, amikor nincs kedvem semmi bonyolult, tűzhely mellett álló dologra, akkor jöhet egy kis anyukaféle borsóleves. Megállt benne a kanál, de ez az igazi! :D


Borsóleves (2 tányéros)

Kevés olajon/zsíron egy fél fej vöröshagymát megfonnyasztunk. Két marék zöldborsót, egy szál feldarabolt sárgarépát kicsit megpárolunk, majd felengedjük vízzel. Mikor a répa félpuhára főtt beletesszük a tésztát (személyenként 1 marék), jöhetne bele a petrezselyem, de én nem szeretem. :D. Ha a tészta és a sárgarépa megfőtt, tálalhatjuk is!

2009. november 16., hétfő

Láttam az Őszt

Láttam az Őszt, itt volt nálam a sarkon és így nézett ki. Na, jó igazából sokkal szebb volt, de nekem csak egy automata gépre fussa. Ez van, ebből dolgozunk. De azért nekem tetszik. :D (...aaaaaaa gép is, meg a kép is. Hihi)



Pizza spenóttal

Sütöttem pizzát még a múlt héten, de csak most van rá időm nyilvánosságra hozni. Spenótos lett, ez a kedvencem. Lehet, hogy perverz vagyok, de csak egyszer kell megkóstolni és mindenki igazat ad nekem! Szósznak a már máskor leírt receptet alkalmaztam, a tészta pedig anyukámtól tanult változat. Hát, nem sikerült valami látványosat fényképeznem, de akkor is épp sietésben voltam és ez lett a maximum.


Spenótos pizza (2 személyes)


Először a tésztát gyúrom meg. 2 dl langyos vízben, negyed teáskanál cukorral felfutattam fél csomagnyi instant élesztőt (ez volt itthon :)). 20 dkg lisztet (nálam 10 dkg Graham és 10 dkg teljes tönkölyliszt), negyedteáskanál sót és 2 evőkanál olajat egy tálba tettem, majd a felfuttatott élesztővel tésztát gyúrtam. Kiolajozott tálban (és a tészta tetejét is bekentem) 45 perc alatt, meleg helyen megkelesztettem. Egy kisebb tepsibe belenyújtottam.
A kelesztés alatt elkészítettem a szószt. Mindent úgy tettem, mint ekkor. Amikor elkészült a tésztára kanalaztam (nekem egy tésztára való adagnyi maradt ki ebből a mennyiségből, az ment a fagyasztóba, szűkösebb időkre :D). Két tojást ráütöttem a szósz tetejére, reszeltem rá házi sajtot (hoppá, de jó megy... ;) ) és ment a sütőbe, kb. 25 percre.

2009. november 15., vasárnap

Nagy az én szívemnek ő gyönyörűsége

Mert az én anyukám ezzel lepett meg:

Vagyis egy ilyen sütiszaggató készlettel az Lidlből. Reggel már ott várt a konyhapulton :D Ez ám a jó ébredés!

Minőségi termék elég szerény áron. 26 részes és 999Ft-ot kóstál. Múltkor ugyanennyiért negyedekkorát árultak. Közeleg a karácsony, itt a mézeskalács szezon kezdete! Csapjon le rá mindenki, akinek még nincs ilyenje! Nekem már van, bibibííííí! :D

Kép innen

2009. november 14., szombat

Még kilátszom a mélyvízből

Uhhh! Rohanok magam után, hogy minden időben meglegyen, mindenhova odaérjek és ott is legyek (nem csak fizikailag). Egyszerre vagyok most tanító néni, anyuka kicsi lánya, a Szerelmem szerelmetes barátnője, iskolába járó diák, hétvégéző semmittevő és persze háziasszony (vagy házilány :D ). Egy szóval sűrűn élek. Főzni főzök, csak elmarad a blogolás. Vagyis nem jut rá idő. A képek azért készülnek, mert bizakodom, hogy lopok egy-két percet magamnak. Ja, és itt van a nyakunkon egy nyílt tanítási hét, egy-két-három versenyfelkészítés, versenyszervezés, dolgozatjavítás, feladatsor összeállítás és hosszas eszmecserék a gyermekeik felől kérdezősködő szülőkkel. És épp a hétfői szakköröm mintadarabját állítom össze, ami csiríz főzéssel jár és újságpapírcsíkokat tépkedek (igen, papírmaséról van szó). Már látom magam előtt Marika takarító néni tekintetét, amint meglátja a termet a világáégést követően (gúnyos kacaj... hihihi).
UHHHH! Sok! Egy kicsit... Most úgy érzem. De nem soká túl vagyunk rajta és itt a téli szünet! Ja, és előtte egy vizsga.
Ígérem, rögtön jövök!

2009. november 12., csütörtök

A mai napra

2009. november 10., kedd

A mai ebéd - Cukkini krémleves

Már megint sürgősségi felhasználás volt a hűtőből. Haldoklott a cukkinim, ezért gyorsiban készült belőle leves. Cukkiniből még nem készítettem krémlevest, de igen jól sikerült, azt kell mondanom. :D Vetekszik az ilyen jellegű kedvencemmel, a póréhagymával. Gyors, egyszerű, olcsó és mégis ilyen ocsmány időben milyen jól esik egy kis meleg leves!


Cukkini krémleves
(2 tányéros)

Egy közepes, zsenge cukkinit meghámoztam és uborkareszelőn megreszeltem (mivel zsenge volt, nem magoztam ki). Egy fazékban egy elnegyedelt vöröshagymával feltettem párolódni. Majd felengedtem vízzel (kb. fél liter) és fűszereztem: só, borsikafű, "vegeta". Amikor puhára főtt , tűzről levéve botmixerrel simára turmixoltam, visszatettem a tűzre. Kb. fél deci főzőtejszínt tettem bele. Egyet rottyant még és kész. Reszelt sajttal és levesgyönggyel (mert végül azt is találtam itthon) fogyasztottam.

2009. november 9., hétfő

A Tejföl lepény

Az A..., mert nekem bárki, bármit is mond, ez a legfinomabb, a legjobb változat. Drága nagymamám sütötte sok-sok éven át. Véletlenségből került elő a recept, a felszaporodott tejföl mennyiséget kellett valamilyen úton-módon pusztítani (hát, igen, a házi tej házi tejföllel jár). Anyukámnak pedig eszébe jutott a tejöl lepény. Nagyon-nagyon régen nem készült.


A recept a féltve őrzött, mama füzetéből származik. Ő nagyon gyakran sütötte, neki már nem kellett hozzá a puska. Mi pedig először dekódoltuk a sorokat és utána elkészítettük. Az első akadály az omlós tészta készítése volt, a tészta aljának. Na, jó, de mennyit gyúrjunk??? Aztán anyuka próba szerencse alapon gyúrt egy adagot és elég lett. A többi már gyerekjáték volt (tehát ez volt az én részem a dologból :D).

Ja, és a füzet... Sok recept van benne, de mióta az eszemet tudom három dolgot sütött belőle a mamám (és aztán mi is): darált tésztát, mézes tésztát és ezt a tejfölös tésztát. Mert nekem sok-sok évig (sőt még néha ma is ;) ) minden sütemény TÉSZTA volt. Felénk így szokás... tésztát sütünk, fröstökölünk reggeli helyett és szármát eszünk karácsonykor.


Tejföl lepény

Első lépésnek omlós tésztát gyúrunk. Olyat mint, amit a túrós tészta alá szoktak (bővebb információm nekem sincs). Majd 6 dl tejfölt (3 pohár) elkeverünk 3 kanál liszttel, 3 kanál porcukorral, hozzáadunk 3 tojás sárgáját. A tojásfehérjét habbá verjük és beleforgatjuk a tojásos masszába. A kinyújtott tésztát kizsírozott tepsibe tesszük és a tojásos-tejfölös dolgot ráöntjük. Kb. fél óráig sütjük, amíg a süti teteje szép barnára sül.

2009. november 8., vasárnap

Megint padlizsán - Padlizsánkrém

Csütörtök este 8 órakor megdöbbenve vettem észre, hogy a drága kis padlizsánkám az utolsókat rúgja. Nem volt mit tenni, sürgősen nekifogtam a felhasználásának. Na, de este 8-kor?
Jobb ötletem nem volt, mint padlizsánkrémet csinálni. Igaz, ez is időigényes, de nem is vagyok egy korán fekvős fajta.

Padlizsánkrém

Egy közepes méretű padlizsánt megmostam. Egy darabka alufóliára helyezve a jó forró sütőbe tettem. Megvártam, amíg olyan állapotba kerül, hogy a héját könnyedén le tudom húzni (ez kb. 1 óra 20 percembe került, tehát fél 10-nél járunk...). Közben egy kis fej lilahagymát (kicsit összevagdalva), egy gerezd fokhagymát (összenyomva), egy összedarabolt paradicsomot, negyed teáskanál sót és egy kevés borsikafüvet egy botmixelésre alkalmas edénybe tettem. Nyakonöntöttem kb. négy cent olajjal (úgy szemre). A megsült padlizsánt megpuccantottam, beletrancsíroztam a többi hozzávalóhoz és kegyetlenül megturmixoltam. Amikor kihűlt egy kis edényben a hűtőbe tettem, ahol 3-4napig eláll.

Nem bírtam ki háromnegyed 10-kor és megkóstoltam. Két szelet puffasztott rizst elpusztítottam vele. Másnap pedig pirítóssal. Jó cucc, csak utána nem kell csókolózni. :D

2009. november 6., péntek

Easy ebéd

Vannak olyan napok, amikor 10 perces konyhai jelenlétre van időm (és energiám). Ilyen volt a héten is, viszont a világ legegyszerűbb ebédjéhez ennyi is elég. Lehet, hogy nem mindenki szavazna rá, mint ebéd, de én meg reggelinek nem tudnám megenni. Nálam a zabkorpa tejben megfőzve egy fincsi ebéd.


Amióta rájöttem, hogy a zabkorpa ilyen jó, szinte nem is ettem tejbegrízt. Ez sokkal finomabb, laktatóbb és nem utolsó sorban a zabkorpa sok-sok fontos tápanyagot is tartalmaz.

Tejbe zabkorpa

Kb fél liter tejbe 4-5 evőkanál zabkorpát beleszórunk. Bugyogásig főzzük (mint távoli rokonát a grízt) egy csipet sóval és valamilyen nemű édesítőanyaggal (én most anélkül csináltam, mivel barna cukorral darált mákkal szórtam meg). Fahéjjal, kakaóval, házi szörpikével nyakon öntve elfogyasztjuk.

2009. november 5., csütörtök

Frissen megrökönyödve

Szégyen, nem szégyen, de nézem a V.csatát, mert kíváncsi vagyok mit főznek. Nem arra, hogy milyen körülmények közt élnek a "sztárok", hanem, hogy mit produkálnak (mármint vacsorának). Pl. Frajt Edit múlt heti menüjét egyszer (majd....) hiánytalanul elkészítem.

Ezen a héten és ezen a mai napon kifejezetten azért ültem le, hogy megnézzem Szinetár Dóra mit főz (még nincs vége a műsornak, amikor írok, de nem bírtam tovább!). Egész héten verte magát, hogy csak a BIO és így BIO, úgy BIO. Tönkölyliszt, nádcukor és társai.
Hát a produkciója megért egy misét! Forint csilliárdokért bevásárolt a BIO üzleteiben, majd hazament és nekilátott a paradicsomlevesnek.

Megmosta a paradicsomot. Felkockázta. Fazékba tette. MAJD FELENGEDTE CSAPVÍZZEL! És megfőzte!

Én is csapvizet iszom, nekem nem derogál. Inkább azt, mint a palackos vizet hordjam. De kérem szépen, akkor mi a francért vettük meg a paradicsom kilóját 780 (!) Ft-ért, ha a jó pesti csapvízzel öntjük nyakon??? Lehet, hogy csak én vagyok kekeckedő? De olyan képmutatást érzek ennél a nőnél, hogy a hideg ráz.

Na, és a következő.... Szegénykémnek Ausztriából kell hazahozni a gerslit (lánykori nevén árpagyöngyöt), mert kis hazánkban nem lehet kapni.

Pórnépnek érzem magam, mert a T. nevű hipermarketbe járok nagybevásárolni (mert ilyen az étkezési utalványom, sajna), de a zöldségszekción 203 jó magyar pénzért árulják a gerslit. Ami magyar... Ja, igaz nem BIO... akkor már nem is jó.

Milyen fizetéssel bír egy ilyen ember??? Én nem tehetem meg sem a 780 Ft-os paradicsomot, sem az ausztriai bevásárlást. Sajnos, százezer alatti fizetésemért hétfőtől péntekig dolgozom. Nem érek rá ilyenekre. Sajnos, csóró vagyok és piacra járok, nem viszem haza a BIO zöldséget nájlonzacskóban és csapvizet fogyasztok. Lehetőségeim szerint fogyasztok egészséges ételeket.

Most már jobban érzem magam...Ahhhhhhhhhhhhh......... Ez jól esett!

2009. november 3., kedd

Vega rakott padlizsán

Én, aki a fóliás kertészet fellegvárából származom, helyi termelőktől vásárolt padlizsánból készítettem vacsorát.
Mert igen, hiába a paprikanemesítési múlt és a roskadozó paradicsomos rekeszek. A kertészek rájöttek, hogy újítani kell. Néhányan elkezdtek a padlizsánnal foglalkozni, a környéken, mivel korrekten megterem a mi éghajlatunkon is, csak még a magyar népben nem történt meg a tudatosítása. De a helyi piacon nyártól ősz végig mindig kapni szép padlizsánokat. Helyi termelőktől, nem Spanyolországból vagy Olaszországból.
A kis családom se fogyasztott hosszú-hosszú évekig padlizsánt, de mióta anyukámnak van egy Erdélyből származó kolléganője emberes mennyiségben megy a zakuszka otthon és néhanapján készül muszaka is.
Én nem tudom, hogy azt készítettem-e (nem tudom, hogy elég "muszakás"-e a recept), de leraktam a zöldséget és finomra sült, hús nélkül, szójával.


Vega rakott padlizsán (emberes 2 adag)

Kell hozzá: 1 helyes padlizsán, szójagranulátum, tejföl, rizs, lilahagyma, fokhagyma, paprika, paradicsom, sajt, só, bors, "vegeta"

Egy szép, nagyobbacska padlizsánt megmostam, csíkosra lehúztam a bőrét, felkarikáztam és picit megsózva papírtörlőre raktam (hogy a keserűség távozzon) kb. 30 percre. Ezután két maréknyi szójagranulátumot jól be"vegetázott" vízben felforraltam. Kb. 10 dkg rizst kifőztem.
Egy lilahagymát kevés olajon megfonnyasztottam, megpirítottam benne a víztől kinyomkodott szójagranulátumot. Mikor megpirult két felkockázott paradicsomot és egy paprikát beletettem, két gerezd fokhagymát belenyomtam. Megvártam, amíg a paradicsom és a paprika levet engedett és egy kicsit forraltam, fedő alatt. Levéve a főtt rizst belekevertem.
Közben a padlizsán szeleteket megsütöttem egy serpenyőben, minimális olaj használatával.
Egy jénai aljára egy réteg tejfölt simítottam (jutott az edény falára is). Jött egy sor padlizsán a tál aljára, rá egy adag rizses-szójás cucc. Megint padlizsán megint cucc. A tetejét padlizsánnal fejeztem be, tettem rá egy kevés tejföl és reszeltem rá sajtot. Ment a sütőbe 30 percre, közepes hőmérsékleten.

Sok mosatlan, de megéri! :D


2009. november 2., hétfő

Az igazi tökszezon... - Sütőtökös muffin

Hát, igen! Itt a tél illata és ezzel a sült töké is. Nem nagyon foglalkoztatott idáig a sütnivaló tök egyéb irányú felhasználása, de mostanában egyre-másra jönnek szemben az ilyen alapanyagot felhasználó receptek. Nővérkém már produkált néhány sütésnyi sütőtökös muffint idén, de nekem az nem volt az igazi. A desszert.eu-n találtam egy verziót, kipróbálásra érdemesnek találtam. Igaz, az eredeti mutatósabb, viszont én nem szeretem a sütik tetejét még tovább édesíteni, ezért sosem díszítgetem.
Viszont ennek a muffinnak van egy titka: aznap nyomdafestéket nem tűrő jelzőket használtam, amikor a sütőpapírkájából akartam kiszedni. Több maradt a papíron, mint amit érdemben ki tudtam kaparászni. Másnap pedig megtörtént a MAGIC! Láss csodát, egy papírra ragadt darabka nélkül kivált belőle!!! Nagy volt az öröm, bódottá!
Tehát: ajánlott a másnapi fogyasztás :) (és aki kibírja, írja meg!) vagy extrémen olajozott/zsírozott muffinsütő használata, papír nélkül.

Továbbra sem szimpatizálok az olyan receptekkel, amelyikből nem PONT 12 darab muffin lesz. Ha annyiról szól a recept, akkor ne legyen se 11, se 16. Persze, most sem lett 12... (de a receptek legtöbbjénél összejön), ezért a maradék tésztát a lízinggyerekeimnek sütöttem meg. Majdnem olyanok lettek, mint a bolti Dörmi :D és még a tököt se vették észre benne. Hihihi...


Na, igen! Mikor nem vagy már gyerekszámba véve a családban? Amikor ezek a kimaradt finomságok már nem neked sülnek, hanem vannak nálad kisebbek, akiknek jó szívvel megsütöd és odaadod :D (én is akarok macit enni!!!!!!:D)


Sütőtökös muffin (nem PONT 12 darabhoz) (némi változtatással az eredetihez képest...)

20 dkg nyers, finomra reszelt tök
fél citrom leve
2 db tojás
10 dkg barna cukor
80 ml olaj
50 ml tej
150 g natúr joghurt (tehát egy kis poharas)
25 dkg liszt
1 mk sütőpor
1 mk szódabikarbóna
1 tk fahéj
csipet só

A tököt lereszelve a citromlével meglocsolva egy lábosban/fazékban/kotlában/csetreszben 10 percig pároljuk. Közben kevergetjük. Majd az összes nedves hozzávalót (tojás, olaj, tej, joghurt) és megpárolódott tököt botmixerrel (!) meg mixeljük. Hozzáadjuk a többi összetevőt még egyet-kettőt mixelünk, majd áttérhetünk a fakanálra. Muffinformába lapátoljuk 3/4-ig és 25-30 perc alatt közepes hőmérsékleten megsütjük.

2009. november 1., vasárnap

Halloween

A csúnya, csúnya ámeriakai szokások meg akarnak honosodni Európa közepében is. Nem tudunk mit tenni ellene, küzdhetünk, de nem fog menni. Helyette próbáljuk meg élvezni a tökfaragást és az esti kivilágítást!


Itt az én kis másodikosaim erősen harcolnak a tökkel.


Ezek pedig az elsősök tökei, még a polcon várakoznak.


Hehehe...én sem maradtam ki a mókából :D Tanár néni is faragott egy jó nagyot ;)

És este így nézett ki a suli lépcsője. Nálunk ez a szokás...

2009. október 28., szerda

Nem szép, de finom

Mint például a sült csicsóka.


Történt ugyanis, hogy az Anyukámmal hozattam csicsókát a piacról. Sejtelmem nem volt mire használom el, de nagyon akartam. Régen kipusztíthatatlan volt a kertünkben, de úgy látszik idővel mégis sikerült... A piaci ára pedig elég sokatmondó: 150 jó magyar forint kilója. Reneszánszát éli a csicsóka is, mint minden elfelejtett és most "juj, de egészségesnek" kikiáltott dolog.

Na, de ha már van, aki készüljön is belőle valami! Megsütöttük, úgy ahogy Dulminánál láttam.
Nem pucoltam, csak jól megsikáltam kefével a gumókat, bedaraboltam, kicsit megkentem olajjal és ment a sütőbe bő fél órára.


Szépnek nem szép, de ízre jó. Szőröstől-bőrőstől ettük, nem volt hámozgatás! :D Én kanyarintottam hozzá egy kis tejfölt is. És a só a lelke! Ezt bizony sózni kell, anélkül nem az igazi. Ide vagy oda a vérnyomással egy estére! Autentikusan megtálaltam egy bádogtányérban (amint a kép mutatja) és lefotóztam a lámpafény alatt. :D Ollé! Így biztos rusztikus is lett, csak én nem tudok róla, de Sthal Judit biztos ezt mondaná (mint mindenre!). Muhahahahaha....

2009. október 27., kedd

Vöröslencse főzelék

Ezt találtam a növényről a Terebess-en:

A vörös lencse a sokszínű lencsecsalád tagja (tehát a hüvelyesek közé tartozik), őshazája a Földközi-tenger vidéke. Már bronzkori és vaskori maglelet is napvilágra került a mai Afganisztán területén. Mind a mai napig fontos szerepet játszik a délázsiai, főként indiai hitvilágban és a vallással szorosan összefüggő konyhaművészetben. Világszerte kapható és felhasználható az úgynevezett "dhalételek" készítéséhez, például a "tuvar dhal" (tompa narancssárga színű feles borsó, amelynek jellegzetes földes íze van, és simán vagy olajosan kapható) helyett is használhatunk vörös lencsét. Sok lencsefélét emlegetnek indiai nevén valamilyen dhalként. Curryvel, főételként vagy köretként tálalják a hagyományos indiai kultúrában. A vörös lencse vagy vörös dhal sós vízben vagy fűszeres lében megfőzve önálló fogás is lehet, de alkotórésze a levesszerű rasamnak vagy a sambharnak, de néhány nyers saláta összetevője is. A dhalételek, fűszerezésüknek köszönhetően, nagyon ízletesek és sokszínűek. Előszeretettel készítenek belőle kenyeret, tölteléket is. A vöröslencse-lisztet pedig a papadam készítéséhez használják.
Felhasználás előtt mossuk meg alaposan és távolítsuk el a sérült szemeket, valamint a szennyeződéseket, kavicsokat. A többi szárazhüvelyessel ellentétben nem szükséges éjszakára hideg vízben áztatni, valamint a főzési ideje is lényegesen rövidebb, körülbelül 10-20 perc, amely alatt pürés állagú lesz. Könnyen csíráztatható, így tovább bővül a felhasználási lehetősége. Csírája salátákat, párolt zöldségeket, rakott ételeket, töltött ételeket gazdagíthat.
A vörös lencse sokrétűen felhasználható a kiegyensúlyozott, vegyes táplálkozásban, a hagyományostól eltérő, különféle vegetáriánus étrendekben, de bizonyos gyógyétrendekben is ott a helye. A zöldségekhez képest a hüvelyeseknek, és így a vörös lencsének is magas az energiatartalma (1436 kJ, vagyis 342 Kcal/100 g) és a fehérjetartalma (26 g/100 g), amely tulajdonságok alkalmassá teszik arra, hogy vegetáriánus étrendek alapját képezzék, annak ellenére, hogy aminosav-összetételét ki kell egészíteni. Ez a kiegészítés könnyedén megvalósítható, ha a lencseételhez valamilyen gabonafélét fogyasztunk. Fontos azonban megjegyezni, hogy a hüvelyesek közös jellemzője, hogy olyan fehérjéket, közös nevükön lektineket tartalmaznak, amelyek toxikus változatai gátolják a tápanyagok felszívódását, ezáltal hasznosulásukat (antinutritív anyagok), továbbá akadályozzák a sejtek fehérjeszintézisét.
Jelentős mennyiségű szénhidrátot tartalmaz (53 g/100 g), amely szintén előnyös tulajdonság, ha vegetáriánus étrend alapanyaga. Magas szénhidráttartalma ellenére kitűnő alapanyaga lehet a cukorbetegek étrendjének, hiszen a glikémiás indexe alacsony, amely azt jelenti, hogy csekély mértékben és lassan emeli meg a vércukorszintet. Ez az állítás kifejezetten akkor igaz, ha a hazai, hagyományos konyhatechnológiától elszakadunk, és inkább az indiai konyha szerint készítjük el. Így pikáns ízű, zsírszegény, sűrítés nélküli ételeket célszerű készíteni a vörös lencséből.
Jellemző továbbá az élelmirost-tartalma (19 g/100 g), amely arra is alkalmassá teszi, hogy ne csak az egészséges táplálkozás egyik fontos nyersanyaga legyen, hanem a székrekedést kezelő, a béldivertikulózist, béldaganatokat megelőző étrendben is felhasználjuk. Oligoszacharid-tartalma, amely elsősorban raffinózból (0,3 g/ 100 g) és sztachnózból (2,5 g/100 g) áll, puffadást, flatulenciát és hasmenést okoz. Ezért minden olyan betegségben érdemes elkerülni, amely hasi diszkomfortérzettel, puffadással jár. Ugyanígy kerülendő renyhe emésztés, például idősek esetében.
Magas purintartalma (150 mg/ 100 g), illetve energiatartalma miatt nem ajánlott a fogyasztása köszvényes betegeknek. A zöldségekhez képest egyes ásványi anyagokban is gazdag, mint például a kálium (1150 mg/ 100 g), foszfor (400 mg/100 g), vas (5 mg/100 g). Fontos azonban megjegyezni, hogy a viszonylag magasabb ásványianyag-tartalom igen rossz hatásfokkal szívódik fel magasabb élelmirost-, fitinsav- (0,7 g/100 g), illetve oligoszacharid-tartalmának köszönhetően. Vitamintartalmából a Bvitamin-csoport tagjai emelendők ki.
Habár az előzőekben említettem, hogy magas az energia- és a szénhidrát-tartalma, mégis a magyar konyhatechnológiai szokásoktól eltérően, energia- és zsírszegény módon elkészítve a vörös lencse színesítheti a fogyókúrázók étrendjét is.
Összegezve: változatos, fantáziadús konyhatechnológiával ízletes, számos étrendbe beilleszthető étel készíthető a vörös lencséből.

Hát, igen hatalmas előnye, hogy nem kell előző nap beáztatni és így az én azonnal kigondolós konyhámban is gyorsan elkészül. Csak átmosom, akkor kicsit ázik és máris megy a fazékba. És gyorsan kész is van. Látványra nem túl szép a belőle készült főzelék, képet ezért nem mellékelek. Leginkább valami átbulizott éjszaka másnapi "eredményére" hasonlít. Viszont az íze jó. Nekem van némi sárgaborsó beütése. És nem lesz ám főzés után olyan szép színe, mint a kiinduló állapot. Valamelyik héten az ertéeles főzőműsorban főztek vöröslencse levest és a vendégek kiröhögték a házigazdát, hogy hol van a vörös a levesből. Hiszen a menükártyára az vót írva! Hát, kérem... főzzön egyszer azt majd megtudja, mi lesz a vörösből. Leginkább sárga.


Vöröslencse főzelék (2 személyes adag)

Én úgy szoktam, hogy....
Személyenként kb. 10 dkg v.lencse számolandó. Ezt átmosom, ami rossz, kiszedem. Egy kis fej vöröshagymát egy pirinyó olajon sárgára pirítok, majd jöhet a megmosott lencse, felöntöm vízzel (hogy jól ellepje) és nyomok hozzá 2 gerezd fokhagymát. Teszek bele 2 babérlevelet, sót. Puhára párolom. A fedőt levéve megvárom, amíg elpárolog a leve és besűrűsödik. Ha kedvem tartja tejföllel/szójatejföllel a végén ízesítem.
Finom gabona fasírttal remek ebéd!!!!

2009. október 25., vasárnap

Kukoricás keksz

A recept ebből a könyvből való. Hát, akinek az adott mennyiségű folyadékkal összeáll, az tud valamit, amit én nem. Nekem kb. 1,2 dl-re szükségem volt. Tej és tojás nélkül készült, nagyon egyszerű és kevés összetevőből. Eredetileg csillagvégű kinyomkodón lett volna kinyomkodva, de ez fizikai képtelenségnek minősült, így csak egyszerű rudakat sodortam és összenyomtam a végeit. Nagyon vékonyra nem érdemes sodorni, mert akkor elég kemény lesz a süti. Tea, kakaó mellé szerintem megfelelő rágcsálnivaló.

Kukoricás keksz

25dkg kukoricaliszt
10 dkg növényi margarin
8 dkg nádcukor
0,85 dl szénsavmentes ásványvíz (nekem többre volt szükségem)

Elkeverjük a lisztet a margarinnal és a cukorral. Fokozatosan hozzáadjuk a vizet és sima tésztát gyúrunk. A tésztát csillagvégű nyomózsákba töltjük és spirálokat, karikákat formázunk sütőpapírra (easy módszer: rudak sodrása és karikává alakítása). Előmelegített sütőben kb. 15 percig sütjük közepes hőmérsékleten.