A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nass. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nass. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. július 30., péntek
Fűszeres élesztős gofri
Rég voltam itt. Most is inkább csak villámlátogatást teszek. Nem nagyon van kedvem mostanában főzőcskézni. Maradok az egyszerű dolgoknál, dominál a "kevés mosatlan, gyors és tápláló étel" irányvonal. Pedig gondoltam, hogy jön a nyár és mennyi mindent elkészítek. Hát, nem így alakul. Inkább lébecolok, mint süssek-főzzek. Most ez esik jól.
De hátulról támadva készítettem most gofrit (gombhoz a kabát). Vettem juharszirupot. Ilyen úri huncutságot most igyekeztem életemben először kipróbálni. Nem volt mihez kipróbálni (de a sorozatos fogászati kezelések közt nem is nagyon inspirált). Majd vettem élesztőt. Abból pogácsa lett volna. Ahhoz sem volt kedvem. Így lett gofri élesztővel és juharsziruppal.
Juharszirup...hát, nem értem mi ez a felhajtás körülötte. Nem volt extra élmény. Maradok a baracklekvárnál.
Fűszeres élesztős gofri (10 db szögletes)
15 dkg tk tönkölyliszt
15 dkg sima liszt
2,5 dkg élesztő
2 nagy evk barna nádcukor (ennyitől nem lesz valami veszett édes, de lekvárral fogyasztva optimális)
10 dkg olvasztott margarin
2 tojás
4 dl tej
citromhéj
fahéj, szegfűszeg, örölt gyömbér
csipet só
A tejet meglangyosítottam, az élesztőt belemorzsoltam, felfuttatam. Közben a tojást a cukrot, az olvasztott (de már langyos) maragarint habosra kevertem a citromhéjjal és a fűszerekkel (ízlés kérdése kinek mennyi, én kb. negyed-negyed teáskanál fahéjat és szegfűszeget és kevesebb gyömbért használtam). Majd beleöntöttem a lisztet és az élesztős tejet, jól elkevertem.Fél órára meleg helyre tettem pihenni (ezalatt megnéztem a Szomszédokat az 1-esen... javíthatatlan vagyok, jóleső nosztalgia kora délután :D). A goffrisütőt megkentem olajjal és a tésztát kisütöttem. 4-5 perc kellett neki adagonként.
Bejegyezte: kenyi dátum: 21:44 0 megjegyzés
Címkék: nass
2010. június 2., szerda
Kölespehely dióval és almával sütve
Én vagyok a sárga címkés és egyéb nagyon leárazott termékek bajnoka. Nem szégyellem megnézni azt a fajta kínálatot sem, ha olyan bevásárlóhelyre keveredem. Ellenben azokkal, akik szerint ez társadalmilag elítélendő (magyarul gáz, ha valaki erre vetemedik, én nem vagyok a saját pénztárcám ellensége). Semmi baja azoknak a termékeknek, csak a szavatosságuk rövid. Ami megint nem arról szól, hogy az az adott dolog akkortól nem fogyasztható, hanem a gyártó addig vállalja a garanciát, tehát reklamálni utána nem lehet. Na, ez csak onnan jutott eszembe, hogy kölesspehelyre is úgy tettem szert, hogy már nagyon-nagyon el akarták adni és őrült módon le volt értékelve. Mert nem biztos, hogy adtam volna annyit, mint amennyit érte, nem olyan "hú, de finom és de megéri dolog"-nak tűnt teljes áron. És ez féláron is bebizonyosodott. Nem nagyon tudtam vele mit kezdeni, müzlinek nem csúszott, hát lett belőle ez...
Kölespehely dióval és almával sütve (nagyétkű 1 személyes)
1 bögrényi kölespelyhet (kb. 2 dl) ugyanannyi tejjel feltettem főni. Ízesítettem kevés barnacukorral, citromhéjjal. Egy rottyanásig főztem. Egy almát nagyon vékony szeletekre vágtam fel (természetesen magház nélkül). Egy jénait kivajaztam, majd a megfőtt köles felét a tálba tettem. A felszeletelt almát rátettem és megszórtam jócskán darált dióval és (kevésbé jócskán) barnacukorral. Aztán jött a köles másik fele és ismét dió, cukor a tetejére. Forró sütőbe tettem 30 percre.
Bejegyezte: kenyi dátum: 21:08 2 megjegyzés
2010. május 11., kedd
Ultra hamis tiramisu
Hát...lehet, hogy az én tiramisumtól néhány szakácsnak égnek állna a haja. De továbbra sem fogok fogyasztani nyersen tojást (anyukám egyenesen irtózik ettől a dologtól, mert szerinte az azon módon van, ahogy a tyúk s..ből kijött :) valahol igaza van...), ami alapból kötelező lenne bele. Így inkább egy kellemes vasárnap délutáni fagyipótló finomságnak nevezzük.
Hamis tiramisu
1 tasak főzős vanília ízű pudingpor
0.5 liter tej
3 evk. cukor (a pudinghoz)
250g mascarpone
2 dl habtejszín (+ 1 evk. porcukor)
1 tasak habfixáló
Kb. 3/4 csomagnyi babapiskóta (200g-os csomagból, mezei nem cukrozott fajta)
1dl-nyi instant kávé (cikória is jó)
kakaópor (díszítéshez)
A pudingot a cukorral és a tejjel az előírásnak megfelelően elkészítjük. Kihűtjük.
A mascarponét a kihűlt pudinggal összekeverjük. A tejszínt habbá verjük a porcukorral és a habfixálóval (tudom, hogy műanyag cucc, de szükséges a megfelelő állaghoz), majd ezt is a mascarponés krémhez keverjük. Egy mélyebb tálat előkészítünk, ebbe rakunk egy sornyi kávéba mártott babapiskótát. Jöhet rá egy réteg krém, majd megint babapiskóta, megint krém. Krémmel fejezzük be. A tetejét megszórjuk kakaóporral. Néhány órára mehet a hűtőbe, majd következhet az élvezet. ;)
Szégyenlős, fogyókúrázós és édességet nem kedvelők számára 4 adag.
Nekem lecsúszik egyedül is. :D Na, jó... több felvonásban, nem egyszerre... bár, ha jobban meggondolom... ;)
Hamis tiramisu
1 tasak főzős vanília ízű pudingpor
0.5 liter tej
3 evk. cukor (a pudinghoz)
250g mascarpone
2 dl habtejszín (+ 1 evk. porcukor)
1 tasak habfixáló
Kb. 3/4 csomagnyi babapiskóta (200g-os csomagból, mezei nem cukrozott fajta)
1dl-nyi instant kávé (cikória is jó)
kakaópor (díszítéshez)
A pudingot a cukorral és a tejjel az előírásnak megfelelően elkészítjük. Kihűtjük.
A mascarponét a kihűlt pudinggal összekeverjük. A tejszínt habbá verjük a porcukorral és a habfixálóval (tudom, hogy műanyag cucc, de szükséges a megfelelő állaghoz), majd ezt is a mascarponés krémhez keverjük. Egy mélyebb tálat előkészítünk, ebbe rakunk egy sornyi kávéba mártott babapiskótát. Jöhet rá egy réteg krém, majd megint babapiskóta, megint krém. Krémmel fejezzük be. A tetejét megszórjuk kakaóporral. Néhány órára mehet a hűtőbe, majd következhet az élvezet. ;)
Szégyenlős, fogyókúrázós és édességet nem kedvelők számára 4 adag.
Nekem lecsúszik egyedül is. :D Na, jó... több felvonásban, nem egyszerre... bár, ha jobban meggondolom... ;)
Bejegyezte: kenyi dátum: 20:59 0 megjegyzés
Címkék: nass
2010. április 10., szombat
Csíramálé- Ronda, de finom - VKF 33.
Én is nevezek a VKF 33. fordulójára. Limara gabonás recepteket vár, nem megszokott gabonákból. Kicsit csavartam ezen: megszokott gabonából, egy nem megszokott ételt szeretnék bemutatni.
A csíramálé ősi, népi étel. Leginkább húsvét táján készítették, de manapság az "újra felfedezzük a kanálban a mélyedést" típusú irányzatoknak köszönhetően egyre többen állnak rá az ipari gyártására, így egész évben kapható bioboltokban, piacokon. De legeslegesleginkább az én szülővárosomban és Orosháza környékén ismert még ma is (a vicces, hogy már a szomszéd faluban sem ismerik). Ez tipikusan olyan étel, amit csak akkor szerethet meg igazán az ember, ha itt nő fel, különben nem biztos, hogy megbarátkozik egy ilyen furcsa állagú és kinézetű dologgal. Még ha azt is hirdetik róla, hogy egészséges. Pedig bizony az!
Ha valaki szeretne otthon hozzálátni, nagy bátorságot és sok türelmet kívánok! :D Elsőre. Aztán megy, mint a karikacsapás.
A történet úgy kezdődik, hogy a búzát szemenként át kell válogatni. Őrült macerás, de megéri. Mert ha törött, esetleg rossz szem kerül bele, akkor az elindítja a rohadást és akkor huss! Miután a macera megtörtént, az egészet beáztatjuk egy éjszakára egy tálban. Másnap átmossuk, leszűrjük és egy fa(!) táblára ujjnyi vastagon kiterítjük, tetejére vizes ruhát teszünk.
10 napig nincs is más dolgunk, mint őrizzük a drágát és vigyázzunk két dologra: a ruha ne száradjon ki és a búza alja ne kezdjen el penészedni (ha esetleg mégis és még nem nagy területen indult meg, azt a részt távolítsuk el).
Ekkora a búza klassz kis gyökeret és zöldet növeszt. Ekkor vesszük elő a húsdarálót és a búzát ledaráljuk, szőröstől-bőröstől. Ha kész az egészet felöntjük vízzel és átmossuk benne a csírát, mintha ruhát mosnánk. Addig mossuk, amíg a felöntő víz édes ízű. Ha megvan egy adag lé, akkor egy másik tálba öntjük. Már csak erre van szükségünk, a búza többi része az enyészeté (vagy a tyúkocskáké :D) A búzában a 10 nap során elindultak a kémiai folyamatok és cukor keletkezett benne. Ettől lesz az egész cukor hozzáadása nélkül is édes. (Sajna, a fázisokról eddig nincs képem, mert ezt mire hazaértem anyukám megcsinálta)
Így néz ki a csíralé:
Ha megvagyunk jöhet a liszt. A csíralevet annyi liszttel kell összedolgoznunk, hogy galuskatészta sűrűségű masszát kapjunk.
Ez 1:1 arányban működik, tehát 1 liter csíralé, 1 kiló lisztet vesz fel. Ehhez csak a finomliszt a megfelelő!
A masszát fakanállal keverjük. Erős, dagasztó mozdulatokkal addig keverjük, amíg sima lesz és hólyagokat vet (mint a fánktészta).
Majd zsírozott tepsibe öntjük, amelybe egy kevés liszt nélküli csíralevet öntünk (állítólag ettől nem sül le). A legjobb a nagyi bádogtepsije, de semmi esetre sem teflon. Erre nagyon egyszerű a magyarázat: iszonyatosan szeret beleragadni (nem belesülni) és azt biza kapirgálni kell.
A tetejét szintén meglocsoljuk csíralével. Előmelegített sütőben addig sütjük, amíg aranybarna lesz. Ez kb 1,5 óra, magas hőmérsékleten. A szélei jobban megsülnek, de rajtam kívül a családban mindenki ezt szereti a legjobban, ölre megy a küzdelem. :D
Tepsiben hagyjuk kihűlni, majd felkockázva tálba rakjuk. Hűtőben kb. 1 hétig eláll. A csíralé lefagyasztva tartósítható, így a macerás részt csak egyszer kell megcsinálni, felengedés után pedig be lehet keverni liszttel egy újabb adagot. Kb. fél kiló búzából 3 liter csíralé lesz, amihez 3 kiló lisztet kell keverni. Családi mennyiség... De nálunk secc-perc elfogy.
Nem egyszerű a folyamat, de megéri. A reformtáplálkozás tudói rengeteg vitamint, ásványi anyagot fedeztek már fel benne, ezért van újra reneszánsza. Az őseim, akik egyszerű paraszt emberek voltak, erről mit sem tudtak, de minden húsvétkor ott volt az asztalon a csíramálé, jelképezve az az újjáéledő természetet és az életet.
Tényleg ronda, de nagyon finom (számomra):

A csíramálé ősi, népi étel. Leginkább húsvét táján készítették, de manapság az "újra felfedezzük a kanálban a mélyedést" típusú irányzatoknak köszönhetően egyre többen állnak rá az ipari gyártására, így egész évben kapható bioboltokban, piacokon. De legeslegesleginkább az én szülővárosomban és Orosháza környékén ismert még ma is (a vicces, hogy már a szomszéd faluban sem ismerik). Ez tipikusan olyan étel, amit csak akkor szerethet meg igazán az ember, ha itt nő fel, különben nem biztos, hogy megbarátkozik egy ilyen furcsa állagú és kinézetű dologgal. Még ha azt is hirdetik róla, hogy egészséges. Pedig bizony az!
Ha valaki szeretne otthon hozzálátni, nagy bátorságot és sok türelmet kívánok! :D Elsőre. Aztán megy, mint a karikacsapás.
A történet úgy kezdődik, hogy a búzát szemenként át kell válogatni. Őrült macerás, de megéri. Mert ha törött, esetleg rossz szem kerül bele, akkor az elindítja a rohadást és akkor huss! Miután a macera megtörtént, az egészet beáztatjuk egy éjszakára egy tálban. Másnap átmossuk, leszűrjük és egy fa(!) táblára ujjnyi vastagon kiterítjük, tetejére vizes ruhát teszünk.
10 napig nincs is más dolgunk, mint őrizzük a drágát és vigyázzunk két dologra: a ruha ne száradjon ki és a búza alja ne kezdjen el penészedni (ha esetleg mégis és még nem nagy területen indult meg, azt a részt távolítsuk el).
Ekkora a búza klassz kis gyökeret és zöldet növeszt. Ekkor vesszük elő a húsdarálót és a búzát ledaráljuk, szőröstől-bőröstől. Ha kész az egészet felöntjük vízzel és átmossuk benne a csírát, mintha ruhát mosnánk. Addig mossuk, amíg a felöntő víz édes ízű. Ha megvan egy adag lé, akkor egy másik tálba öntjük. Már csak erre van szükségünk, a búza többi része az enyészeté (vagy a tyúkocskáké :D) A búzában a 10 nap során elindultak a kémiai folyamatok és cukor keletkezett benne. Ettől lesz az egész cukor hozzáadása nélkül is édes. (Sajna, a fázisokról eddig nincs képem, mert ezt mire hazaértem anyukám megcsinálta)
Így néz ki a csíralé:
Ha megvagyunk jöhet a liszt. A csíralevet annyi liszttel kell összedolgoznunk, hogy galuskatészta sűrűségű masszát kapjunk.
A masszát fakanállal keverjük. Erős, dagasztó mozdulatokkal addig keverjük, amíg sima lesz és hólyagokat vet (mint a fánktészta).
Majd zsírozott tepsibe öntjük, amelybe egy kevés liszt nélküli csíralevet öntünk (állítólag ettől nem sül le). A legjobb a nagyi bádogtepsije, de semmi esetre sem teflon. Erre nagyon egyszerű a magyarázat: iszonyatosan szeret beleragadni (nem belesülni) és azt biza kapirgálni kell.
Nem egyszerű a folyamat, de megéri. A reformtáplálkozás tudói rengeteg vitamint, ásványi anyagot fedeztek már fel benne, ezért van újra reneszánsza. Az őseim, akik egyszerű paraszt emberek voltak, erről mit sem tudtak, de minden húsvétkor ott volt az asztalon a csíramálé, jelképezve az az újjáéledő természetet és az életet.
Tényleg ronda, de nagyon finom (számomra):
Bejegyezte: kenyi dátum: 20:26 4 megjegyzés
Címkék: nass
2009. december 4., péntek
Mákos guba
Van még rajtam kívül olyan ember, aki nem evett az életében mákos gubát??? Ja, nem túl sok?? Sejtettem...
Hát, nálunk nem volt szokás. Mákból mákos tészta. Azt itt vége is lett a karrierje szegénynek. Nem cifráztuk holmi gubának.
Na, de a saját konyhában... ott az igazi szabadság ;)...
Hát, nálunk nem volt szokás. Mákból mákos tészta. Azt itt vége is lett a karrierje szegénynek. Nem cifráztuk holmi gubának.
Na, de a saját konyhában... ott az igazi szabadság ;)...
Fogtam két jó hónapja száradó felkarikázott kiflit (legalábbis azt hiszen 2 volt eredetileg... vagy 2,5? Nem oszt, nem szoroz). Nyakon öntöttem 2,5 dl tejjel, amit előtte kb 2 dkg vajjal és egy kis vaníliaaromával (mea culpa, ez volt itthon) felforraltam. 3 evőkanál mákot 2 evőkanál cukorral kávédarálón ledaráltam és a tejes-kiflis cuccba beleforgattam (kávédaráló nélkül :D). Kivajaztam egy kicsinyke jénait, beleöntöttem és kb 25 percig sütöttem. Eredetileg vaníliasodót akartam mellé, de az energiatakarékosság jegyében inkább savanykás (házi) baracklekvárral fogyasztottam.
Lehet egyáltalán baracklekvárral enni?....
Lehet egyáltalán baracklekvárral enni?....
Bejegyezte: kenyi dátum: 19:41 0 megjegyzés
2009. október 8., csütörtök
A puliszka az jó
Életemben először ettem és egyúttal készítettem is. Ismét a megszokott módon jártam el, tanulmányoztam a "szakirodalmat" :D, majd elkészítettem a saját verziómat. Megint egyedül ettem, ezért bátorkodtam megfőzni, mivel a Szerelmemnek nemhogy a puliszkával, de a mákkal is fenntartásai vannak.
Nekem nagyon ízlett, nagyobb macerára gondoltam az elkészítésnél. Nem főztem sokáig a kukoricadarát (valahol 20 percet is írtak), kb. 5-6 perc elég volt a puhuláshoz. A legújabb leghűségesebb barátom (a szülinapomra kapott kávédaráló) pedig ledarálta a belevalót.
Nekem nagyon ízlett, nagyobb macerára gondoltam az elkészítésnél. Nem főztem sokáig a kukoricadarát (valahol 20 percet is írtak), kb. 5-6 perc elég volt a puhuláshoz. A legújabb leghűségesebb barátom (a szülinapomra kapott kávédaráló) pedig ledarálta a belevalót.
1 csésze kukoricadarát 3 csésze lobogó, sós vízbe teszünk. Kevergetve, csomómentesen puhára főzzük, kb. 5-6 perc alatt (ha nem keverjük elég gyorsan, fröcsög). A tűzről lehúzva, kb. 10 percre szorosan lefedjük. Egy kis jénait kimargarinozunk, egy réteg puliszkát belesimítunk és megszórjuk barna cukorral elkevert darált mákkal. Újabb réteg puliszka, megint mák. Rétegezzük amíg elfogy, a tetejét is megszórjuk mákos cukorral. Kb. 10 percre betesszük a sütőbe, hogy átforrósodjon.
Bejegyezte: kenyi dátum: 10:00 0 megjegyzés
2009. október 7., szerda
Birsalmakompót
De idén megígértem az anyukámnak, hogy igenis nem felejtjük el, így készített sajtot, sőt még ivólére is rászánta magát. Így idén kivételesen egész jó a százalékos arány a felhasználás tekintetében.
Én pedig "nagymama kaját" készítettem belőle: kompótot. Nem vagyok egy nagy befőttevő, de ez elfogyott, sőt most készül a következő adag.
Birsalmakompót
Birsalmákat megtisztítjuk, összedaraboljuk (hámozni nem szükséges, mert akkor "ragacsos" lesz a leve, mivel kioldódik a pektin), feltesszük főni pár szem szegfűszeggel és kevés fahéjjal. Cukorral, édesítővel, mézzel édesítjük (kinek hogy tetszik). Ha készre főtt, lehűtjük. A hűtőben pár napig eláll.
Bejegyezte: kenyi dátum: 12:00 0 megjegyzés
2009. szeptember 7., hétfő
Gofri-projekt
Még a múlt héten készítettem, nagy magányomban és unalmamban. Néha rámjön, hogy mindenféleképpen gofrit kell ennem, na, most sem volt másképp. Van egy nagyon egyszerű receptem, meg van már jól bevált is, de ha az ember újat olvas és jónak ígérkezik, nem tud ellenállni. Vagy csak én vagyok gyenge... :D
A történet igazán már hamarabb elkezdődött, amikor olyan receptet találtam, amihez sikért kell használni. Így először a sikért szereztem be, majd vártam a megfelelő alkalmat a sütésre. Ez volt a múlt hét csütörtök. Nem volt különösebb elfoglaltságom délután és akkor uccu neki.
Az eredeti recept a no salty-ról való, aztán alakítgattam egy picit rajta. De nagyon könnyű, frissen jó ropogós gofri sült belőle. A legjobb az, hogy másnap sem lágyult le teljesen, volt olyan tartása, mint a bolti verziónak!
A történet igazán már hamarabb elkezdődött, amikor olyan receptet találtam, amihez sikért kell használni. Így először a sikért szereztem be, majd vártam a megfelelő alkalmat a sütésre. Ez volt a múlt hét csütörtök. Nem volt különösebb elfoglaltságom délután és akkor uccu neki.
Az eredeti recept a no salty-ról való, aztán alakítgattam egy picit rajta. De nagyon könnyű, frissen jó ropogós gofri sült belőle. A legjobb az, hogy másnap sem lágyult le teljesen, volt olyan tartása, mint a bolti verziónak!
Hozzávalók:
20 dkg teljes kiőrlésű liszt
10 dkg sima liszt
1 tk sikér
1 csomag sütőpor
2 tojás
0,5 dl olaj
2,5 dl tej
1 csomag vaníliás cukor
2 evk barnacukor
1-1,5 dl víz
csipet só
A tejet megmelegítem, feloldom benne a cukrot. A tojásfehérjét habbá verem. A többi hozzávalóval palacsintatészta sűrűségű masszát keverek. A vizet érzéssel kell önteni, figyelni kell a sűrűséget! A végén a tojáshabot beleforgatom.
A négyzetes gofrisütőben 12 darab lett belőle (az eredeti recept 16-ot ír, de a 12 is elég volt itthonra...).
Bejegyezte: kenyi dátum: 15:07 0 megjegyzés
Címkék: nass
2009. július 23., csütörtök
Ez egy nem olyan jó nap...
Miért nem az? Mert meleg van... Iszonyatosan... Ilyenkor az emberlányának semmihez sincs kedve, csak nyűglődik... A tisztelt céggel veszekednem kell, hogy június 9-é óta, ugyan szállítsák már le a csomagomat... El kell mennem orvoshoz, aki közli velem, hogy szeptemberben allergiateszt... Na, bumm!!! De jó lesz! 3 napig fürdés nélkül járj dolgozni, mivel 72 óráig 29féle anyaggal a hátamon kell élni, azt majd csak kiderül mitől van a baj... Ha bármilyen étellel van kapcsolatban, dacolni fogok és csak azért sem fogok lemondani róla, majd legalább vakarózok. Tej és tojás nélkül számomra nincs élet! Ha kutyaszőrtől van, abba belepusztulok! Olyan nem lehet, hogy én a drága kiskutyára legyek allergiás!
De majd addig is kísérletezgetek házilag. Először a tisztítószereket próbálom kiiktani az életemből és valami természetes dologra cserélni (mert ettől tapasztalatból tudom, bajom van), aztán szépen átváltunk mosóporról és öblítőszerről is másra. Mert kezd ezektől is kényszerképzetem lenni, de lehet, hogy nem ok nélkül.
Ennyi negatív után már csak az lehet vidítóbb, ha megeszem a saját kreálta sárgabarackos jégkrémemet a fagyasztóból. Hátha attól nem lesz semmi bajom...
Hiszen az E-ket kizártam belőle: joghurt, sárgabarack és méz összeturmixolva, lefagyasztva. Még évekkel ezelőtt tettem szert a rózmannban egy jégkrémkészítő alkalmatosságra, de eddig ki sem próbáltam. Az unásig evett sárgabarackra találtam ki ezt az alternatívát, ami sok erőfeszítést nem igényelt (max. a botmixer erőlködött). Nem fárasztottam magam a barackhéj lehúzásával, ment bele szőröstől-bőröstől (na, jó mag nélkül). A végeredmény pedig kellemes lett, tetszett a kiscsaládnak. Legalább egyszer tudtuk, hogy mit eszünk meg jégkrémnek álcázva. Most várom, hogy érjen a szeder a kertben, hogy a leközelebbi ízkombinációt megvalósíthassam.
De majd addig is kísérletezgetek házilag. Először a tisztítószereket próbálom kiiktani az életemből és valami természetes dologra cserélni (mert ettől tapasztalatból tudom, bajom van), aztán szépen átváltunk mosóporról és öblítőszerről is másra. Mert kezd ezektől is kényszerképzetem lenni, de lehet, hogy nem ok nélkül.
Ennyi negatív után már csak az lehet vidítóbb, ha megeszem a saját kreálta sárgabarackos jégkrémemet a fagyasztóból. Hátha attól nem lesz semmi bajom...
Hiszen az E-ket kizártam belőle: joghurt, sárgabarack és méz összeturmixolva, lefagyasztva. Még évekkel ezelőtt tettem szert a rózmannban egy jégkrémkészítő alkalmatosságra, de eddig ki sem próbáltam. Az unásig evett sárgabarackra találtam ki ezt az alternatívát, ami sok erőfeszítést nem igényelt (max. a botmixer erőlködött). Nem fárasztottam magam a barackhéj lehúzásával, ment bele szőröstől-bőröstől (na, jó mag nélkül). A végeredmény pedig kellemes lett, tetszett a kiscsaládnak. Legalább egyszer tudtuk, hogy mit eszünk meg jégkrémnek álcázva. Most várom, hogy érjen a szeder a kertben, hogy a leközelebbi ízkombinációt megvalósíthassam.
Bejegyezte: kenyi dátum: 12:46 0 megjegyzés
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)