BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. június 21., hétfő

Most egy kicsit abbahagyom...

Most egy kicsit abbahagyom a blogolást. Van egy csomó feladatom a nyárra: szakdolgozat, könyvtári teendők, felkészülés egy csapat 6 éves szeptemberi fogadására stb. Most ezekre koncentrálok. Most egy kicsit kiégtem a konyhai dolgokból. Most nem inspirál. Most egy kicsit rápihenek.


Majd jövök. Valamikor.

2010. június 7., hétfő

Szamócás gombóc- kicsit reformosan

Néhány éve szokás nálunk nemcsak szilvás, hanem szamócás gombócot is készíteni. Távoli lakhelyemen kicsit elkesedeve fogadtam a hírt, hogy anyukám készített is a családnak a múlt héten. Én pedig kimaradok a jóból...:( Na, felkerekedtem a szombati piacon szamócát vásárolni. Először lábon kihordtam egy kisebb infarktust, amikor láttam, hogy az ára 600-800Ft közt mozog, majd nyeltem egy nagyot és vettem egy jó adagot (otthon 350-400Ft...). Aztán nekiálltam a gyártásnak és rájöttem, miért is veszik meg a gombócot az emberek mélyhűtött formában. Szóval nem a 10 perces kaják közé tartozik. Én azt nem szoktam venni és készíteni is most sikerült először. De a siker teljes volt, pont olyan lett, mint anyué (vállveregetés).

Szamócás gombóc (20 méretes lett belőle)

60 dknyi öregkrumplit héjában megfőztem. A főtt krumplit pucolás után egy tálban krumplinyomóval összetörtem, hűlni hagytam. Amikor már langyos volt, egy tojást beleütöttem és egy kiskanálnyi (uram bocsá') zsírt tettem bele, majd annyit lisztet gyúrtam bele, amitől nem túl ragadós tésztát kaptam. Ez a krumpli súlyával közel megegyező mennyiség. Én 2/3 rész teljes tönkölylisztet és 1/3 sima lisztet használtam. Kb. fél centi vastagságúra nyújtottam rögvest (az állástól lelágyul a tészta) és négyzeteket vágtam belőle (kb. 8x8-asokat). Minden kis négyzetet megszórtam egy fél kiskanálnyi búzadarával (ami a nedvességet összeszedi és nem ázik el a tészta), majd egy-egy fél szem szamócát tettem rá (persze a szamóca méretétől függően). Ezekből gombócokat formáztam és forró vízben addig főztem, amíg feljöttek a tetejére. Egy teflonos edényben fele-fele arányban zabkorpát és zsemlemorzsát pirítottam pici olajon. A kifőtt gombócokat ebben forgattam meg. Fahéjas cukorral tálaltam.

2010. június 3., csütörtök

Szörpök a kiscsaládnak - Bodza- és citromfű

Tevékenykedtem én az elmúlt időszakban, csak a blogig nem jutottam. Kicsit kiégett időszakom van így a tanév végén, de már szorgalmasan tekingetek előre, vagyis már a következő téli csemegékre összpontosítunk a családdal (ez olyan gáz, hogy még jóformán nyár sem volt és már a télre koncentrálunk). Vagyis befőzünk. Elsőnek szörp készült két változatban, méghozzá citromfűből és bodzából. A citromfű annyira elszemtelenedett a ház előtt, hogy muszáj volt vele kezdeni valamit. A bodza... na, azért meg végigjártam a dzsindzsást! Még kullancsot is összeszedtem, szerencsére csak a pulóverembe költözött be (én már átestem egy Lyme-kórós kezelésen, köszönöm, egyszer elég volt!).
De mindkettőhöz kapóra jött az új könyvem, Hémangi szenzációs könyve (A kerttől a konyháig). Ajánlom mindenkinek! Nagyon ízléses, főzésre csábító, szertettel teli könyv. Az ott leírt recepteket követtem a szörp befőzéséhez. Ha jól tudom, ezek a blogján is olvashatók. Ezért nem is akarom itt részletezni. Csak annyit róla, hogy ezek először áztatós, majd cukorral felfőzős változatok. Inkább felfőzöm, biztos, ami biztos, én ezeket a hideg téli (nem júniusi) napokra szeretném eltenni.

A fényképről csak annyit, hogy mivel ilyen szenzációs nyári idő lett mára, nem a bodzavirágot hoztam be a lakásba a képhez -ami a tervem volt-, hanem az üveget "vittem vissza" a természetbe. :) Nem vész el...
Napsütés, meleg, végre!!!

2010. június 2., szerda

Kölespehely dióval és almával sütve

Én vagyok a sárga címkés és egyéb nagyon leárazott termékek bajnoka. Nem szégyellem megnézni azt a fajta kínálatot sem, ha olyan bevásárlóhelyre keveredem. Ellenben azokkal, akik szerint ez társadalmilag elítélendő (magyarul gáz, ha valaki erre vetemedik, én nem vagyok a saját pénztárcám ellensége). Semmi baja azoknak a termékeknek, csak a szavatosságuk rövid. Ami megint nem arról szól, hogy az az adott dolog akkortól nem fogyasztható, hanem a gyártó addig vállalja a garanciát, tehát reklamálni utána nem lehet. Na, ez csak onnan jutott eszembe, hogy kölesspehelyre is úgy tettem szert, hogy már nagyon-nagyon el akarták adni és őrült módon le volt értékelve. Mert nem biztos, hogy adtam volna annyit, mint amennyit érte, nem olyan "hú, de finom és de megéri dolog"-nak tűnt teljes áron. És ez féláron is bebizonyosodott. Nem nagyon tudtam vele mit kezdeni, müzlinek nem csúszott, hát lett belőle ez...


Kölespehely dióval és almával sütve (nagyétkű 1 személyes)

1 bögrényi kölespelyhet (kb. 2 dl) ugyanannyi tejjel feltettem főni. Ízesítettem kevés barnacukorral, citromhéjjal. Egy rottyanásig főztem. Egy almát nagyon vékony szeletekre vágtam fel (természetesen magház nélkül). Egy jénait kivajaztam, majd a megfőtt köles felét a tálba tettem. A felszeletelt almát rátettem és megszórtam jócskán darált dióval és (kevésbé jócskán) barnacukorral. Aztán jött a köles másik fele és ismét dió, cukor a tetejére. Forró sütőbe tettem 30 percre.