Citromfüves Vuki-pörkölt helyett...

Szegény Vukikat nem volt szívem bántani, ezért inkább kukoricalevest főztem üvegtésztával.

Még mielőtt bárki is azt gondolná, hogy valami perverz étkezési szokásaim vannak és szeretek virtuális Csillagok háborúja szereplőket öldökölni, tisztázom a címet.

Vasárnap a királyi rádióállomáson volt egy beszélgetés F. Nagy Angélával. A beszélgetéseket kabarérészletekkel szakították meg (vagy inkább színesítették) és ott volt hallható a 'Stahl disznaja' című kis jelenet. Itt meghallgathatod (ÉRDEMES!!!! Muhahahaha), ha kíváncsi vagy. A 9:05-kor kezdődő Kabarématinéról van szó és a műsor vége táján hallható. Nem vagyok mr1 fan (annál inkább mr2), viszont családi körben negyedévszázad után már rosszul érzem magam a konyhában, ha nem ez szól reggelinél, ebédnél, vacsoránál. Saját házamban biztosítok mindenkit, ez nem így működik. :)

Na, és Stahl disznajában hangzik el, hogy a következő héten "Jucika" 'Stahl wars' receptekkel vár mindenkit, lesz erőleves Yoda-módra és citromfüves Vuki-pörkölt is. Hát, beletelt egy félnapba, mire feldolgoztam a hallottakat és nem kezdtem el röhögni, ha eszembe jutott (nem igaz, most is röhögök).

De íme a Vuki-pöri helyett készült kukoricaleves!

Kukoricaleves üvegtésztával (4 személyre)

• 1 kis fej vöröshagyma
• 2 evőkanál olaj
• 1 kiskanál kurkuma
• 1/2 kiskanál gyömbér
• 1 evőkanál "vegeta"
• 1 doboz kukoricakonzerv (de mirelit is jó)
• 2 evőkanál kukoricakeményítő
• tengeri só
• 4 dkg üvegtészta
• tálaláshoz petrezselyem (ezt én hanyagoltam, továbbra sem vagyunk barátok)

Az olajban megpirítjuk az apróra vágott hagymát. Rászórjuk a vegetát, kurkumát, gyömbért. Átforgatjuk és hozzáadjuk a kukoricakeményítőt, gyorsan felöntjük 8 dl vízzel. Hozzáadjuk a kukoricát, a sót, szójaszószt. Felforraljuk és beletesszük a tésztát. Tűzről levesszük és állni hagyjuk, amíg a tészta megpuhul. Tálaláskor petrezselyemmel megszórjuk.

Kukoricaprósza - Köszönetképpen

Száz éve akartam ezt is megsütni, de nem vitt rá a lélek vagy csak nem jutottam el idáig. De most ez is sikerült! A citromfás bácsinak vittem belőle, megköszönve a kedvességét, mivel egy elég komoly "használati utasítást" dobott be az egyik nap a postaládámba, a tőle vásárolt citromfákhoz. Biztos, ami biztos, ne rontsak el semmit. Eddig nincs is semmi probléma, a termések elkezdtek sárgulni és a kilenc kis citromocskám hamarosan süteményben, teában és mindenféle finomságban végzi. Ennek nem fogja senki ötféle szerrel kezelni a héját és nem lesz ráírva, hogy fogyasztásra nem alkalmas. Lehet, hogy ma már csak úgy ehetünk nyugodtan citromot, ha a fája ott van a lakásunkban? Elég szomorú... De 200 lesz a vérnyomásom minden alkalommal, amikor a boltban a fenti "figyelmeztetéseket" olvasom.

De jöjjön akkor a prósza...

Kukoricaprósza

30dkg kukoricalisztet átszitáltam, beletettem egy sütőport, egy csipet sót és 10 dkg cukrot. Egy másik tálban egy nagy poharas joghurtot elkevertem 2 tojással, majd a lisztes keveréket hozzáadtam. Egy kisebb méretű tepsit kizsíroztam (szigorúan háztáji disznózsírral!) és a masszát beleöntöttem. A tetejére házi(!) szilvalekvárt és tejfölt csöpögtettem. Kb fél óra alatt sütöttem meg.



A tészta friss fogyasztásra van kitalálva, másnap morzsálódik (de ettől nem rossz), legközelebb ezt 2 evk. olajjal vagy diónyi olvasztott zsírral orvosolni fogom.

Kukoricás keksz

A recept ebből a könyvből való. Hát, akinek az adott mennyiségű folyadékkal összeáll, az tud valamit, amit én nem. Nekem kb. 1,2 dl-re szükségem volt. Tej és tojás nélkül készült, nagyon egyszerű és kevés összetevőből. Eredetileg csillagvégű kinyomkodón lett volna kinyomkodva, de ez fizikai képtelenségnek minősült, így csak egyszerű rudakat sodortam és összenyomtam a végeit. Nagyon vékonyra nem érdemes sodorni, mert akkor elég kemény lesz a süti. Tea, kakaó mellé szerintem megfelelő rágcsálnivaló.

Kukoricás keksz

25dkg kukoricaliszt
10 dkg növényi margarin
8 dkg nádcukor
0,85 dl szénsavmentes ásványvíz (nekem többre volt szükségem)

Elkeverjük a lisztet a margarinnal és a cukorral. Fokozatosan hozzáadjuk a vizet és sima tésztát gyúrunk. A tésztát csillagvégű nyomózsákba töltjük és spirálokat, karikákat formázunk sütőpapírra (easy módszer: rudak sodrása és karikává alakítása). Előmelegített sütőben kb. 15 percig sütjük közepes hőmérsékleten.

Vasárnapi kukoricalepény

Ez bizony kőkeményen ellentmond a Vegéthóval! Ebben van tej, tojás, sőt még zsír is! De már nem bírtam tovább. Kb. fél éve akarok valami ilyen kukoricás dolgot sütni. Most jó volt a Nap-Hold állás :D Na, jó nem, csak ideálisak voltak a körülmények.
Viszont minden állati eredetű dolog háztáji, azért az is jó, nem? :D
Egy százezer éves könyvből készült (ezért ebben még más zsiradék nem is létezik). Finomnak finom, csak legközelebb nagyobb tepsibe teszem, hogy még vékonyabb legyen, mert a mostani koncepcióval nagyon soká sült át. Ízre olyan mint a tejpite (vagy folyós pite, ki hogy ismeri...), lekvárral nagyon finom és kiadós.

Kukoricalepény

40 dkg kukoricaliszt
7 dl tej
7 dkg fagyos zsír
fél dkg só
reszelt citromhéj
15 dkg porcukor
5 tojás

A lisztet leforrázzuk a fövő tejjel, simára keverjük. Hozzáadjuk a fagyos zsírt, a sót. Ezekkel is elkeverjük. Jöhet bele az ízlés szerinti citromhéj, a porcukor és a tojások sárgája. Miután elkevertük, beleforgatjuk a tojások felvert habját. Jól kizsírozott tepsibe öntjük (kb. 1 ujjnyi vastag legyen!), forró sütőbe tesszük, lassú tűznél jól átsütjük. Kockára vágva, megcukrozva, lekvárral tálaljuk.

A puliszka az jó

Életemben először ettem és egyúttal készítettem is. Ismét a megszokott módon jártam el, tanulmányoztam a "szakirodalmat" :D, majd elkészítettem a saját verziómat. Megint egyedül ettem, ezért bátorkodtam megfőzni, mivel a Szerelmemnek nemhogy a puliszkával, de a mákkal is fenntartásai vannak.
Nekem nagyon ízlett, nagyobb macerára gondoltam az elkészítésnél. Nem főztem sokáig a kukoricadarát (valahol 20 percet is írtak), kb. 5-6 perc elég volt a puhuláshoz. A legújabb leghűségesebb barátom (a szülinapomra kapott kávédaráló) pedig ledarálta a belevalót.

Mákos puliszka (2 személyes adag)

1 csésze kukoricadarát 3 csésze lobogó, sós vízbe teszünk. Kevergetve, csomómentesen puhára főzzük, kb. 5-6 perc alatt (ha nem keverjük elég gyorsan, fröcsög). A tűzről lehúzva, kb. 10 percre szorosan lefedjük. Egy kis jénait kimargarinozunk, egy réteg puliszkát belesimítunk és megszórjuk barna cukorral elkevert darált mákkal. Újabb réteg puliszka, megint mák. Rétegezzük amíg elfogy, a tetejét is megszórjuk mákos cukorral. Kb. 10 percre betesszük a sütőbe, hogy átforrósodjon.

Paller megreformálva

Ma ismét eltaláltam a megfelelő időjárást a merészebb konyhai ténykedésekhez: palacsintát sütöttem. Na jó, nem szekérderékkal, csak 12-t, de pont elég volt 100 fokban. Sajnos, ha palacsintára éhezem, nem tudok várni a hűvösebb időre. Most és kész!!!

De megreformáltam ám, de nagyon ám! Szerintem, a Szerelmem csak fintorgott volna, ha az orra elé teszem! Ő nem nagyon kedveli az ilyen huncutságokat. Neki már a mézzel is baja van, nemhogy kukoricaliszből készült pallert egyen!

Összekevertem 12 palacsintához:

• 2 és fél csésze kukoricalisztet
• 2 és fél csésze teljes kiőrlésű búzalisztet (csésze = 250ml)
• 1 tojást
• 3 evőkanál mézet
• 2 dl tejet
• csipet sót
• annyi szódavizet, hogy megfelelő sűrűségű legyen
• és olajat, kb 1-1,5 dl

Az olaj mértékével azért vagyok bizonytalan, mert menetközben jöttem rá, hogy ez bizony eszi az olajat rendesen és ha nincs benne elég, akkor sajnos leragad. Így nem sajnáltam tőle. Ez nem az a kaja, amiből ki lehet spórolni! Viszont tartalmas, laktató a végeredmény. Nem annyit eszünk belőle, mint a sima palacsintából. Dió-cukor kombinációval, házi (idei) baracklekvárral fogyott a kiscsalád körében.