BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. április 16., péntek

Tejszínes spenóttal sült tészta

A spenót a legújabb barátom. Több, mint 20 évig nem nagyon egyeztünk, de idén mégis barátok lettünk. Az elmúlt heti akcióm után szinte napi rendszerességgel öntöttem magamba a spenótos turmixot ipari mennyiségben, mert nagyon jól esett. A legjobb kombináció az egy marék spenót, egy alma és egy narancs, némi fahéjjal megsuhintva lett. Aztán még mindig volt a hűtőben a zőccségből és így született meg ez:

Tejszínes spenóttal sült tészta(2 adag)

15 dknyi spenót
3-4 gerezd fokhagyma
1 evk olívaolaj
1,5 dl tejszín
2 tojás
kevés vaj
5 dknyi reszelt sajt
só, bors
száraz tészta 2 személyre

A tésztát a szokott módon kifőzzük. Közben a spenótot átmossuk, a fokhagymát megpucoljuk. Az olívaolajat egy lábasban megforrósítjuk, a spenótot kézzel széttépkedve az olajra dobjuk. Fokhagymanyomóval belenyomjuk a fokhagymát. Ha megpuhult (kb. 5 perc), felöntjük tejszínnel, összeforraljuk, levesszük a tűzről. A kifőtt tésztát összeforgatjuk a tejszínes spenóttal és egy vajjal kikent tűzálló tálba simítjuk. A tetejére ráütjük a tojást. 200 fokra előmelegített sütőbe tesszük. Addig sütjük, amíg a tojás a tetején megkeményedik (kb. 20 perc). A vége előtt néhány perccel reszelt sajttal megszórjuk a tetejét.


Hát, nem egy fotogén ételről van szó :D, de azért finom (hát, igen! lám, lám fontos a belső is ;) )
Aki pedig sasszemű és netán karácsonyfát, üstökös csillagot vél felfedezni a tésztában, az jól lát. Ez még a karácsonyi trikolór tésztám maradéka. Nem sűrűn fogyasztok száraz tésztát, asszem ez most kiderült...

2010. április 13., kedd

Korpás-mazsolás muffin

Olyan rég sütöttem már muffint (mármint újat, mivel 2 hete 60 darab ananászost sütöttem egy reggel alatt, egy felső tagozatnyi iskola jutalom evéséhez így járultam én hozzá). Ez a recept meg rég kipróbálásra várt.


Korpás-mazsolás muffin

10 dkg búzakorpa
2 kis poharas natúr joghurt
1 dl tej
1 tojás
15 dkg liszt
1 sütőpor
1/2 teáskanál szódabikarbóna
3 evőkanálnyi olvasztott méz
12,5 dkg puha margarin
8 dkg mazsola

A korpát a tejtermékekkel összekeverjük és megvárjuk, amíg megduzzad. Egy tálba a lisztet, sütőport, szódabikarbónát, összekeverjük. A megduzzadt korpába belekeverjük a mézet, tojást, margarint, mazsolát. Hozzákeverjük a lisztkeveréket. Muffinsütőbe adagoljuk. Előmelegített sütőben 180 fokon, jó 25 percig sütjük.

Nem fog hatalmasra nőni, az állaga belülről melegen kicsit fura, de ha kihűlt szilárdul. No para.
15 darab lesz.


2010. április 10., szombat

Csíramálé- Ronda, de finom - VKF 33.

Én is nevezek a VKF 33. fordulójára. Limara gabonás recepteket vár, nem megszokott gabonákból. Kicsit csavartam ezen: megszokott gabonából, egy nem megszokott ételt szeretnék bemutatni.

A csíramálé ősi, népi étel. Leginkább húsvét táján készítették, de manapság az "újra felfedezzük a kanálban a mélyedést" típusú irányzatoknak köszönhetően egyre többen állnak rá az ipari gyártására, így egész évben kapható bioboltokban, piacokon. De legeslegesleginkább az én szülővárosomban és Orosháza környékén ismert még ma is (a vicces, hogy már a szomszéd faluban sem ismerik). Ez tipikusan olyan étel, amit csak akkor szerethet meg igazán az ember, ha itt nő fel, különben nem biztos, hogy megbarátkozik egy ilyen furcsa állagú és kinézetű dologgal. Még ha azt is hirdetik róla, hogy egészséges. Pedig bizony az!
Ha valaki szeretne otthon hozzálátni, nagy bátorságot és sok türelmet kívánok! :D Elsőre. Aztán megy, mint a karikacsapás.

A történet úgy kezdődik, hogy a búzát szemenként át kell válogatni. Őrült macerás, de megéri. Mert ha törött, esetleg rossz szem kerül bele, akkor az elindítja a rohadást és akkor huss! Miután a macera megtörtént, az egészet beáztatjuk egy éjszakára egy tálban. Másnap átmossuk, leszűrjük és egy fa(!) táblára ujjnyi vastagon kiterítjük, tetejére vizes ruhát teszünk.

10 napig nincs is más dolgunk, mint őrizzük a drágát és vigyázzunk két dologra: a ruha ne száradjon ki és a búza alja ne kezdjen el penészedni (ha esetleg mégis és még nem nagy területen indult meg, azt a részt távolítsuk el).
Ekkora a búza klassz kis gyökeret és zöldet növeszt. Ekkor vesszük elő a húsdarálót és a búzát ledaráljuk, szőröstől-bőröstől. Ha kész az egészet felöntjük vízzel és átmossuk benne a csírát, mintha ruhát mosnánk. Addig mossuk, amíg a felöntő víz édes ízű. Ha megvan egy adag lé, akkor egy másik tálba öntjük. Már csak erre van szükségünk, a búza többi része az enyészeté (vagy a tyúkocskáké :D) A búzában a 10 nap során elindultak a kémiai folyamatok és cukor keletkezett benne. Ettől lesz az egész cukor hozzáadása nélkül is édes. (Sajna, a fázisokról eddig nincs képem, mert ezt mire hazaértem anyukám megcsinálta)

Így néz ki a csíralé:
Ha megvagyunk jöhet a liszt. A csíralevet annyi liszttel kell összedolgoznunk, hogy galuskatészta sűrűségű masszát kapjunk.

Ez 1:1 arányban működik, tehát 1 liter csíralé, 1 kiló lisztet vesz fel. Ehhez csak a finomliszt a megfelelő!
A masszát fakanállal keverjük. Erős, dagasztó mozdulatokkal addig keverjük, amíg sima lesz és hólyagokat vet (mint a fánktészta).
Majd zsírozott tepsibe öntjük, amelybe egy kevés liszt nélküli csíralevet öntünk (állítólag ettől nem sül le). A legjobb a nagyi bádogtepsije, de semmi esetre sem teflon. Erre nagyon egyszerű a magyarázat: iszonyatosan szeret beleragadni (nem belesülni) és azt biza kapirgálni kell.

A tetejét szintén meglocsoljuk csíralével. Előmelegített sütőben addig sütjük, amíg aranybarna lesz. Ez kb 1,5 óra, magas hőmérsékleten. A szélei jobban megsülnek, de rajtam kívül a családban mindenki ezt szereti a legjobban, ölre megy a küzdelem. :D

Tepsiben hagyjuk kihűlni, majd felkockázva tálba rakjuk. Hűtőben kb. 1 hétig eláll. A csíralé lefagyasztva tartósítható, így a macerás részt csak egyszer kell megcsinálni, felengedés után pedig be lehet keverni liszttel egy újabb adagot. Kb. fél kiló búzából 3 liter csíralé lesz, amihez 3 kiló lisztet kell keverni. Családi mennyiség... De nálunk secc-perc elfogy.

Nem egyszerű a folyamat, de megéri. A reformtáplálkozás tudói rengeteg vitamint, ásványi anyagot fedeztek már fel benne, ezért van újra reneszánsza. Az őseim, akik egyszerű paraszt emberek voltak, erről mit sem tudtak, de minden húsvétkor ott volt az asztalon a csíramálé, jelképezve az az újjáéledő természetet és az életet.

Tényleg ronda, de nagyon finom (számomra):


2010. április 9., péntek

Zöldet akarok!

Ebben a gyönyörűséges, már-már nyarat idéző időben nemcsak a szemnek esik jól a sok zöld, hanem a szervezetnek is. Aztán olvasgattam a blogokat és Annipannitól jött az ötlet. Irány spenótért a zöldségeshez! Meg is lett az ebédem gyorsan, zölden.

Spenótos-alma turmix

10 dkg-nyi friss spenót
4 levélnyi lollo saláta
1,5 zöld alma (az a fél menet közben eltűnt... salala)
csipet szercsendió
kicsivel nagyobb csipet fahéj
kb. 2 dl víz

Mindent a botmixer alá küldtem és stílszerű pohárba öntöttem.
2 ilyen B.-os pohárral lett.
Nyammm...

És annyira gyönyörűséges a cseresznyefa. Késztetést éreztem a fényképezésre és a mutogatásra.


2010. április 8., csütörtök

Miért jár az ember turkálóba?

...hogy szakácskönyvet vásároljon.
Logikus, nem? :D

Szeretem azokat a használt ruha üzleteket, ahol nem csak ruházat, hanem jónéhány egyéb dolog is található (a mienknél jobban szocializált népcsoport megunt, kidobott, leselejtezett "szemete"). Szereztem már így Szezám utcás szilikon jégkockatálcát, felfújható szurkolókesztyűt az embernek (angol válogatott mérkőzésen használható a tv előtt :D), töménytelen remekül használható játékot a keresztgyerekeimnek. Nem szégyellem a dolgot, szerintem nincs is benne semmi szégyellni való. A márkás holmikat töredékéért megkapja az ember és még sem kínai szintetikus szemétben jár.
Szóval ott kaparintottam meg ma Jamie Olivert. Kilóra. Nem viccelek. Kilóra adták a könyvet. Na, EZ azért kicsit szégyen... Számomra a könyv érték, még 2010-ben is.
Nem vagyok oda egyik sztárszakácsért sem. Ramsayvel a világból kitudnak kergetni (én szeretek nyugodtan dolgozni a konyhában, szóljon a zene és nem kiabálom soha a végén, hogy: KÉSZ!). Nigella meg agyamra megy az éjszakai evésével és, hogy mindig van kéznél 1 kiló fagyasztott királyrák. Naná! Kettő is és egy kevés marsala szintén. A magyarokról meg ne is beszéljünk... Stahl Judit biztos nagyon kedves ember és ért a főzéshez, de tőle is hidegrázásom van.
Na, a lényeg. Nem fogok most hozzá J. O. módra főzőcskézni, csak tök jó, hogy van most már nekem is egy eredeti ilyenem, jó végiglapozni, in english olvasgatni. És jó lesz feltenni a polcra a többi közé. Még sosem éreztem rá késztetést, hogy eredetiben olvassak bárkit, de ez most nagyszerű alkalom volt és lecsaptam rá.
Erre a hónapra tiltólistára tettem magam turkálók terén. Várjuk a következő fizetést. Pont

2010. április 6., kedd

Snidlinges túróval töltött burgonya

Ha már a krumpli összes formáját unjuk, kicsit feldobhatjuk túróval. Egy kis változatosság a tavasz kezdetére.

Snidlinges túróval töltött burgonya (4 személyre)

8 szép nagyobbacska szem burgonya
1 nagyobb szál sárgarépa
1 leveskocka (uram bocsá')
25 dkg tehéntúró
10 dkg vaj
2 tojás
1 evk liszt
egy csokor snidling
só, bors

A burgonyát meghámozzuk és lapos felére fektetve a tetejéből egy "lapot" levágunk. A belsejüket kiskanállal kivájjuk, de azt is megtartjuk, mert felhasználjuk (a dolog melós része...). Vízbe tesszük, hogy ne barnuljon, amíg a többit előkészítjük: a túrót villával áttörjük egy tálban, elkeverjük a tojások sárgájával és 5 dkg-nyi puha vajjal. Sózzuk, borsozzuk, belekeverjük a lisztet, a felaprított snidlinget és a habbá vert tojásfehérjét. A krumplikat lecsöpögtetjük a víztől és a kikapart üregekbe töltjük a túrós keveréket. A levágott "lapokat" a tetejükre rakjuk. Egy tűzálló tálat kivajazunk, belerakjuk a megtöltött krumplikat és körérakjuk a kivájt részeket valamint a megtisztított, felkarikázott sárgarépát. A leveskockát a maradék vajjal melegvízben feloldjuk és ezzel meglocsoljuk a töltött burgonyákat. Forró sütőbe tesszük és kb 1 óráig sütjük. Fogvájóval ellenőrizzük, hogy megpuhult-e a zöldség.

2010. április 4., vasárnap

Húsvéti fonott, foszlós kalács

Kezdek ráérezni a kelt tésztára.
Elhatároztam, hogy már pedig akkor is fonott kalácsot fogok sütni húsvétra. Magamra szedtem egy kis irodalmat a netről és elindultam tegnap kenyérlisztet venni. Azt olvastam, hogy a profik ebből dolgoznak. De én ezt annyira übermisztikus dolognak gondoltam, hogy egyből a reformélelmiszer-boltot céloztam meg. Há' hol máshol kaphatok én BL-80-as lisztet?! Na, ott nem! Már elkönyveltem, hogy akkor biza, marad a jó kis BL-55, lánykori nevén finomliszt.
Délután eltévelyedtem a Te.coba. Kíváncsiságból megnéztem a liszteket, hátha... És hol máshol van tele a polc kenyérliszttel, mint ott. Persze csak két kilós kiszerelésben van, de sebaj! Majd elfogy.
Aztán ma nekifogtam. Jól bedagasztottam. Kézzel. S. Norbinak üzentem is közben, hogy égjen a zsír. Kemény meló kézzel dagasztani, de aztán az egy órás kelesztés után ez lett az eredmény:

A 3 literes kelesztőtál csurig lett. Ekkor már nem is fájt a karom! :)
Aztán, ahogy azt az internetről tanultam, megfontam:

Elég termetes lett, ahhoz képest, hogy fél kiló liszttel dolgoztam, nem is fért bele a tervezett tepsibe.Ja, és azért nem a nyújtódeszkán zajlik a munka, mert azt anyukám már lestoppolta és épp a sajtos stangli várakozott rajta. Nekem maradt a "viackos". Szép magyarsággal...
De aztán a kalácskám a tepsiben is dolgozott egy fél órácskát sütés előtt:

Aztán ment a jó meleg sütőbe és itt az eredmény:


Az íze pedig tökéletes! Most kicsit vállon veregetem magam. :D
Pont olyan, mint a bolti. Azt pedig én nagyon szeretem mézecskével. Ezt is úgy ettem :D és nagyon jó volt! És családi méret lett belőle.

Foszlós, fonott kalács:

50 dkg kenyérliszt (BL-80)
2 dkg élesztő
4 dl langyos tej (lehetőleg házi)
10 dkg cukor
csipet só
2 tojás sárgája + 1 a kenéshez
6 dkg olvasztott margarin

A lisztet már előző este meleg helyre tesszük (értsd: ne a hideg spájzban legyen, hanem a meleg konyhában, mert különben nem fog megkelni a tészta). Másnap egy tálba szitáljuk. Az élesztőt pici tejjel, kiskanálnyi cukorral felfuttatjuk. Ha kész a kovász, tésztát gyúrunk a hozzávalókból. A maragrint apránként adagoljuk, mindig akkor tegyünk a tésztába, ha már az előző adagot bevette. Addig dagasztjuk, amíg a táltól és a kéztől elváló sima tésztát kapunk (ez a munka eléggé fárasztó része, de megéri!). Egy óra hosszáig meleg helyen kelesztjük.
Majd megfonjuk lisztezett deszkán és a kikent (vagy kipapírozott és kikent) tepsin még fél óráig kelesztjük (vigyázva arra, hogy nehogy a tésztát hideg ne érje). Sütés előtt megkenjük tojással. Végül előmelegített sütőben kb. 45-50 percig sütjük, 5-6-os fokozaton. Ha nagyon sül a teteje, borítsuk le papírral.