BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2009. december 29., kedd

Puccs a konyhában - avagy amikor már eddig, eddig, eddig vagyunk...

Sikerült! Megszálltam az itthoni konyhát! Kemény aknamunka, hírszerzői-felderítői meló után ünnepi időszakban sikerült anyuka felségjelével jelzett konyhában főznöm!

Ezt nem lehet addig megérteni, amíg valaki az itthoni helyzetet nem tapasztalta. A szent és sérthetetlen konyhában csak egy valakinek lehetnek elképzelései: és az pedig az anyukám. Minden ellenintézkedés és mástól jövő javaslat véres vitába torkollik. Egy szóval: önfejű. De mi (a család) már pár évtized alatt ezt megszoktuk. De sajnos a példa ragadós, mert néha én is érzem magamon ezeket a jeleket... Ugye... a pszichológia... ki, mit lát gyermekként.... meg szegény Freud. De felismertem a problémát és igyekszem orvosolni. :D

Az ünnep szépen, csendben eltelt, több éve szokásos forgatókönyv alapján. Evés, ivás és megint evés és megint evés és ivás jellemezte. Ergo a soha nem látott mennyiségek elpusztítása volt a közös családi feladat három napon keresztül. Ennek köszönhetően a könyökén jön ki mindenkinek a maradék és a hús-hússal-töltött káposztával-süteménnyel kombó. Na, fogtam magam és több órai kérlelés után ma sikerre vittem a szejtán-puccsot! Még hozzá én készíthettem el, hála annak, hogy anyukám még csak távoli híradásokból hallott róla. A szejtánból végül brassói lett. Apukámat nem győzte meg, ő továbbra is szójakockával kéri elkészíteni ezen kaja hústalan változatát. Kb. azon a véleményen volt a szülői gárda, hogy jól van, ilyet is ettünk, de olyan sűrűn, azért ha nem muszáj, ne erőltessük.

Hát, jól van! Főzök-sütök belőle akkor magamnak! :D Pedig jó lett a kaja, csak itthon a szójás verzióhoz szokott a kis család.


Brassói szejtánból
(kiadós háromszemélyes adag)

150g búzasikérből készítettem szejtánt, amit kis kockákra vágtam fel. A búzahúst "vegetás" vízben főztem ki. A használt vizet a tűzön hagytam és 6-7 nem túl nagy szem krumplit héjastól félpuhára főztem.Amíg a krumpli főtt, a húsfalatkákat gyros fűszerkeverékkel elkevert oljaban "pácoltam". Végül egy serpenyőben a szejtánt megsütöttem fokhagymával olajon, egy másik edényben pedig a meghámozott, felkockázott krumplit. Amikor megsült, a kettőt egybeöntöttem. Ízesítettem borssal, sóval (kóstolni, kóstolni, kóstolni, mert a szejtán nagy lutri). Itthoni, vödörben savanyított uborkával remek volt!

2009. december 25., péntek

Boldog karácsonyt!


Kívánok mindenkinek boldog karácsonyt!

Főzés egy kicsit szünetel, mert családi fészekben telnek az ünnepek, ez pedig anyuka felségterülete. A konyhában ilyenkor maximum alkuktai feladatokat láthatok el, mert az ő elképzeléseibe élő ember nem szólhat bele. Bár készülök némi ellenforradalomra :D, mivel megígértem, hogy szejtánt fogok előállítani az itthoni konyhában, bemutatni a szülőknek, mint legújabb barátomat, és ez a feladat csak az enyém lesz!!! :D

Januártól teljes gőzzel indul újra a gépezet, távol az itthon helyszíntől, saját placcon!

2009. december 23., szerda

Beszippantott

Miért jó a téli szünet? És miért jó jóban lenni a falu könyvtárosával?
Mert végre van időm olvasni. És én kapom meg először a "friss árut" a könyvtárból :D

Mert igen, Magyarország egyetlen kicsiny falvacskáját sem hagyhatja hidegen Stephenie Meyer sorozata, a Twilight-saga. Nagy duzzogva rám tukmálták a három kötetet, (nem aprózzuk el :) ) hazahoztam és nem nagyon bíztam benne, hogy ki is olvasom.

Aztán elég volt a kezembe venni... falom egymás után a köteteket. Hát, igen nem hiába fiatal nők és tinédzserek a célközönség. Edward Cullen lehet akármilyen vámpír (ráadásul vegavámpír, ahogy magát meghatározza, mivel nem fogyaszt emberi vért), de szerintem nincs olyan nő, aki az olvasottak után nem ábrándozna egy icurka-picurkát róla... ;)

Tudom, hogy nyakunkon a karácsony. Szépen lassan arra is készülődik a család. De egyszerűen nem tudom letenni a könyvet és már a harmadik kötetben járok. És már én is alig várom, hogy jövő év júniusában megjelenjen a folytatás. Mert bizony még mindig van folytatása! Hát kérem, ha a biznisz beindul...

Csak ajánlani tudom minden picit is ráérő nőnek, hogy kezdjen bele! Nem fog csalódni! Mondom én, a pesszimisták és mindent lef.kázók királynője! ;)

2009. december 21., hétfő

Leves fokhagymából

Nem sok minden volt otthon. Legalábbis nem sok olyan, amit kedvem lett volna enni. Ebben a fránya hidegen azonban kell egy kis melegség. A bolt meg olyan messze van (van vagy 50 méter... ;) ) Hagyma volt, száraz kifli szintén. A többi járulékos szintén. Ajánlom olyanoknak, akiknek nincs sok kedve a konyhai dolgokhoz. Elég gyorsan kész van és némi kiegészítővel lakató is (pirított kifli, reszelt sajt).

Fokhagymaleves

(Mérték nincs, csak kb. mennyiség) Egy laza rántással indítunk, egy diónyi vajból és egy evk. lisztből. Ha kész, felöntjük előre (uram bocsá') leveskockából legyártott húslével (én két tányérral készítettem, így kb. fél literrel). Belenyomtam 3 buci gerezdnyi fokhagymát. Fűszereztem sóval, borssal. Egyet forrt, majd hozzáadtam szűk 1 dl-nyi főzőtejszínt és egy jó maréknyi reszelt sajtot. Megvártam, hogy felforrjon és levettem a tűzről. Közben összedarabolt száraz kiflit vajon megpirítottam, majd ezzel tálaltam.

Nyammm! És ami elég lényeges... Nem lesz tőle illatos az ember, úgyhogy csak nyugodtan... :D

2009. december 16., szerda

Hiba elhárítva

A tegnapi kálvária ma folytatódott. Hosszas telefonálás és egyezkedés után a fenntartó persze a 3000Ft-os villanyszerelési díjat sem hajlandó kifizetni. Meglepődtem? Egy pillanatig sem... Ismerem már a helyzetet. Az nem érdekes, hogy süvít a huzat az ablak alatt és a fal meg van repedve. A lényeg: a bérleti díj be legyen fizetve! Szerintem, a kicsit jobban szituált országokban ez nem így működik. De ez Mo. Ez csak a szokásos...
Nincs más választásom. Sajátra nincs összeg, albérlet csak drágább lenne, otthon nincs munka, valahol lakni kell...

Túl teszem rajta magam. A feszültség már 220 és a kazán is melegít. Majd kicsit vékonyabb Jézuska lesz.

Azért főzni főztem, igaz a szerelő pont akkor érkezett meg, amikor az első falatot a számba akartam tenni. Gondoltam egy cifrát magamban és megettem másfél órával később hidegen...

Kicsit keleties, kicsit egyszerű. De leginkább fagyasztóból építkező. :D

Zöldborsós-sárgarépás tofu üvegtésztával

Mértékegység nincs!

Olajon megfonnyasztottam egy fél fejnyi lilahagymát és egy gerezd fokhagymát. Egy fél csomag tofut felkockáztam és hozzátettem. Kicsit sütöttem, majd fagyasztott borsót és feldarabolt sárgarépát tettem hozzá. Fűszereztem pici kurkumával, gyömbérrel, borssal, sóval. Egy nüansznyi vizet öntöttem alá és ízesítettem szójaszósszal. A vizet folyamatosan pótoltam, hogy kicsit szaftosabb legyen.Miközben készülődött, az üvegtésztát elkészítettem. Amikor a zöldségek megpárolódtak a tésztára szedve tálaltam, jól összekeverve pedig elfogyasztottam. :D

2009. december 15., kedd

Még egy szerelő...????

Szolgálati lakásban lakom. Nem túl vidám dolog. Lakbért perkálom, vissza pedig semmi. Ezt már kezdem megszokni. Csodaszép csilliárdos kazánom van (közbeszerzés évekkel ezelőtt khm...khm). Nagyon szép, de szart se ér. Saját identitása van és nem hallgat az emberi szóra. Magyarul: érthetetlen módon működik. Az ember beállít egy dolgot rajta, erre ő lesza...ja és tök máshogy fűt. Így próbálj meg spórolni!

Ma hazajöttem. Lakásban tök hideg. Para indul. Nézem a kazánt: se kép, se hang. Király! Nagy pelyhekben hull a hó, idebent a hó kivételével a hőfok stimmel. Szerelő felhív. Ő most x településen tartózkodik, én y településen lakom és szeretne a szerelő bácsi z helységbe még ma hazajutni. Nagy rábeszélés, mégis jön, ha időben tud végezni... Hála az égnek! (Közben B terv kieszelve az éjszaka eltöltésére)

Várok, várakozok... Még mindig várakozok... Hideg lakásból inkább munkahelyre távozom, ott meleg van (hülye indok, de ez van...) Kb. 5 órával később már van remény, hogy a szerelő ideér. Hurrá!

Ideér! Nagy a baj! Nincs feszültség. 220 helyett 170. Nem tud mit csinálni. Villanyszerelő kell.

JÓ, DE ESTE FÉL 7-KOR?????

Egy telefon a Szerelmemnek, Ő telefonál tovább. 5 perc alatt lett szerelő. Helyben!!!

Gázos 3000-rel a zsebében (mert kiszállási díj mégis dukál) el, villanyos nem jön. Megint várok, várakozok.

Villanyos megjön. Létra fel és mondja: hajaj, hajajajajaj, hajajajajajaj.
Köszi! Szóval gáz van!

Drót összeköt, holnapig kibírja, majd visszajön, mert világosság kell és áramtalanítás. Szuper, holnap folytatjuk! Lehet, hogy 20 centire van a probléma, lehet falat kell bontani és újra vezetékelni.

Közben kiderült, hogy ez nem új keletű dolog. Amikor a kazánt beszerelték már akkor is gáz volt, de fenntartó lesz...ta. Eddig bírta. Én szívok... meg a pénztárcám.
Gyakorlatilag időszámításunk előtt lett vezetékelve a ház. Az csak a "kisebbik" baj, hogy a kazán tönkre megy (és a Jóisten pénze kellene, hogy kifizessen), de lehet, hogy egyszer a tűzoltók telefonálnak, amikor épp nem vagyok itthon?

Holnap asztal ráborít az illetékes elvtársra! Nem fog neki tetszeni. De igenis ő a fenntartó és ez bizony az ő kötelessége!

Egyszer, amikor saját házam lesz, ott fog állni egy kazán.
Szén- és fatüzelésű!
Ezt nektek démász-dégáz!!!!
És minden szerelők atyja!

2009. december 11., péntek

Megreformált mézes, néhány mínusz ponttal

Először is... túl vagyok a vizsgán. Eredmény januárban. Nem sietős a tanárnak, nekem meg pláne... Annyit elárulhatok, nem az ötösért indultam. Anatómia-életanból azért ennyire maximalista nem vagyok... Még harmadjára sem, mivel ez volt belőle a harmadik vizsgám, de sose fogadták el az előzőket.

No,de! Rám tört a héten a karácsonyi hangulat és mindenáron mézeskalácsot akartam enni. Mindenki nagyüzemben gyártja már, nálunk itthon meg ez csak olyan járulékos része a karácsonynak. Sőt, tavaly nem is sütöttünk. Mindig itt marad a nyakunkon, kitavaszodik, mire elfogy (a szaloncukorral szintén ez a helyzet).
De most mégis ráadtam a fejem. Kicsit reformosabb lett az átlagnál (graham-liszt), viszont a mézes nem mézes porcukros-tojásfehérje hab nélkül (számomra...). Kicsit a "light kóla ivása a big-mac menü mellé" esete jut róla az eszembe. :D

Ez a recept is a Kisa Judit könyvéből való (de jó, hogy eszembe jutott a héten, hogy nekem olyanom is van! :) )

Mézespuszedli

50 dkg teljes kiőrlésű liszt
25 dkg méz
10 dkg vaj
3 tojás
2 mokkáskanál szódabikarbóna
fűszerek: 1 kiskanál szegfűszeg, 1,5 fahéj, fél gyömbér
(vagy mézesfűszer a boltból)

A mézet felmelegítjük, belekeverjük a fűszereket. A tűzről levéve beletesszük a vajat és megvárjuk, amíg elolvad (ekkor hűl ki arra a hőfokra, hogy mehessen bele a tojás). A tojásokat a mézes cumóhoz keverjük. Végül a liszttel összedolgozzuk. Jó pár órán keresztül hűvös helyen pihentetjük (a recept 10 órát ír, én nem vártam csak 4-et és semmi hiba nem lett). Vékonyra kinyújtjuk, kiszúrjuk és 180-200 fokon 10 perc alatt megsütjük. Nem keményedik meg, egyből fogyasztható.
Tojásos-cukros hab nélkül is finom, az már csak a plusz (kalória :D )

Na, de egyszer van karácsony egy évben... ;)


2009. december 8., kedd

Gyömbéres, szerecsendiós sárgarépakrém-leves

Szegény sárgarépákat már ideje volt felhasználni, szemben jött Kisa Judit könyvében egy jó recept és meglett az eredménye.

Hozzávalók
  • 50 dkg sárgarépa
  • 1 nagyobb burgonya
  • 1 fej vöröshagyma
  • kb. 1 dl főzőtejszín
  • citromlé
  • 1 mk szerecsendió
  • 1 mk őrölt gyömbér
  • 3 evk. olívaolaj
A zöldségeket megtisztítjuk, összedaraboljuk és 1 liter vízben feltesszük főni. Amikor megpuhult, turmixoljuk. Tűzre visszatéve beleöntjük a tejszínt, a fűszerekkel, sóval ízesítjük. Tálaláskor kevés citromlével és pár csepp olajjal felturbózzuk.

És most pedig megyek tanulni. Pénteken vizsgázom... Nem akarom!

2009. december 6., vasárnap

"Hát, az kecske volt..."

Tegnap megjártuk a Mikulásvonatot. A MÁV minden évben szervez Mikuláskor utazást Budapestre a Fővárosi Nagycirkuszba. Az igen kedvezményes útiköltségben benne van az utazás, a cirkusz belépő és az ajándék, amit a hazafelé úton oszt ki maga a Mikulás a gyerekeknek. Nagy élmény kicsiknek-nagyoknak, minden alkalommal gyorsan elkelnek a helyek. Kiskunfélegyházán bevártuk az ország azon felére eső szerelvényeit, ott összekapcsoltak minket, így 12 kocsival érkeztünk meg Budapest-Rákosrendezőre. Egy vagonban 80 gyerek... lehet szorozgatni... Szép tömeg volt. Azt se tudtuk ki kivel van, amikor leszálltunk a vonatról.

Megérkezés után volt még két óránk, hát sétáltunk a Városligetben és a Hősök terén. A japán turisták odáig voltak a gyerekektől. Jöttek és fényképezték őket.


Életemben egyszer voltam cirkuszban (általános 3. osztályos voltam...szóval nem mostanában). Nem is igazán rágtam azóta se a küszöböt egy jó cirkusz után. Most kicsit rosszkor rossz helyen voltam, amikor a kísérőket válogatták, így hát mentem cirkuszba.

Volt mindenféle produkció. Állatok, idomárok artisták, zsonglőrök és persze kötelező jellegű bohóc. És nagy meglepetésemre volt a bohócnak olyan poénja, amin tudtam nevetni. Nem nagyon tartom viccesfajtának szegénykét.

Szegény állatokat inkább sajnálom, minthogy tapsoljak azért, mert térden mászatják az elefántokat.

A venezuelai kötéltáncosok voltak a kötelező jellegű halálfélelem-felkeltők. Biztosítókötél nélkül operáltak, "majdnem leestek" és lehett ám sikítozni! Én inkább nem néztem oda. Már a nézőtéren is tériszonyom volt (olyan hülye meredek), nemhogy ezeket figyeljem. Inkább néztem a gyerekek reakcióit. Hát, az üveges tekintetek megvoltak és a "nem merek odanézni" elbújások. :D

A mongol artistalányok meg biztos valami zseléből voltak, mert úgy tudtak tekeredni, hogy nem igazán lehetett tudni ki hol kezdődik és végződik. Korrekt Laokoon- szoborcsoportot alkottak.


És a finálé... 2,5 órás volt az előadás. Hát, azt hiszem megint nem vágyom rá kb. 15 évig. Jó volt, jó volt, de azért nélküle is éltem volna tovább boldogan. A gyerekeknek nagyon tetszett és ez a lényeg.

A vonathoz buszokkal vitték a társaságot és hazafelé egy -hogy is mondjam szépen- szellemileg lemaradt felnőtt csoporthoz szálltunk fel, akik Szegedről jöttek. A párbeszéd a következő volt:

Józsi, gondozott: - Hát, azok a kecskék milyen ügyesek voltak.
Gondozó: - Józsikám, azok nem kecskék voltak, hanem lámák.
Józsi: - Nem, nem. Azok kecskék voltak. Én nem láttam lámát. (rövid szünet) De mi az a láma?
Gondozó: - Azok az állatok Dél-Amerikában élnek. Aminek meg olyan rövid volt a mellső lába és ugrált, az volt a kenguru.
Józsi: - Én kengurut se láttam. Az egy nagy patkány volt!!!

Hát, csak ennyit idézek... De ők is nagyon fel voltak dobódva és tiszta boldogok voltak, mint a gyerekek...

Este 10-re értünk haza. Én jobban elfáradtam, mint a gyerekek, az biztos...

2009. december 4., péntek

Mákos guba

Van még rajtam kívül olyan ember, aki nem evett az életében mákos gubát??? Ja, nem túl sok?? Sejtettem...
Hát, nálunk nem volt szokás. Mákból mákos tészta. Azt itt vége is lett a karrierje szegénynek. Nem cifráztuk holmi gubának.
Na, de a saját konyhában... ott az igazi szabadság ;)...

Mákos guba

Fogtam két jó hónapja száradó felkarikázott kiflit (legalábbis azt hiszen 2 volt eredetileg... vagy 2,5? Nem oszt, nem szoroz). Nyakon öntöttem 2,5 dl tejjel, amit előtte kb 2 dkg vajjal és egy kis vaníliaaromával (mea culpa, ez volt itthon) felforraltam. 3 evőkanál mákot 2 evőkanál cukorral kávédarálón ledaráltam és a tejes-kiflis cuccba beleforgattam (kávédaráló nélkül :D). Kivajaztam egy kicsinyke jénait, beleöntöttem és kb 25 percig sütöttem. Eredetileg vaníliasodót akartam mellé, de az energiatakarékosság jegyében inkább savanykás (házi) baracklekvárral fogyasztottam.

Lehet egyáltalán baracklekvárral enni?....

2009. december 3., csütörtök

Mese muffinok ananásszal

Nagyon nyűgös voltam, meg fáradt, nem aludtam egész éjszaka, mégis hozzáfogtam sütni. És annyira jól sikerült a muffin, hogy tisztára elfelejtettem, hogy egész nap harapós voltam (gyerekeket külön figyelmeztettem az iskolában, hogy nem nagyon csináljanak ma semmi kalamajkát, mert azonnal harapok). Energiát adott a szó minden értelmében. :D Régi a recept, csak mostanában nem került elő.


Ananászos muffin
  • 150 g konzervananász felaprítva
  • fél deci ananászlé (a konzerv leve)
  • 5 dkg kókuszreszelék
  • 2 bögre liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • fél tk. szódabikarbóna
  • 1 tojás
  • fél bögre cukor
  • 0,8 dl olaj
  • 1 bögre natúr joghurt
Tipikus muffin: szárazakat egy tálba, nedveseket egy másikban elkeverjük. 180 fokon 20 percig sütjük muffinsütőben.

És jöttek aznap ők is:
Játékos foglalkozást tartottak a gyerekeknek. Oszifő lévén kaptam egy szatyrot, mindenféle okos kiadvánnyal megtöltve. Hát, őszintén... érdekes volt. Nagyon szép és jó dolgokról lenne itt szó. Nagyon sokat közülük én személy szerint szem előtt tartva lavírozok az életben. De a gyerekek többsége nemhogy fair trade emblémával ellátott terméket nem látott életében, de még egy "igazi márkájú" ruhára, cipőre, ételre sem futja. Akkor miről beszélünk... Először a vizet kellene a házba bevezetni, utána beszélhetünk ezekről a dolgokról. Sajnos, a diákok jónéhányának nincs rendszeres kereső a családjában. Nekik aztán oly mindegy lesz, hogy milyen körülmények között termelték azt az adott kávét pl.

2009. december 1., kedd

Citromfüves Vuki-pörkölt helyett...

Szegény Vukikat nem volt szívem bántani, ezért inkább kukoricalevest főztem üvegtésztával.

Még mielőtt bárki is azt gondolná, hogy valami perverz étkezési szokásaim vannak és szeretek virtuális Csillagok háborúja szereplőket öldökölni, tisztázom a címet.

Vasárnap a királyi rádióállomáson volt egy beszélgetés F. Nagy Angélával. A beszélgetéseket kabarérészletekkel szakították meg (vagy inkább színesítették) és ott volt hallható a 'Stahl disznaja' című kis jelenet. Itt meghallgathatod (ÉRDEMES!!!! Muhahahaha), ha kíváncsi vagy. A 9:05-kor kezdődő Kabarématinéról van szó és a műsor vége táján hallható. Nem vagyok mr1 fan (annál inkább mr2), viszont családi körben negyedévszázad után már rosszul érzem magam a konyhában, ha nem ez szól reggelinél, ebédnél, vacsoránál. Saját házamban biztosítok mindenkit, ez nem így működik. :)

Na, és Stahl disznajában hangzik el, hogy a következő héten "Jucika" 'Stahl wars' receptekkel vár mindenkit, lesz erőleves Yoda-módra és citromfüves Vuki-pörkölt is. Hát, beletelt egy félnapba, mire feldolgoztam a hallottakat és nem kezdtem el röhögni, ha eszembe jutott (nem igaz, most is röhögök).


De íme a Vuki-pöri helyett készült kukoricaleves!

Kukoricaleves üvegtésztával (4 személyre)

  • 1 kis fej vöröshagyma
  • 2 evőkanál olaj
  • 1 kiskanál kurkuma
  • 1/2 kiskanál gyömbér
  • 1 evőkanál "vegeta"
  • 1 doboz kukoricakonzerv (de mirelit is jó)
  • 2 evőkanál kukoricakeményítő
  • tengeri só
  • 4 dkg üvegtészta
  • tálaláshoz petrezselyem (ezt én hanyagoltam, továbbra sem vagyunk barátok)
Az olajban megpirítjuk az apróra vágott hagymát. Rászórjuk a vegetát, kurkumát, gyömbért. Átforgatjuk és hozzáadjuk a kukoricakeményítőt, gyorsan felöntjük 8 dl vízzel. Hozzáadjuk a kukoricát, a sót, szójaszószt. Felforraljuk és beletesszük a tésztát. Tűzről levesszük és állni hagyjuk, amíg a tészta megpuhul. Tálaláskor petrezselyemmel megszórjuk.