BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. február 28., vasárnap

Kínai pirított tészta tojással

Összeszedtem a spájz felhalmozott kincseit és rittyentettem egy kis kínainak látszó dolgot. Nem vagyok nagy rajongója e nemzet ételeinek (én szeretem a határozott ízeket, legyen sós, édes, savanyú, de ne keveredjen egymással), de a szójaszósszal barátkozás folyik és a beszerzett Mie-tészta is felhasználásra várt már egy jó ideje. Elolvastam kb. 40 receptet aztán mentem magam feje után. Meg ha már beszereztem egy "ócco, kici" tálat... hát, ki kellett használni. :D



Kínai pirított tészta tojással (bőséges 2 személyes adag)

Két tojást felütöttem, pici olajon rántottát sütöttem belőle, minden ízesítés nélkül és egy tányérban félreraktam.
Negyed fej fejeskáposztát felcsíkoztam, egy szál sárgarépát uborkagyalun összeabriktoltam, egy fej vöröshagymát felkarikáztam, egy ujjhegynyi gyömbért lereszeltem. Kb. 2 evk. olajat felmelegítettem egy teflonlábasban (nincs wokom), majd a zöldségeket rádobtam és addig pároltam, majd pirítottam, amíg össze nem esett és majdnem megpuhult. Vizet nem adtam hozzá. Közben szójaszósszal és két gerezd összenyomott fokhagymával ízesítettem.
Egy másik edényben a kb 15 deka Mie-tésztát forrásban lévő vízben 5 perc alatt kifőztem (de spagetti is megfelelő), majd leszűrtem.
A lepirult zöldségekhez hozzáadtam a kifőtt tésztát és azt is pirítottam kicsit.
Végül a tojásrántottát beleforgattam és miután az is átmelegedett, levettem a tűzről.

Lehet, hogy perverz vagyok, de ecetes céklasalival isteni volt.

2010. február 22., hétfő

A szárazbab-főzelék esete

Történt pediglen, hogy éltemben először megízleltem idén télen a szárazbabból készült főzeléket. És mondám rá: "Hm! Hát, ez jó! De még milyen jó!" Szégyen, nem szégyen nálunk, családi körben nem volt szokás ilyet enni.
Azóta kezdek mániás-szárazbab-főzelék-fan lenni. Lesöpörte a krumplifőzeléket az első helyről sitty-sutty. Igazi téli belevaló eledel. Bundáskenyérrel, zöldségfasírttal, tükörtojással vagy bármivel, esetleg magában.
És igen... Ez a főzelék (is) fehér. Paprikát nem látott. Lehet, hogy már egy ideje Paprikaország közepén élek, ahol nem étel az étel tört paprika nélkül, de én igazi tiszántúli, Csongrád megyei maradok örökre. Ha főzelék, akkor az legyen igenis fehér!
Ez anno mindig a nagyvilágból városunka szakadt középiskolás sulitársaimnak volt probléma. Egyszerűen nem tudta az agyuk kódolni a fehér, paprikamentes tökfőzeléket a menzán.


Száraz babfőzelék


Személyenként 1 jó marék gyöngybabot még előző este beáztatunk. Másnap egy kis vöröshagymát feldarabolunk, azzal tesszük föl főni a babot. Annyit vizet engedünk rá, hogy kb. egy ujjnyira ellepje. Ízesítjük kevés tárkonnyal, sóval. Fedő alatt főzzük. Ha a bab megpuhult pici zsiradékból és lisztből rántást készítünk (hát igen...rántást, de ez adja meg az igazi ízét) és kevés hideg vízzel felengedve a megfőtt babhoz adjuk. Ha besűrűsödött levesszük a tűzről és evőkanálnyi tejfölt keverünk a főzelékhez.

I love szárazbab

2010. február 20., szombat

Az én avokádóm

Több blogon is olvastam mostanában, hogy avokádómag csíráztatásával foglalatoskodnak.
Én már ezen immár 2 éve túl vagyok. Azóta nekem is van saját avokádófám. Mert a megélt 2 éve alatt sikerült neki fa méretűre nőni. Tavaly még kis satnyaság volt tavasz végén és gondoltam, trópusi növény és a magyar nyarak igencsak hasonlítanak az őshazája klímájához, így kint nyaralt a kincsem. Ő igyekezett ezt a törődést meghálálni és pár hónap alatt megsokszorozta magát. Így őszre komoly gondot okozott a tárolása.

Íme a mostani lakhelye és a mérete:
Én 168 centi vagyok, ő most kb 10 centivel alacsonyabb nálam. A tavalyi telet a mellette álló virágállványon húzta ki. Ennyit a növekedési tempójáról...


Na, kirángattam a sarokból... Nem túl szép mostanság. Az alsó levelei kicsit csúnyácskák, de nem merem tápoldatozni, mivel télen nem javasolják a hozzáértők. Esővizet kap, de azt tetemes mennyiségben, mivel két nap után már száraz a földje. Ja, és szegényen még látszanak a tavalyi nyár nyomai is. Túl közel volt a papagájaimhoz és ők előszeretettel rágcsálták meg a leveleit szegénynek...


Most pedig ismét erősen megindult növekedni, elágazik minden irányba. Kíváncsi leszek, ha megint kikerül a szabadba, mit fog produkálni. Lehet, hogy őszre kitúr a szobámból.

2010. február 14., vasárnap

Hurrá! Kenyeret sütöttem!

Sosem próbálkoztam még kenyérsütéssel, nem voltam elég bátor. Kenyérsütőgéppel már szemeztem, de tudom, hogy nem használnám ki, mert nagyon ritkán eszem kenyeret. Ez persze azért is van, mert a közelben nem lehet kapni, olyan verziót, ami az én "igényeimnek" megfelelne (szóval ne legyen bezacskózva már 4 napja, ne legyen tele minden fölösleges adalékkal és ne simalisztből készüljön... ilyenek az igényeim). A kenyérmentességhez pedig már jó pár év alatt hozzászoktam.
De most megpróbálkoztam a sütéssel. Na, nagy fejest nem ugrottam a témába, a kovász és az öregtészta még várathat magára, de a Gabojszánál talált recept nagyon jónak tűnt.
Este 11-kor (farsangi mulatság után...) bekevertem a tésztát, másnap délelőtt megtiszteltem a sütőt egy alapos takarítással és már sülhetett is a kenyér.
Az eredmény meggyőző lett már kinézetre is:


Aztán a külső után a belső is sikert aratott:


Finom, ropogós héjú kenyérkém lett. Receptet nem írok, mert mindent a Gabojszánál leírt módon csináltam. Ajánlom mindenkinek!
A megadott mennyiségből egy 90 dekás cipó lett. Sülés után én vízspriccelővel megfújtam a kenyeret párszor és 3 konyharuhába betekerve hagytam kihűlni. Ettől nem lesz ehetetlenül kemény a külseje, hanem finoman ropogós marad (ezt anyukámtól tanultam). És a lenmagot (mivel 1 kanálnyi volt itthon) napraforgómaggal pótoltam ki, amit előzetesen szárazon megpirítottam egy serpenyőben.


2010. február 12., péntek

Amerikai palacsinta

Már nem tudom, honnan keveredtem erre az oldalra, de ott találtam ezt a receptet, amely igazi "fluffy" amerikai palacsintáról szólt. Igaz, eredetileg áfonyás és reggelire szánja a hölgyemény, de szerintem nekem a palacsinta lenne az utolsó dolog, amit ébredés után megennék. Maradok a müzlinél.
A dolog izgalma a "sütőpor vs. natúr joghurt" pontban tornyosul ki, hiszen a kettőt egymásba kell önteni és 10 percet állni hagyni. Ekkorra a sütőport megdolgoztatja a joghurtot és egy ilyen furcsaságot fog produkálni:

És akkor a recept hozzá:
2 csésze (1 csésze=250ml) lisztet, 2 teáskanál cukrot (én egy kicsit bővebben mértem, mert nagyon ízetlen volt ennyivel), kevés sót egy tálba mérek.
1 csésze joghurtot 2 teáskanálnyi sütőporral összekeverek és 10 percet állni hagyom. Összekeverem a joghurtot a lisztes keverékkel, hozzáadok 2 lazán felvert tojást és fél csésze szódavizet. (Én egy kis reszelt citromhéjjal kiegészítettem a dolgot.) Megint állni hagyom 10 percre.
Kevés vajat felolvasztottam teflonserpenyőben és egy evőkanálnyi masszát tettem bele. Néhány perc alatt megsütöttem mindkét oldalát.

Valószínűleg juharsziruppal lett volna stílusos enni, de mivel soha nem volt ilyen a háztartásban, én maradtam a jó kis házi sárgabarack-lekvárnál.

És hogy csalok egy kis tavaszt a konyhába? Így:

Növöget a kis jácintom, nem én ébresztettem a téli álmából, önként kelt föl pár hete. Azóta serényen locsolgatom (néha beszélgetek is vele :D... jó barát, nem szól vissza ;) ).
Ezzel pedig foglalotoskodom:

Holnap farsang a suliban és vállaltam, hogy megtanulok lufit hajtogatni. egy hét alatt. Asszem sikerült. Nem is bonyolult, csak úgy tűnik. Szóval holnap 12:30-tól indul a farsangi műszak 19:00-ig. Éljen!

2010. február 9., kedd

Köles zöldségekkel

Gyors vacsinak készült. Csak úgy jött a dolog. Nem volt kedvem boltba menni, adott alapanyagokból kellett kb. 20 perc alatt valami ételféleséget készíteni, az éhhalál szélén. Ez lett az eredmény:


Köles zöldségekkel (1 bőséges adag vagy 2 madárétkűé)

Egy lilahagymát durva (vagy inkább rusztikus...) darabokra vágtam. Kevés olívaolajat melegítettem, a hagymát megdinszteltem rajta. Közben egy másik edényben 1 dl kölest háromszoros mennyiségű vízzel feltettem főni. A hagymára kevés kurkumát, gyömbért, fahéjat szórtam. 1-2 percig kevertem, majd felöntöttem kb. fél deci vízzel. Hozzáadtam egy maréknyi felaprított, nyers sárgarépát. Ízesítettem szójaszósszal, borssal és megpároltam a répát (ha szükséges volt, adtam hozzá mindig egy kevés vizet). Majd egy-egy marék fagyasztott borsót és kukoricát adtam hozzá és ezt is puhára pároltam. A majdnem készre főtt kölest levettem a tűzről és amíg a zöldségek párolódtak, fedővel lefedve a köles is magába szívta a maradék vizet is. A megpuhult zöldségekhez 2 gerezd fokhagymát hozzányomtam és beleforgattam a főtt kölest. Amint átforrósodott levettem a tűzről.
Savanyúságot ajánlok hozzá. Nekem az most nem volt...

2010. február 2., kedd

Korhelyleves

Azt hittem, hogy a "nagy rohanás" a félév végével és a sulis időszakom leteltével elmúlik. De mégsem. Nem nagyon van időm a konyhára, csak egyszerű dolgokat készítek, azt is sürgősben és nem sok kedvvel.

Ez a leves sem most készült, de elfelejtettem a nagy jövés-menésben feltenni. Igaz, kicsit csaltam, mert virslit használtam hozzá, de az a félévente 1 pár virsli elnézhető dolog. ;) A káposzta házi, anyuka saját savanyítása. C-vitaminszükségletet ősztől tavaszig a savanyú káposzta biztosítja családnak. Össze sem lehet azzal hasonlítani, amit a boltban árulnak. Ebben nem csak mutatóban vannak a fűszerek, hanem az ízét adják. Nagyszüleim sok-sok évtizede érlelik telente 3 fahordóban a káposztát. Volt honnan megtanulni anyunak. A macera elég sok vele, de így kb. 70 Ft-ba van kilója... Inkább ezt eszem, mint a C-vitamin tablettát...



Korhelyleves (6 személyre)

1 közepes fej vöröshagyma, 3 evőkanál olaj, 1 kk. őrölt paprika, 50 dkg savanyú káposzta, 1,5 liter víz, 1 mk. őrölt bors, 1 kk. só, néhány babérlevél, 3 virsli, 2 dl tejföl, 2 evk. zabpehelyliszt

A vöröshagymát az olajon megfuttatjuk. Tűzről levéve a paprikával megszórjuk. A káposztát, ha nagyon savanyú kimossuk, kinyomkodjuk, majd a paprikás hagymába forgatjuk. Felöntjük vízzel, fűszerezzük. Nagy lángon felforraljuk, majd kb. fél óráig kis lángon főzzük. A virslit felkarikázzuk és a káposztához adjuk. A lisztből, tejfölből és kevés vízből habarást készítünk és hőkiegyenlítés után a leveshez adjuk. Megvárjuk, amíg újra forr és tálalhatjuk!

Igazi téli eledel, laktató, egyszerű és finom!