BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2009. október 28., szerda

Nem szép, de finom

Mint például a sült csicsóka.


Történt ugyanis, hogy az Anyukámmal hozattam csicsókát a piacról. Sejtelmem nem volt mire használom el, de nagyon akartam. Régen kipusztíthatatlan volt a kertünkben, de úgy látszik idővel mégis sikerült... A piaci ára pedig elég sokatmondó: 150 jó magyar forint kilója. Reneszánszát éli a csicsóka is, mint minden elfelejtett és most "juj, de egészségesnek" kikiáltott dolog.

Na, de ha már van, aki készüljön is belőle valami! Megsütöttük, úgy ahogy Dulminánál láttam.
Nem pucoltam, csak jól megsikáltam kefével a gumókat, bedaraboltam, kicsit megkentem olajjal és ment a sütőbe bő fél órára.


Szépnek nem szép, de ízre jó. Szőröstől-bőrőstől ettük, nem volt hámozgatás! :D Én kanyarintottam hozzá egy kis tejfölt is. És a só a lelke! Ezt bizony sózni kell, anélkül nem az igazi. Ide vagy oda a vérnyomással egy estére! Autentikusan megtálaltam egy bádogtányérban (amint a kép mutatja) és lefotóztam a lámpafény alatt. :D Ollé! Így biztos rusztikus is lett, csak én nem tudok róla, de Sthal Judit biztos ezt mondaná (mint mindenre!). Muhahahahaha....

2009. október 27., kedd

Vöröslencse főzelék

Ezt találtam a növényről a Terebess-en:

A vörös lencse a sokszínű lencsecsalád tagja (tehát a hüvelyesek közé tartozik), őshazája a Földközi-tenger vidéke. Már bronzkori és vaskori maglelet is napvilágra került a mai Afganisztán területén. Mind a mai napig fontos szerepet játszik a délázsiai, főként indiai hitvilágban és a vallással szorosan összefüggő konyhaművészetben. Világszerte kapható és felhasználható az úgynevezett "dhalételek" készítéséhez, például a "tuvar dhal" (tompa narancssárga színű feles borsó, amelynek jellegzetes földes íze van, és simán vagy olajosan kapható) helyett is használhatunk vörös lencsét. Sok lencsefélét emlegetnek indiai nevén valamilyen dhalként. Curryvel, főételként vagy köretként tálalják a hagyományos indiai kultúrában. A vörös lencse vagy vörös dhal sós vízben vagy fűszeres lében megfőzve önálló fogás is lehet, de alkotórésze a levesszerű rasamnak vagy a sambharnak, de néhány nyers saláta összetevője is. A dhalételek, fűszerezésüknek köszönhetően, nagyon ízletesek és sokszínűek. Előszeretettel készítenek belőle kenyeret, tölteléket is. A vöröslencse-lisztet pedig a papadam készítéséhez használják.
Felhasználás előtt mossuk meg alaposan és távolítsuk el a sérült szemeket, valamint a szennyeződéseket, kavicsokat. A többi szárazhüvelyessel ellentétben nem szükséges éjszakára hideg vízben áztatni, valamint a főzési ideje is lényegesen rövidebb, körülbelül 10-20 perc, amely alatt pürés állagú lesz. Könnyen csíráztatható, így tovább bővül a felhasználási lehetősége. Csírája salátákat, párolt zöldségeket, rakott ételeket, töltött ételeket gazdagíthat.
A vörös lencse sokrétűen felhasználható a kiegyensúlyozott, vegyes táplálkozásban, a hagyományostól eltérő, különféle vegetáriánus étrendekben, de bizonyos gyógyétrendekben is ott a helye. A zöldségekhez képest a hüvelyeseknek, és így a vörös lencsének is magas az energiatartalma (1436 kJ, vagyis 342 Kcal/100 g) és a fehérjetartalma (26 g/100 g), amely tulajdonságok alkalmassá teszik arra, hogy vegetáriánus étrendek alapját képezzék, annak ellenére, hogy aminosav-összetételét ki kell egészíteni. Ez a kiegészítés könnyedén megvalósítható, ha a lencseételhez valamilyen gabonafélét fogyasztunk. Fontos azonban megjegyezni, hogy a hüvelyesek közös jellemzője, hogy olyan fehérjéket, közös nevükön lektineket tartalmaznak, amelyek toxikus változatai gátolják a tápanyagok felszívódását, ezáltal hasznosulásukat (antinutritív anyagok), továbbá akadályozzák a sejtek fehérjeszintézisét.
Jelentős mennyiségű szénhidrátot tartalmaz (53 g/100 g), amely szintén előnyös tulajdonság, ha vegetáriánus étrend alapanyaga. Magas szénhidráttartalma ellenére kitűnő alapanyaga lehet a cukorbetegek étrendjének, hiszen a glikémiás indexe alacsony, amely azt jelenti, hogy csekély mértékben és lassan emeli meg a vércukorszintet. Ez az állítás kifejezetten akkor igaz, ha a hazai, hagyományos konyhatechnológiától elszakadunk, és inkább az indiai konyha szerint készítjük el. Így pikáns ízű, zsírszegény, sűrítés nélküli ételeket célszerű készíteni a vörös lencséből.
Jellemző továbbá az élelmirost-tartalma (19 g/100 g), amely arra is alkalmassá teszi, hogy ne csak az egészséges táplálkozás egyik fontos nyersanyaga legyen, hanem a székrekedést kezelő, a béldivertikulózist, béldaganatokat megelőző étrendben is felhasználjuk. Oligoszacharid-tartalma, amely elsősorban raffinózból (0,3 g/ 100 g) és sztachnózból (2,5 g/100 g) áll, puffadást, flatulenciát és hasmenést okoz. Ezért minden olyan betegségben érdemes elkerülni, amely hasi diszkomfortérzettel, puffadással jár. Ugyanígy kerülendő renyhe emésztés, például idősek esetében.
Magas purintartalma (150 mg/ 100 g), illetve energiatartalma miatt nem ajánlott a fogyasztása köszvényes betegeknek. A zöldségekhez képest egyes ásványi anyagokban is gazdag, mint például a kálium (1150 mg/ 100 g), foszfor (400 mg/100 g), vas (5 mg/100 g). Fontos azonban megjegyezni, hogy a viszonylag magasabb ásványianyag-tartalom igen rossz hatásfokkal szívódik fel magasabb élelmirost-, fitinsav- (0,7 g/100 g), illetve oligoszacharid-tartalmának köszönhetően. Vitamintartalmából a Bvitamin-csoport tagjai emelendők ki.
Habár az előzőekben említettem, hogy magas az energia- és a szénhidrát-tartalma, mégis a magyar konyhatechnológiai szokásoktól eltérően, energia- és zsírszegény módon elkészítve a vörös lencse színesítheti a fogyókúrázók étrendjét is.
Összegezve: változatos, fantáziadús konyhatechnológiával ízletes, számos étrendbe beilleszthető étel készíthető a vörös lencséből.

Hát, igen hatalmas előnye, hogy nem kell előző nap beáztatni és így az én azonnal kigondolós konyhámban is gyorsan elkészül. Csak átmosom, akkor kicsit ázik és máris megy a fazékba. És gyorsan kész is van. Látványra nem túl szép a belőle készült főzelék, képet ezért nem mellékelek. Leginkább valami átbulizott éjszaka másnapi "eredményére" hasonlít. Viszont az íze jó. Nekem van némi sárgaborsó beütése. És nem lesz ám főzés után olyan szép színe, mint a kiinduló állapot. Valamelyik héten az ertéeles főzőműsorban főztek vöröslencse levest és a vendégek kiröhögték a házigazdát, hogy hol van a vörös a levesből. Hiszen a menükártyára az vót írva! Hát, kérem... főzzön egyszer azt majd megtudja, mi lesz a vörösből. Leginkább sárga.


Vöröslencse főzelék (2 személyes adag)

Én úgy szoktam, hogy....
Személyenként kb. 10 dkg v.lencse számolandó. Ezt átmosom, ami rossz, kiszedem. Egy kis fej vöröshagymát egy pirinyó olajon sárgára pirítok, majd jöhet a megmosott lencse, felöntöm vízzel (hogy jól ellepje) és nyomok hozzá 2 gerezd fokhagymát. Teszek bele 2 babérlevelet, sót. Puhára párolom. A fedőt levéve megvárom, amíg elpárolog a leve és besűrűsödik. Ha kedvem tartja tejföllel/szójatejföllel a végén ízesítem.
Finom gabona fasírttal remek ebéd!!!!

2009. október 25., vasárnap

Kukoricás keksz

A recept ebből a könyvből való. Hát, akinek az adott mennyiségű folyadékkal összeáll, az tud valamit, amit én nem. Nekem kb. 1,2 dl-re szükségem volt. Tej és tojás nélkül készült, nagyon egyszerű és kevés összetevőből. Eredetileg csillagvégű kinyomkodón lett volna kinyomkodva, de ez fizikai képtelenségnek minősült, így csak egyszerű rudakat sodortam és összenyomtam a végeit. Nagyon vékonyra nem érdemes sodorni, mert akkor elég kemény lesz a süti. Tea, kakaó mellé szerintem megfelelő rágcsálnivaló.

Kukoricás keksz

25dkg kukoricaliszt
10 dkg növényi margarin
8 dkg nádcukor
0,85 dl szénsavmentes ásványvíz (nekem többre volt szükségem)

Elkeverjük a lisztet a margarinnal és a cukorral. Fokozatosan hozzáadjuk a vizet és sima tésztát gyúrunk. A tésztát csillagvégű nyomózsákba töltjük és spirálokat, karikákat formázunk sütőpapírra (easy módszer: rudak sodrása és karikává alakítása). Előmelegített sütőben kb. 15 percig sütjük közepes hőmérsékleten.


2009. október 24., szombat

Én próbálkoztam!

Méghozzá a hajdinával. Lehet, hogy a barátság nem lesz tartós, de egy misét megért (hogy tudjak tanulságokat levonni...). Hajdinakrokettet igyekeztem sütni. Mondván, milyen jó lesz a lencsefőzelék mellé feltétnek. Biztos, hogy én vagyok a béna, de a sütés során az összes reményem a porba hullott. Egy erős kezdés után egy kritikus vég következett. A recept Kövesdi Natália könyvéből való, de gyanús, hogy ha legközelebb próbálkozom vele, egy tojást hozzáizzítok a biztonság kedvéért.

Miután megfőztem és összeállítottam a hozzávalókat nagy boldogság ült ki az arcomra, mert nagyon jó kis "fasírtmasszát" kaptam. Összeállt, lehetett formázni. Majd belekerült az olajba és vége lett! Az első adagot hosszúkás kukacokra (krokettnek) formáztam, de mint a kidurrant hurka tölteléke ment szét a serpenyőben. A második adagot gyorsan átgyúrtam pogácsa formára, így már kisebb lett a hibaszázalék, de ez is mállott rendesen. Azért megettük, amit lehetett.

A receptet leírom, mert valószínűleg csak én nem értek a hajdinához és másoknak nagyobb szerencséje lesz.


Hajdinakrokett

1 csésze hajdina tisztítva, megmosva
1 evk hidegen sajtolt olaj
egy kávéskanál borsikafű
két szelet barna kenyér áztatva, kinyomkodva
tengeri só
liszt
olaj a sütéshez

A hajdinát egy csésze vízben megfőzzük. Megdaráljuk (én krumplinyomóval dolgoztam), fűszerezzük borsikafűvel, sóval. Hozzátesszük a kinyomkodott kenyeret és az egészet masszává gyúrjuk. Pogácsákat formálunk belőle, lisztbe forgatjuk és bő, forró olajban kisütjük, lecsöpögtetjük.


És közben csodás gyógyuláson ment keresztül fényképezőgépem, így újra használhatóvá vált. Le is fényképeztem a most virágzó egyik kaktuszomat.

2009. október 21., szerda

Nem gyógyul a fényképezőm

Előkapartam a fényképezőm papírjait és kiderült, hogy e hó 30-ig van rá garancia. Közben megdöbbentem, hogy már két éve rongyolom a gépet, de mivel székesfővárosunkba nemhogy e hó 30-ig, de jó lehet következő év október 30-ig sem teszem be a lábam, gyanús, hogy a garancia nyújtotta lehetőségekkel nem élek (mivel anno onnan rendeltem a gépet netről).

Próbáltam keresni szakembert a környékben. Bementem a hivatalos Fuji fotó helyre. Ott a következő párbeszéd zajlott:
- Jó napot kívánok! Foglalkoznak fényképezőgépek szervizelésével?
-Jó napot kívánok! Egy ürge jár át Kecskemétről, fél éve nem láttuk. Elvitte a gépeket, azóta nem hozta vissza őket. Megadjam a címét, telefonszámát?
-................

Erre tényleg azt hitte, hogy igent mondok???? Kicsit kikerekedett a szemem. De a hölgy is tisztában volt a lehetőségekkel. Vagy az illető úr szervizel, vagy senki. Hát, akkor inkább senki. Az illető úr fél évvel ezelőtt felmarkolt egy halom gépet, elment vele, azóta pedig nem jelentkezet.
Majd a kis "cuki" beszélgetést folytattuk. Szegény munkanélküli digitális fotózáshoz értő Szerelmem próbálkozott a hölgynél:

-Ha már itt vagyunk, szeretném megkérdezni, hogy van-e valami munkalehetőség. Értek a Photoshophoz, a képek retusálásához.
-Ó, minekünk olyan gépeink vannak, amik mindent elintéznek. De ilyen Photo Shop van a régi posta utcájában. Próbálja meg ott.

Ennél a pontnál mindketten éreztük a Szerelmemmel, hogy több kérdésnek helye nincs és sikítva röhögve kifordultunk az üzletből.

Sült tök

És akkor sütés-főzés. Itt a hideg, jó a sütőt járatni (mellékesen abból is hamarosan beruházok egy újra) és sütöttem tököt. Ez is olyan dolog, amit még sose mertem megtenni. Most is két hete gyűjtöm a bátorságot. Pedig nem volt nagy történet.
Miután a tököt megmostam, felvágtam, a magját kiszedtem és megkentem mézzel. Alufóliával bélelt tepsire tettem és hát...közel 2 órát sütöttem. De addig is jó meleg volt.

2009. október 20., kedd

Ami nekem jó...

Ha valamilyen táplálkozási irányzat mellett le kellene tennem a voksom, akkor az minden bizonnyal a makrobiotika lenne. Nem kell sokat tanulmányozni a nézeteit, hogy az ember igazságokra találjon és egyre sűrűbben bólogasson a témával kapcsolatban olvasás közben. Nálam etalon könyvnek számít Kövesdi Natália: Nagyi és Nati szakácskönyve. A könyv bevezető fejezeteiben remekül összefoglalja a dolgokat, utána pedig egyszerű, de annál jobb recepteken keresztül próbálja az olvasót meggyőzni, hogy nem is kell olyan sokat tenni az ügy érdekében és máris egészségesebb, táplálóbb ételeket fogyaszthat.
Sajnos, elég sűrűn találkoztam már csodálkozó tekintetekkel, amikor véletlenül elszóltam magam mit eszem és mit nem. Egyből válogatósnak vagyok kikáltva, pedig nagyon sokszor köze sincs a dologhoz (na, de a hal akkor is undorító, na, az finnyázás!).
Sajnos, nagyon sokan furán néznek rám, ha búzakorpáról, csírákról és egyéb ilyen "űrbéli" dolgokról kezdek el beszélni. De vannak kivételek is! Kedves kollégámnak én mondtam el a csíráztatás mibenlétét, azóta rendszeresen csírát nevel és fogyaszt, megértette milyen jótékony hatásai lehetnek. Ő a ritka kivétel... de nem adom fel.
Sajnos, cikinek érzem, hogy herbária üzletbe szívesebben járok, mint ruhás boltba. Akkor legyen ciki, de én így érzem jól magam.

De visszatérek a makrobiotékához. Megpróbálom kicsit összefoglalni a lényegét, rálátást adni azoknak, akik nyitottak ilyesmire és van kedvük a változtatásra.

  • életünk hosszát és minőségét az általunk elfogyasztott ételek befolyásolják (szerintem itt magyarázatnak helye nincs, aki ezt nem látja be...)
  • a makrobiotika összhangot teremt az egyetemes étrendi hagyományokkal (mérsékelt övi népként a táplálékunk jórészt teljes gabonaféléknek, zöldségeknek és hüvelyeseknek kellene kitenni. Ezután következnek a gyümölcsök és az olajos magvak.)
  • a makrobiotika összhangban van az ökológiai renddel (a közvetlen környezetünkben termő táplálékot részesítsük előnybe. Ezek a növények alkalmazkodtak a környezetünkhöz, ezeket az információkat pedig átadják nekünk elfogyasztásukkal.)
  • a makrobiotika összhangban van az évszakok váltakozásával (vannak olyan ételek, amik egész éveben fogyaszthatók pl. gabona, olajos magvak, de az esetek zömében illeszkednünk kell a természet rendjéhez)
  • táplálkozásunkban a jin-jang egyensúlyát biztosítsuk (jang élemiszerek: só, marhahús, sertéshús, zsírok, olajok, sajt, tojás, szárnyas, hal és barátai jing ételek: kávé, üdítő, méz, cukor. Közöttük helyezkednek el: gabonák és a növények. Az elfogyasztott ételeknek egyensúlyban kell lennie)
  • az öt alapíznek harmonizálni kell az évszakokkal (savanyú=tavasz, keserű=nyár, édes=késő nyár, csípős=ősz, sós=tél)
  • a különböző színek különleges energiát adnak (zöld=tavasz színe, piros=nyár, sárga=nyárutó színe, fehér=tüdőre, vastagbélre jó hatással van, fekete=vese és húgyhólyag színe)
Az ételeket három nagy csoportra oszthatjuk: ajánlott ételek, megengedett ételek és nem ajánlott ételek.

Ajánlott ételek: A gabona erőt, energiát ad és táplál. A gabonákat főzve, sütve fogyasszuk. Fontos az alapos rágás, ez segíti a jó emésztést. Fogyaszthatjuk szemes formában, pelyhesítve, daraként, lisztként. Fogyasszunk búzát, barnarizst, rozst, árpát, zabot, kölest, kukoricát és hajdinát (bár fűfélék családjába tartozik hivatalosan...). Együnk zöldségeket, fontos szerepe van a gyógyításban, nagyon változatos módon lehet elkészíteni őket. A gyümölcsök méregtelenítenek, frissítenek, édesítenek. A hüvelyesek fontos fehérjeforrásnak számítanak. Erőt és energiát adnak. Az olajos magvak közül együnk mákot, diót, napraforgót, tökmagot, mandulát, mogyorót, szezámmagot, lenmagot.

Megengedett ételek: kis mennyiségben fogyasszunk belőle. A szárnyasok fehér húsa, növényevő halak tartoznak ide valamint az erős fűszerek.

Nem ajánlott ételek: sertés- és marhahús, zsír, olaj, margarin, túlzott tej és tojás fogyasztás, cukor használata, az élesztő, a kávé, az alkohol és a konzerv ételek köre ez.



2009. október 18., vasárnap

Az új ruhám...

Egy kicsit változtattam. A jobb olvashatóság érdekében. Remélem, tetszik...

Vasárnapi kukoricalepény

Ez bizony kőkeményen ellentmond a Vegéthóval! Ebben van tej, tojás, sőt még zsír is! De már nem bírtam tovább. Kb. fél éve akarok valami ilyen kukoricás dolgot sütni. Most jó volt a Nap-Hold állás :D Na, jó nem, csak ideálisak voltak a körülmények.
Viszont minden állati eredetű dolog háztáji, azért az is jó, nem? :D
Egy százezer éves könyvből készült (ezért ebben még más zsiradék nem is létezik). Finomnak finom, csak legközelebb nagyobb tepsibe teszem, hogy még vékonyabb legyen, mert a mostani koncepcióval nagyon soká sült át. Ízre olyan mint a tejpite (vagy folyós pite, ki hogy ismeri...), lekvárral nagyon finom és kiadós.

Kukoricalepény

40 dkg kukoricaliszt
7 dl tej
7 dkg fagyos zsír
fél dkg só
reszelt citromhéj
15 dkg porcukor
5 tojás

A lisztet leforrázzuk a fövő tejjel, simára keverjük. Hozzáadjuk a fagyos zsírt, a sót. Ezekkel is elkeverjük. Jöhet bele az ízlés szerinti citromhéj, a porcukor és a tojások sárgája. Miután elkevertük, beleforgatjuk a tojások felvert habját. Jól kizsírozott tepsibe öntjük (kb. 1 ujjnyi vastag legyen!), forró sütőbe tesszük, lassú tűznél jól átsütjük. Kockára vágva, megcukrozva, lekvárral tálaljuk.

2009. október 15., csütörtök

Megbetegedett a fotómasinám :(

És igen szomorú vagyok, mivel alig múlt egy éves. Viszont a neten vásároltam és nem biztos, hogy sok kedvem van a postázgatáshoz. Lehet, hogy nem kerülne sokkal többe, ha egy helyi szervizbe adom be, csak momentán "helyi" szervizt se nagyon találok. Ma már a fényképezőgéppel is úgy vagyunk, mint a használt zsebkendővel? Én még nem szeretném eldobni. Hátha gyógyítható betegségben szenved... Addig pedig nincs kép, csak fantázia :D

Pedig főztem... Méghozzá olyat, mint még soha! Szejtánt készítettem home made módszerrel. Amikor az egyik kereskedelmi tévécsatornán Sütő Enikő kb. egy éve szejtánt készített az ő celeb vendégeinek, életemben először hallottam róla. El sem tudtam képzelni miből van. Azután a neten egyre többet találkoztam vele. Majd nem olyan rég esett le nekem, hogy tulajdonképpen ez a búzasikér jól kifőzve. Sikér volt itthon, szakanyag sok helyen a világhálón, hát neki álltam elkészíteni. Azt hittem, hogy ez mekkora macera lesz és a francokat! Sitty-sutty kész! Nem tudom, hogy olyannak kell-e lennie, mint amilyennek sikerült (mert még bolti verziót sem ettem), de fogyasztható lett, nagy hibát nem követhettem el. :D Eddig, ha ilyen célból "húst "akartam enni, szóját használtam, de lehet, hogy az előkészítése továbbtart, mint a szejtánnak. És remélhetőleg ebben kevesebb a megkérdőjelezhető anyag. Katanyaka pedig szuperül leírja az elkészítés menetét.

Aztán pedig a fantáziámra bíztam a vacsorát és lett belőle egy rizses-hagymás szejtán egytál. Egyszerűbb nevet nem nagyon találok neki. Jó lett, de a tejfölt nem kell sajnálni.

Rizses-hagymás szejtán egytál

10 dkg búzasikérből elkészített szejtán
kb. 10 dkg főtt rizs
1 szál póréhagyma (de legközelebb lilával kísérletezek)
nagy pohár tejföl/szójatejföl

margarin (a tepsihez)
liszt, őrölt paprika

A kész, csíkokra szeletelt szejtán paprikával elkevert lisztbe forgattam. Egy tepsit kikentem margarinnal, rásimítottam egy réteg tejfölt. Rátettem a szejtánt, ráborítottam a főtt rizst és a felkarikázott póréhagymát szétcincálva (a karikákat szétnyomkodva) eloszlettam rajta. Majd jöhet a tejföl (nem kell sajnálni). Só a tetejére. Mehet a sütőbe 20 percre. (Perverzebbek :D sajjtal is megszórhatják.)

2009. október 12., hétfő

Életem első vegán muffinja megszületett!


Mire jó a Vegéthó? Hát erre! Muffint süssek tej és tojás nélkül. Régóta kíváncsi voltam rá, de kellett a "hátsó gondolat". Most az is megvolt és a magányos hétfő délután/ kora este és egy marha hosszú munkanap, plusz egész nap ez a ronda esős idő. A receptet ismét összebuheráltam. Egy kicsit ebből, egy kicsit abból és jól jött össze. Leginkább tízóraira szánom, mert unom mindig ugyanazt enni. Viszont uzsizni meg kell. Energia nélkül elbírni huszonegy 8 évessel??? Képtelenség!

Zabkorpás muffin vegánul

1 csésze=250ml

1 1/4 csésze zabkorpa
1 csésze zabliszt
fél csésze mazsola
1 csomag sütőpor
1 gondolatnyi szódabikarbóna
1 mokkáskanál fahéj
1/4 csésze méz
1/4 csésze barna cukor
3 evőkanál hidegen sajtolt olaj
1 1/4 csésze 100%-os almalé (ebbe belekevertem egy evk. darált lenmagot)

Minden összetevőt elkeverünk egy tálban. A muffinsütő mélyedéseit kiolajozzuk vagy papírt teszünk bele. Nem kell sajnálni a masszát, nem fog nagyot nőni. Nekem pont 12 lett belőle. Az én "már be sem akarok gyulladni" sütőben 20 perc kellett közepes lángon a sütéshez. De a tűpróba a biztos!

2009. október 10., szombat

Amit megeszel... - Avagy amikor a leves hazudik


Ezt a könyvet kötelező olvasmányként adnám a kezébe azoknak, akik egy könnyed mozdulattal zacskót nyitnak és tadamm, kész a kaja! elven élnek, valamint a gyorséttermekben állnak sorba finomságokért. Lehet, hogy legközelebb már motoszkálna valami a fejükben és vennék a fáradságot, hogy megválogassák mit esznek.
Véletlenül akadtam rá a könyvtárban erre a könyvre, amely nagyszerűen írja le, mivel is etet meg engem, téged és mindenkit a nagy büdös élelmiszeripar. Mire mondják, hogy egészséges és mivel kábítanak a reklámok. Döbbenet, ha egyszóval szeretném kifejezni.

Álljon itt egy idézet: "Szép időket élünk. Az áruk versenyében az íz nem annak a jele, hogy a termék hagyományos összetevőkből vagy előállítási módon készült, hanem csak esztétikai jel."
Itt tartunk. Azért eszünk, mert íze van valaminek, de hogy azt az ízt mi idézi elő, számunkra már mellékes. A laboratóriumokban úgy keverik ki, hogy neked és a macskádnak is jó legyen. Az, pedig, hogy emberi fogyasztásra javasolt vagy nem javasolt az adott készítmény, csak apró dolgok választják el.

A kiadó ajánlója pedig remélem még jobban kedvet ébreszt az olvasáshoz:

Vajon mi a közös a csokoládéban, a kutyaeledelben és a szájvízben? Mi az, ami a műsajtban éppúgy benne van, mint a perecben és a fogkrémben? Egy jó adag kémia adalékanyagokkal fűszerezve: szinte nincs termék asztalainkon és tányérjainkban a modern élelmiszer-feldolgozás közreműködése nélkül.
Madártollból bonbon vagy péksütemény készíthető, zöldborsóból marcipán, baktériumokból kávétejszín vagy krémsajt - az aromák segítségével minden ehetővé válik.

Szervezetünk azonban abból él, amit elfogyaszt. Az ételek az ember számára bizonyos szempontból olyanok, mint a benzin az autó számára. Senki sem merné megkockáztatni a kísérletet, hogy autójába beletöltsön valamit, aminek ugyan benzinszaga van, de valójában víz benzinaromával. Még akkor sem, ha ez természetazonos benzinaroma.

Ételeink szép új világában a címzett valahol lemaradt. Ha ételeink csak olyanok mintha, olyan az ízük, mintha, és olyan az illatuk, mintha, akkor szervezetünk is csak úgy fog működni, mintha...

Hans-Ulrich Grimm könyve már szinte legendás beszámoló napjaink élelmiszeriparának milliárdos üzletéről.

Mindegy, hogy kenyér, virsli vagy csecsemőeledel, érzékeinket manipulálják és átprogramozzák - a műételek szintjére. A botrány folyamatos, a kockázatokat senki sem ismeri.

A könyv aktualizált kiadása számos új adattal szolgál, bemutatja az ámítás szinte hihetetlen trükkjeit, és a mindinkább globálissá váló élelmiszeripar működését. Életünk egyik legfontosabb szegmenséről nyújt olyan információkat, melyeket különben csak a bennfentesek ismernek.

a kép és az ajánló innen.

2009. október 9., péntek

Zöld

Nagyon szeretem a póréhagymalevest. Készítettem is egy két napos adagot, pirított kiflidarabkákkal és még egy kis reszelt sajttal is megfejeltem. Kell ennél több ebédre? Nekem egytálétel volt.

Póréhagymaleves

1 szép szál póréhagymát megtisztítok, felkarikázom és alaposan megmosok (a legzöldebb végét csak akkor teszem bele, ha nem túl "öreg", most az volt). Felteszem sós vízbe főni, ha puha leturmixolom, visszateszem a tűzre és hígítom vízzel a megfelelő mennyiségre. Egy laza tejfölös/szójatejfölös habarással a végén besűrítem. Amíg fő, a száraz kiflit feldarabolom és forró margarinon/vajon megpirítom. Opcionálisan reszelt sajttal tálalom a kifli mellett.

2009. október 8., csütörtök

Születésnap

Apukámnak ma van a 60. születésnapja. Az ajándékával kívánok neki sok boldogot.
A citromfáját egyelőre én nevelem, de egyszer valahogy hazakerül ígérem!

A puliszka az jó


Életemben először ettem és egyúttal készítettem is. Ismét a megszokott módon jártam el, tanulmányoztam a "szakirodalmat" :D, majd elkészítettem a saját verziómat. Megint egyedül ettem, ezért bátorkodtam megfőzni, mivel a Szerelmemnek nemhogy a puliszkával, de a mákkal is fenntartásai vannak.
Nekem nagyon ízlett, nagyobb macerára gondoltam az elkészítésnél. Nem főztem sokáig a kukoricadarát (valahol 20 percet is írtak), kb. 5-6 perc elég volt a puhuláshoz. A legújabb leghűségesebb barátom (a szülinapomra kapott kávédaráló) pedig ledarálta a belevalót.

Mákos puliszka (2 személyes adag)

1 csésze kukoricadarát 3 csésze lobogó, sós vízbe teszünk. Kevergetve, csomómentesen puhára főzzük, kb. 5-6 perc alatt (ha nem keverjük elég gyorsan, fröcsög). A tűzről lehúzva, kb. 10 percre szorosan lefedjük. Egy kis jénait kimargarinozunk, egy réteg puliszkát belesimítunk és megszórjuk barna cukorral elkevert darált mákkal. Újabb réteg puliszka, megint mák. Rétegezzük amíg elfogy, a tetejét is megszórjuk mákos cukorral. Kb. 10 percre betesszük a sütőbe, hogy átforrósodjon.

2009. október 7., szerda

Birsalmakompót

Nem tudom, miért van olyan hátrányos helyzetbe száműzve a birsalma (legalábbis nálunk otthon). Szegény fa minden évben ontja magáról a termést, mi meg nem tudunk vele mit kezdeni. Vagy inkább hozzáfogni nincs kedve senkinek. Mivel 100% bio, ezért férges, sokat kell darabolni és betonkemény. A birsalmasajt meg ha készül is, ott felejtődik a spájzban és csak következő nyáron kerül elő. Akkor meg már megint betonkemény. Ez egy ördögi kör!
De idén megígértem az anyukámnak, hogy igenis nem felejtjük el, így készített sajtot, sőt még ivólére is rászánta magát. Így idén kivételesen egész jó a százalékos arány a felhasználás tekintetében.
Én pedig "nagymama kaját" készítettem belőle: kompótot. Nem vagyok egy nagy befőttevő, de ez elfogyott, sőt most készül a következő adag.

Birsalmakompót

Birsalmákat megtisztítjuk, összedaraboljuk (hámozni nem szükséges, mert akkor "ragacsos" lesz a leve, mivel kioldódik a pektin), feltesszük főni pár szem szegfűszeggel és kevés fahéjjal. Cukorral, édesítővel, mézzel édesítjük (kinek hogy tetszik). Ha készre főtt, lehűtjük. A hűtőben pár napig eláll.

2009. október 6., kedd

Menekülök... - Ánizsos korongok

... menekülök a saját otthonomból. A tetőszerkezet a szép magyar munkamorál módjára készül. Minél lassabban dolgoznak, annál több órát fizetnek ki nekik. Ebben a szellemiségben a munka felét sem sikerült még teljesíteni (hozzáértő vélemények szerint 2 nap intenzív meló lenne az egész, ez pedig már a 2. hét). És örömmel hallom, hogy még a héten jó idő lesz, talán nem ázok be így az ősz közepén. Reggel 7-kor állítanak oda és egészen délután 5-ig "dolgoznak" (ez az állványzat tetején ücsörgést jelenti általában). Viszont, ha tényleg dolgoznak, akkor marha hangosak és nem tudok megmaradni. Hiába megyek dolgozni, ott is hallom. Ilyen az, ha a kettő egy épületben van. Úgyhogy eljöttem a Szerelmemhez.
De tegnap nem jelentek meg a munkások. Kiderült , hogy Szegeden egy jobban fizető melójuk akadt, ezért aznap odamentek. Csapot, papot, viszlát. Kerülgesd a szemetet, a mocskot. Ja, és ma még az új cserepeket is lepakolták. Na, vajon hol találtak a raklapoknak helyet? A bejáratom előtt! Lassan már a házból sem tudok kijönni.
Ennyit a bosszúságról! Majdcsak végeznek... Még reménykedem!

A hétvégén elindultam sütiszaggatót vásárolni az Aldiba. Na, azt nem vettem (mert nem igazán volt minőségi a meghirdetett cucc), viszont mivel már a hájperek már a karácsonyra készülnek, finom karácsonyi fűszereket árultak. És volt ánizs! Kb. 15 éve nem volt a környezetemben ilyen fűszer. Még az illatát sem tudtam felidézni magamban, viszont az rémlett, hogy az ilyen süti az jó. Vettem hát (meg őrölt szegfűszeget is)! Aztán jött a meglepi, hogy ánizsos süti receptek igencsak ritkácskák interneten és könyvben egyaránt. Apukámnak lett egy nyertes ötlete: mivel igencsak nagymama fűszerről van szó, próbáljuk meg a jó öreg Váncza könyvet. Na, ebben volt a legtöbb használható ötlet. Innen készítettem sütit. Picit persze módosítva :D

Ánizsos korongok

25 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
1 kávéskanál őrölt ánizs
3 tojás
1 csomag vaníliás cukor
18 dkg porcukor
5 dkg vaj
1 korty (de tényleg nem több) tej

A hozzávalókat összegyúrjuk, majd kinyújtva különböző formákat szúrunk ki. 180 fokon kb 15 percig sütjük., kivajazott tepsiben. Két gáztepsivel lett belőle. Igazi teasüti! Nagyon sokáig eláll.

Miért lett így elfeledve az ánizs??? Pedig nagyon jó cucc. Igazi torokcukorka-illat...hmmm... Sütiben pedig még jobb! :D

2009. október 5., hétfő

Bableves

Főztem leveskét fejtett babból from piac. Azért meglepődtem, hogy fél kiló bab 450 Ft. Nem sűrűn eszem (sajnos) ilyet és ezidáig anyuka vásárolt be ilyesmit, ezért nem voltam képben az árakkal. Viszont tápláló, egészséges és még finom is. Kell még ennél több???

Fejtett bableves (2-3 tányérra)

negyed kiló fejtett bab
1 szál sárgarépa
1 szál petrezselyemgyökér
1 kis fej vöröshagyma
2 babérlevél
1 evk liszt
1 evk tejföl/szójatejföl


A babot kb 1 liter vízzel feltesszük főni. Belerakjuk az apróra vágott vöröshagymát, a felkarikázott zöldségeket és a babérlevelet. Sózzuk. Ha a bab megpuhult, egy laza habarással behabarintjuk, egy forrás után tálaljuk.És amin a hétvégén teljesen felháborodtam... Mikulás az üzletekben. Szaloncukorral és karácsonyi süteményekkel. Szégyellje magát a nagyipar és vele az összes multi! Így októberben! :@Háborog, háborog és háborog :@

2009. október 3., szombat

Én és a vegák/vegánok/vegetáriánusok

Nem vagyok igazán egyikhez sem tartozó. Abból a szempontból viszont igen, hogy nem nagyon fogyasztok húst. Olyan bejegyzés még nem született itt, amelyhez bárminemű húst kellett volna a hentestől beszerezni. És gyanús, hogy nem is lesz.

Nagyon egyszerű a magyarázat erre: nem szeretem a hús ízét. Persze ráfoghatjuk az állatok védelmére stb, nekem mégsem ez a legnagyobb problémám, hanem az íz. Húsok tekintetében egészen a csirke/pulykamellig merészkedek és ne tovább! A hal pedig számításba sem jöhet. Egyszerűen irtózom tőle, számomra az egyik legundorítóbb dolog a világon.

A tejet, a tojást szívesen fogyasztom. De nem mindegy melyiket... Vidéken nőttem fel, nálunk mindig ott kapirgált a kert végébe a tyúk, röfögött a disznó és a szomszédban árulták Riska tejét. Riska pedig olyan tejet ad, amely össze sem hasonlítható a boltban "tej"-nek csúfolt dolgokhoz. Riska tejéből készülhet igazi tejföl, tejszín, túró. De nagyon sokszor készítek magamnak olyan ételt, amelyhez sem tojás, sem tej nem szükségeltetik.

Imádom a nyers zöldséget, gyümölcsöt. Nem nagyon múlik el nap (szinte soha), hogy almát, idény zöldségeket ne fogyasszak. Nekem ez természetes. Pedagógusként pedig elszörnyedve látom, hogy a szülőknek igen kicsi hányada (tisztelet nekik ezért) küld a gyerekkel uzsonnára pl. almát. Helyette cukor, csoki, keksz, chips. Én is megeszem ezeket, szó se róla, de nem napi szinten, hanem 2-3 hetente egyszer. De amit lát a gyerek otthon, az "hozza magával" a suliba is. Mert a büfében is hiába árulnak "egészséges" dolgokat, nem fogja megvenni. És itt is fejétől bűzlik a hal, mert én aztán mondhatom a gyereknek, hogy igenis edd meg a zöldséget-gyümölcsöt, úgysem fogja természetesnek venni a dolgot, ha otthon elvétve sem akad "ehető" dolog.

Sokan mondják rám, hogy finnyás vagyok. Van benne igazság is :D, de inkább arról szól a dolog, hogy megválogatom mit eszek. Finnyás vagyok, mert nem eszem a menzán (inkább főzök magamnak), finnyás vagyok mert a körömpörköltnek nem fogok neki, inkább megeszem a mellé való főtt krumplit magában. Akkor legyek inkább "válogatós", de akkor sem fogok zsírban úszó, rántástól egybeálló zöldbabfőzelékért pénz kiadni ebéd címszó alatt. Megfőzöm töredék összegből az ebédemet magamnak és legalább tudom mit eszek és még főzni is szeretek.

Tiszteletben tartom mindenkinek a táplálkozási szokásait. Ha valaki csak növényi dolgokat fogyaszt, hát tegye. Ha valaki csak húst eszik hússal, hát ő is tegye. Csak senki ne erőltessen a másikra semmit. Ettől tudnék kirohanni a világból. Nekem ne ecsetelje senki, hogy az a sertéscupák sütve isteni és de ilyen-meg-olyan vagyok, hogy meg sem kóstolom. Azt mondtam rá, köszönöm szépen, nem kérek és elégedjen meg vele. Szerintem, ez a Vegéthó is arra jó, meglássák mások, hogy így is lehet enni és élni. Inkább elgondolkoztatni szeretnék, (ha elgondolkozott, akkor már cselekedni is fog), mint radikális módszerekkel erőltetni.

A Vegéthón pedig leginkább saját magamat akarom próbára tenni. Kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e nekem is olyan ételeket elkészíteni, ami tisztán növényi. Most először fogok így elkészíteni pl. süteményt is. Eddig az esetleges csúfos kudarcok tartottak vissza. De mindenki másnak sikerül, akkor hátha nekem is!

2009. október 2., péntek

Kuszkusz - Vegéthó 1.



Sosem csináltam. Ez volt az első alkalom. A kuszkusszal volt némi fenntartásom, nem tudtam elképzelni milyen íze is lehet, na és milyen lehet zöldséggel???
A kétségbeesés alaptalan volt, mivel igen finom vacsi kerekedett belőle. Azt sem tudom igazán, hogy az ilyen kuszkusz/tabbouléh (ha jól írom) féleségeknek mik a játékszabályai. Ösztönökre hallgattam. És tökéletesen beleillik a vegéthó menüsorába.

Zöldséges kuszkusz

1 fej lilahagyma
1 közepes cukkini
1 cső főtt kukorica
2 paradicsom
kb. 2 evk olaj
só, bors
1,5 dl kuszkusz

Az olajat felmelegítem, a hagymát apróra vágva megdinsztelem rajta. A csőről levágott kukoricát és a felcsíkozott cukkinit pár perc alatt átforrósítom. A kockára vágott paradicsomot csak akkor teszem hozzá, amikor már a zöldségeket levettem a tűzről. A kuszkusz forrásban lévő vízben 4-5 percig főzöm, leszűröm és a zöldségekhez keverem.

2009. október 1., csütörtök

Az ok...

Mára meglett az ok és a bűnös, miért lettem elzárva a nagy világtól vagyis az internettől immáron 2 napja.
Momentán nincs tető a fejem és a munkahelyem felett. A kettő együttjár, mivel a lakásom az iskola épületébe van beleépítve (ergo szolgálati lakás). És mikor máskor kell tetőt cserélni???? ŐSSZEL! (Köszönjük a pályázat elbíráló bizottságnak...)
Ma kiderült, hogy a nagyon hozzáértő műszaki SZAKemberek a bontás során minimálisan 5 helyen vágták el a kábelt, ami a padláson fut. Se telefon, se internet egy közintézményben 2 napig... Délre helyreállt a rend.
Most kicsit izgulok, hogy nehogy még egyszer arra tévedjenek és megismételjék a dolgot. Az esőfelhőket elnézve pedig bizakodom... Továbbá se szellőztetni, se függönyöket elhúzni, se udvaron ruhát szárítani...:( Csak szőrös férfi lábakat bámulni a konyhaablakon. Nem túl szép...