Nem szép, de finom

Mint például a sült csicsóka.

Történt ugyanis, hogy az Anyukámmal hozattam csicsókát a piacról. Sejtelmem nem volt mire használom el, de nagyon akartam. Régen kipusztíthatatlan volt a kertünkben, de úgy látszik idővel mégis sikerült... A piaci ára pedig elég sokatmondó: 150 jó magyar forint kilója. Reneszánszát éli a csicsóka is, mint minden elfelejtett és most "juj, de egészségesnek" kikiáltott dolog.

Na, de ha már van, aki készüljön is belőle valami! Megsütöttük, úgy ahogy Dulminánál láttam.
Nem pucoltam, csak jól megsikáltam kefével a gumókat, bedaraboltam, kicsit megkentem olajjal és ment a sütőbe bő fél órára.

Szépnek nem szép, de ízre jó. Szőröstől-bőrőstől ettük, nem volt hámozgatás! :D Én kanyarintottam hozzá egy kis tejfölt is. És a só a lelke! Ezt bizony sózni kell, anélkül nem az igazi. Ide vagy oda a vérnyomással egy estére! Autentikusan megtálaltam egy bádogtányérban (amint a kép mutatja) és lefotóztam a lámpafény alatt. :D Ollé! Így biztos rusztikus is lett, csak én nem tudok róla, de Sthal Judit biztos ezt mondaná (mint mindenre!). Muhahahahaha....