Azt hiszem...

...szépen lassan normális (normális?... mihez képest...) kerékvágásba kerülök. Hát, kb. augusztus vége óta nem volt megállásom. Elkezdődött a tanév az egyetemen és a munkahelyen is. A 6 éveseket iskolai életbe kellett ráznom, nekem meg két munkahelyen teljesíteni. Plusz tanulni. Mert, hogy ne unatkozzak szeptember végétől óraadó is lettem egy másik intézményben. Nem sok hetente, de mégis kétszer/hét kell elbumliznom a szomszéd városba. Na, akkor volt az a pont, hogy kijelentettem, nekem jogosítvány kell. Beiratkoztam megszerezni. Maradjunk annyiban, ha nagyon odáig lettem volna a vezetésért, ezt már megtettem volna hamarabb is. De nem voltam, nem is nagyon nekem találták ki a dolgot, de sajnos, be kell látnom, hogy autóval (bár kicsit gazdaságtalanabb és környezetszennyezőbb) egyszerűbb az élet. 27 év tömegközlekedés után tele van a tö...m a mávval is és a volánnal is.

És az egyetemen is utolsó félévem volt. Hosszas esténkénti hajtépések és számítógép előtt görnyedések következtek éjszakákon át a szakdologzatért, aztán meg véget nem érő készülés szigorlatokra és az államvizsgára. Sosem gondoltam, hogy vége lesz.

De ettől a héttől szakvizsgázott pedagógus vagyok, papír a zsebben. És közel 10 év után nincs vizsgaidőszak, nincsenek idióta beadandó dolgozatok és nem kell hülye tételeket tanulni. Még nem fogtam fel teljesen.

A felszabadult időmet most még a "nem csinálok semmit és lábat lógatok" dologgal szeretném kicsit tölteni. Na, jó attól még a munkahelyen van dolgom, de egy kicsit több jut magamra is. Végre!

Hát, arról pedig ne beszélgessünk mi került az asztalra az elmúlt hónapokban. Elég annyi, hogy sokszor lealázkodtam a menzai kosztra... :(irul-pirul Továbbra sem gondolom, hogy emberi fogyasztásra az a "táplálék" huzamosabb ideig alkalmas lenne. Akkor már inkább sk. tejbegríz egy héten keresztül. De nagyon sokszor még annyi időm se volt. Hihetetlen, de tényleg. Ezen én magam csodálkoztam a legjobban, hogy ilyen megtörténhet.

De most kicsit nyugi van. Kedvem van újra főzőcskézni és visszatérni.

Jogsi pedig még nincs.....

Cukkinidömping

Szerintem idén megdöntöttem az "egy szezon alatt elfogyasztott tökfélék" rekordját. Tököt eszünk cukkinivel vagy fordítva. Idén ebből van sok, ezt kell szeretni. Jövőre majd máshogy lesz. A főzelék már unalmas, rántani, olajban sütni gyűlölök. Jött hát a leves, méghozzá krémleves.

Cukkini-krémleves

A zsenge cukkinit hámozás nélkül kockára vágtam (kb. 75 dkg lehetett), egy fej vöröshagymát összedaraboltam. Egy evőkanál olívaolajon megfuttattam a hagymát, majd beletettem a cukkinit. Átforgattam és kevés vízzel (kb. 1 deci) felöntöttem. 2 gerezd fokhagymát nyomtam bele, ízesítettem sómentes vegetával, pici sóval és fedő alatt megpuhítottam. Amikor megpuhult felengedtem kb. 1,5 liter vízzel, tárkonyt adtam hozzá és megvártam, amíg felforr. Botmixerrel a tűzről levéve összeturmixoltam, majd vissza a tűzhelyre. Egy evőkanál lisztből és egy deci főzőtejszínből habarást készítettem, ezzel sűrítettem a levest. Egyet forrt és kész. Reszelt sajttal és pirított kiflikockával fogyasztottam.

Ki látott már ilyet?

Ilyen durva színű pókot. A kép nem is adja vissza olyan jól. Szinte már neonsárga volt. Ez mutálódott dolog? Vagy csak kaméleonos a virág miatt? Locsolás után jött elő és 2 napig volt a vendégem. Én nem értek a pókokhoz, de ez a szín természetes?

Sunshine koktél

Milyen trendi neve van... :) Pedig nem kell hozzá sok tudomány.

Minden ingyenes kiadványra lecsapok. Sajnos, gyermeki énem felnőtt fejjel is szorgalmasan gyűjti a pénztár környékén fellelhető prospektusokat, újságokat. Imádom a katalógusokat és órákig tudok árakat összehasonlítani az akciós újságokban. Olcsó szórakozás.

Na, a héten Sp.ros Harmónia újságot zsebeltem be. Abban találtam ezt a nyári frissítőt. Nagyon egyszerű, de marha jó! Kicsit variáltam rajta. Ha már unjuk rágni a dinnyét, inni is lehet.

Sunshine koktél

2 nagy szelet dinnye

1,5 dl almalé (bolti verzió)

kb. 1 evk citromlé (a mennyiség ízlés kérdése)

jégkocka

továbbá: lehet még édesíteni 1 kiskanál mézzel

A dinnyét kimagoztam (ez a melós rész...én nem köpködök amúgy sem, annál lustább vagyok), kisebb kockákra vágtam és turmixgépbe tettem. Hozzáöntöttem az almalevet és a citromot. Összeturmixoltam, majd a jégkockát beletettem és összetörettem a géppel (az enyémen van crusher).

Az eredeti recept ír édesítést is, de nem éreztem hiányát. A dinnyétől elég édes volt, passzolt hozzá a citrom.

Pohárba öntöttem és élveztem a napsütést pohárral a kezemben.

Hmmm... legközelebb talán egy kicsit felnőttesítem némi vodkával...

Ahány ház, annyi körözött

Szerintem, a körözöttre nincs standard recept. Egy biztos a túró, az őrölt paprika, hagyma nem hiányozhat belőle. De az arányok és a titkos összetevők tárháza végtelen. Viszont a bolti verziót emberiség elleni bűntettnek tekintem. Ehhez aztán tényleg nem kell főzni tudni, mégis finomságot állíthatunk elő percek alatt.

Ahogy én készítem...

25 dkg túróhoz egy evőkanál tejfölt keverek (arra vigyázva, hogy ne legyen túl lágy). Egy fej édeshagymát apróra vágok, hozzáadom, majd 1-1,5 teáskanál őrölt paprikával, késhegynyi borssal, sóval kikeverem.

Kicsit állni hagyom, majd fehér paprikának a csomáját eltávolítom és a körözöttet a paprikába töltöm. Folpackba csomagolom, hűtőbe teszem néhány órára.

Fogyasztás előtt a paprikát felkarikázom, úgy rakom kenyérre, puffasztott vagy extrudált szeletre.

Pritaminpaprikába töltve is isteni!

Nigella, a törökméz és a világ legcsúnyább dolga, ami eddig a konyhámban készült

Ezt sikerült ma produkálnom:

Igen! Gusztustalan és elég sok asszociációt feldob.

Ez törökméz lett volna. Valamelyik este a Nigella műsorát néztem félálomban. Nem vagyok nagy barátságban a főztjével, mert nálam sosincs tintahal a fagyasztóban és a kamrámban sincs zsákszámra fenyőmag. Egyszerű vagyok. De akkor épp egy egyszerű dolgot készített. Három alapanyagból készített törökmézet. Én egy telefonszámot nem tudok megjegyezni (még a sajátomban is bizonytalan vagyok 2 év használat után), nemhogy egy egész receptet. Elalvásig mantráztam magamban és még reggel is tudtam, nagyszerű!

Amikor csészével mérte a cukrot a hölgy és a szinkron azt mondta 10 dkg, akkor már sejtettem, hogy valami nem biztos, hogy szöveghű. No, de fél mennyiségben megkockáztatom a dolgot. Ne pazaroljunk annyit, ha mégsem lesz jó.

Tudtam én, hogy előrelátó vagyok. Mert nem lett jó.

Szóval az egésznek az a lényege, hogy 10 dkg cukrot és 2 evk cukorszirupot (én a juharszirupnál maradtam) el kell keverni, majd karamellt kell készíteni. Ha ez megvan 2 teáskanál szódabikarbónát kell hozzáadni, a tűzet elzárni és kavarni, gyorsan, végül egy sima felületre rá kell önteni és megvárni, amíg megszilárdul.

Hát, ez nálam úgy nézett ki, hogy a kedvenc edénykémben nekikezdtem, karamell megtörtént, tűz elzár, szódabikarbóna bele. Ekkor, a kémiai reakció bizonyára elindult, mert 5 ms alatt akart kijönni a négyszeresére dagadt cucc és szilárdult bele az edénybe, mint a beton. Alig bírtam gyorsan valamennyit kikaparni belőle. Ez látható a fenti képen. Mint egy adag purhab. Ekkor azt hittem, vége a lábaskámnak, de még a habverőnek is. De hál'Istennek sikerült fémdörzsivel lekaparni, viszont a konyhaszekrényem festékét sikerül megolvasztani, mert ügyesen rátettem ijedtemben a forró edényt.

Az íze pedig borzasztó, tömény szódabikarbóna. Lehet, hogy a gyógyszertári szódabikarbóna más, mint a bolti? Vagy gyárilag a recept rossz? Nem akarom tudni. Inkább veszek a vásárban tíz évente egyszer törökmézet.

Bedőltem

... a marketingnek. Pedig óvatos szoktam lenni és megnézem mit veszek. De most annyira szerettem volna a két betűs drogériában még egy pontot a kártyámra szerezni, hogy egy c.rbona szeletet gyors a vásároltakhoz csaptam. Gondoltam, ilyen piros "gyümölcsöset" még úgysem kóstoltam és még hozzáadott cukor sincs benne??? No, fene! Kezd a magyar müzliipar ébredni???

Gondoltam én, naív. Itthon sikerült a csomagolást megfordítani. Ott már kiegészítve szerepelt a fenti állítás, így ni:

C.rbona piros gyümölcsös müzliszelet cukor hozzáadása nélkül, édesítőszerrel.

Ők nem állítottak valótlant, csak kicsit szépítették a dolgokat. Mostanában elkezdtem haragudni rendesen az ilyen műanyag édesítők ellen, akkor már inkább cukrot, de mértékkel.

De még ha édesítőszer is. Mi az a maltitszirup?Ezt találtam róla, tulajdonképpen E adalék.

Ja, és az utolsó sor a csomagolásról: nagyobb mennyiség fogyasztása laxatív hatású.

Na, az már megint mi a csudát jelent? Ja! Szóval hashajtó hatású! Mennyivel szebben hangzik, hogy laxatív. A rágókra legalább ráírják kerek perec, nevén nevezik a gyereket. De úgy biztos sokan értik, így meg lehet kicsit ködösíteni.

És amikor a csomagolás forrasztását felhajtottam, már szinte röhögnöm kellett. Ez a szöveg olvasható: ".....alacsony Glikémiás indexe miatt az egészséges étrendbe illeszthető. Hozzájárulhat a normál vércukor, vérlipid szint és a testtömeg megtartásához. Élelmi rosttartalma miatt segíti az emésztést, előnyösen befolyásolja a szív- és keringési rendszer működését és teltségérzetet biztosít."

Az emésztést nem ez segíti, hanem a fent említett laxatív dolog, nem? Előnyösen befolyásolja.... a szójalecitin, a szorbit és a természetazonos aroma. Na, először és utoljára befolyásolta az én szervezetemet!

Fűszeres élesztős gofri

Rég voltam itt. Most is inkább csak villámlátogatást teszek. Nem nagyon van kedvem mostanában főzőcskézni. Maradok az egyszerű dolgoknál, dominál a "kevés mosatlan, gyors és tápláló étel" irányvonal. Pedig gondoltam, hogy jön a nyár és mennyi mindent elkészítek. Hát, nem így alakul. Inkább lébecolok, mint süssek-főzzek. Most ez esik jól.

De hátulról támadva készítettem most gofrit (gombhoz a kabát). Vettem juharszirupot. Ilyen úri huncutságot most igyekeztem életemben először kipróbálni. Nem volt mihez kipróbálni (de a sorozatos fogászati kezelések közt nem is nagyon inspirált). Majd vettem élesztőt. Abból pogácsa lett volna. Ahhoz sem volt kedvem. Így lett gofri élesztővel és juharsziruppal.

Juharszirup...hát, nem értem mi ez a felhajtás körülötte. Nem volt extra élmény. Maradok a baracklekvárnál.

Fűszeres élesztős gofri (10 db szögletes)

15 dkg tk tönkölyliszt

15 dkg sima liszt

2,5 dkg élesztő

2 nagy evk barna nádcukor (ennyitől nem lesz valami veszett édes, de lekvárral fogyasztva optimális)

10 dkg olvasztott margarin

2 tojás

4 dl tej

citromhéj

fahéj, szegfűszeg, örölt gyömbér

csipet só

A tejet meglangyosítottam, az élesztőt belemorzsoltam, felfuttatam. Közben a tojást a cukrot, az olvasztott (de már langyos) maragarint habosra kevertem a citromhéjjal és a fűszerekkel (ízlés kérdése kinek mennyi, én kb. negyed-negyed teáskanál fahéjat és szegfűszeget és kevesebb gyömbért használtam). Majd beleöntöttem a lisztet és az élesztős tejet, jól elkevertem.Fél órára meleg helyre tettem pihenni (ezalatt megnéztem a Szomszédokat az 1-esen... javíthatatlan vagyok, jóleső nosztalgia kora délután :D). A goffrisütőt megkentem olajjal és a tésztát kisütöttem. 4-5 perc kellett neki adagonként.

Most egy kicsit abbahagyom...

Most egy kicsit abbahagyom a blogolást. Van egy csomó feladatom a nyárra: szakdolgozat, könyvtári teendők, felkészülés egy csapat 6 éves szeptemberi fogadására stb. Most ezekre koncentrálok. Most egy kicsit kiégtem a konyhai dolgokból. Most nem inspirál. Most egy kicsit rápihenek.

Majd jövök. Valamikor.

Szamócás gombóc- kicsit reformosan

Néhány éve szokás nálunk nemcsak szilvás, hanem szamócás gombócot is készíteni. Távoli lakhelyemen kicsit elkesedeve fogadtam a hírt, hogy anyukám készített is a családnak a múlt héten. Én pedig kimaradok a jóból...:( Na, felkerekedtem a szombati piacon szamócát vásárolni. Először lábon kihordtam egy kisebb infarktust, amikor láttam, hogy az ára 600-800Ft közt mozog, majd nyeltem egy nagyot és vettem egy jó adagot (otthon 350-400Ft...). Aztán nekiálltam a gyártásnak és rájöttem, miért is veszik meg a gombócot az emberek mélyhűtött formában. Szóval nem a 10 perces kaják közé tartozik. Én azt nem szoktam venni és készíteni is most sikerült először. De a siker teljes volt, pont olyan lett, mint anyué (vállveregetés).

Szamócás gombóc (20 méretes lett belőle)

60 dknyi öregkrumplit héjában megfőztem. A főtt krumplit pucolás után egy tálban krumplinyomóval összetörtem, hűlni hagytam. Amikor már langyos volt, egy tojást beleütöttem és egy kiskanálnyi (uram bocsá') zsírt tettem bele, majd annyit lisztet gyúrtam bele, amitől nem túl ragadós tésztát kaptam. Ez a krumpli súlyával közel megegyező mennyiség. Én 2/3 rész teljes tönkölylisztet és 1/3 sima lisztet használtam. Kb. fél centi vastagságúra nyújtottam rögvest (az állástól lelágyul a tészta) és négyzeteket vágtam belőle (kb. 8x8-asokat). Minden kis négyzetet megszórtam egy fél kiskanálnyi búzadarával (ami a nedvességet összeszedi és nem ázik el a tészta), majd egy-egy fél szem szamócát tettem rá (persze a szamóca méretétől függően). Ezekből gombócokat formáztam és forró vízben addig főztem, amíg feljöttek a tetejére. Egy teflonos edényben fele-fele arányban zabkorpát és zsemlemorzsát pirítottam pici olajon. A kifőtt gombócokat ebben forgattam meg. Fahéjas cukorral tálaltam.

Szörpök a kiscsaládnak - Bodza- és citromfű

Tevékenykedtem én az elmúlt időszakban, csak a blogig nem jutottam. Kicsit kiégett időszakom van így a tanév végén, de már szorgalmasan tekingetek előre, vagyis már a következő téli csemegékre összpontosítunk a családdal (ez olyan gáz, hogy még jóformán nyár sem volt és már a télre koncentrálunk). Vagyis befőzünk. Elsőnek szörp készült két változatban, méghozzá citromfűből és bodzából. A citromfű annyira elszemtelenedett a ház előtt, hogy muszáj volt vele kezdeni valamit. A bodza... na, azért meg végigjártam a dzsindzsást! Még kullancsot is összeszedtem, szerencsére csak a pulóverembe költözött be (én már átestem egy Lyme-kórós kezelésen, köszönöm, egyszer elég volt!).

De mindkettőhöz kapóra jött az új könyvem, Hémangi szenzációs könyve (A kerttől a konyháig). Ajánlom mindenkinek! Nagyon ízléses, főzésre csábító, szertettel teli könyv. Az ott leírt recepteket követtem a szörp befőzéséhez. Ha jól tudom, ezek a blogján is olvashatók. Ezért nem is akarom itt részletezni. Csak annyit róla, hogy ezek először áztatós, majd cukorral felfőzős változatok. Inkább felfőzöm, biztos, ami biztos, én ezeket a hideg téli (nem júniusi) napokra szeretném eltenni.

A fényképről csak annyit, hogy mivel ilyen szenzációs nyári idő lett mára, nem a bodzavirágot hoztam be a lakásba a képhez -ami a tervem volt-, hanem az üveget "vittem vissza" a természetbe. :) Nem vész el...

Napsütés, meleg, végre!!!

Kölespehely dióval és almával sütve

Én vagyok a sárga címkés és egyéb nagyon leárazott termékek bajnoka. Nem szégyellem megnézni azt a fajta kínálatot sem, ha olyan bevásárlóhelyre keveredem. Ellenben azokkal, akik szerint ez társadalmilag elítélendő (magyarul gáz, ha valaki erre vetemedik, én nem vagyok a saját pénztárcám ellensége). Semmi baja azoknak a termékeknek, csak a szavatosságuk rövid. Ami megint nem arról szól, hogy az az adott dolog akkortól nem fogyasztható, hanem a gyártó addig vállalja a garanciát, tehát reklamálni utána nem lehet. Na, ez csak onnan jutott eszembe, hogy kölesspehelyre is úgy tettem szert, hogy már nagyon-nagyon el akarták adni és őrült módon le volt értékelve. Mert nem biztos, hogy adtam volna annyit, mint amennyit érte, nem olyan "hú, de finom és de megéri dolog"-nak tűnt teljes áron. És ez féláron is bebizonyosodott. Nem nagyon tudtam vele mit kezdeni, müzlinek nem csúszott, hát lett belőle ez...

Kölespehely dióval és almával sütve (nagyétkű 1 személyes)

1 bögrényi kölespelyhet (kb. 2 dl) ugyanannyi tejjel feltettem főni. Ízesítettem kevés barnacukorral, citromhéjjal. Egy rottyanásig főztem. Egy almát nagyon vékony szeletekre vágtam fel (természetesen magház nélkül). Egy jénait kivajaztam, majd a megfőtt köles felét a tálba tettem. A felszeletelt almát rátettem és megszórtam jócskán darált dióval és (kevésbé jócskán) barnacukorral. Aztán jött a köles másik fele és ismét dió, cukor a tetejére. Forró sütőbe tettem 30 percre.

Inkább csak zenélek

Mostanában annyira egyszerű dolgokat készítek, hogy nem tudom szaporítani a blogos bejegyzéseket. Ennek egyik oka az év végi (mármint tanév) hajsza és nagyüzem, valamint egy jó adag lustaság. Na, az időjárásról ne is beszéljünk (szégyellje magát, be kellett kapcsolni a fűtést!), elmaradt az iskolai táborunk miatta, a Bountyn ki is tört a lázadás (szóval a gyerekek nem nagyon tolerálják a plusz egy hét tanítást...őőő...tanítást, nem a tanulást, mert az már ilyenkor nulla).

Inkább hallgassunk szívmelengető muzsikát!
Hangerő fel! Éljenek az mr-szimfonikusok! :)

Download:

FLVMP43GP

Download:

FLVMP43GP

Ultra hamis tiramisu

Hát...lehet, hogy az én tiramisumtól néhány szakácsnak égnek állna a haja. De továbbra sem fogok fogyasztani nyersen tojást (anyukám egyenesen irtózik ettől a dologtól, mert szerinte az azon módon van, ahogy a tyúk s..ből kijött :) valahol igaza van...), ami alapból kötelező lenne bele. Így inkább egy kellemes vasárnap délutáni fagyipótló finomságnak nevezzük.

Hamis tiramisu

1 tasak főzős vanília ízű pudingpor
0.5 liter tej
3 evk. cukor (a pudinghoz)
250g mascarpone
2 dl habtejszín (+ 1 evk. porcukor)
1 tasak habfixáló
Kb. 3/4 csomagnyi babapiskóta (200g-os csomagból, mezei nem cukrozott fajta)
1dl-nyi instant kávé (cikória is jó)
kakaópor (díszítéshez)

A pudingot a cukorral és a tejjel az előírásnak megfelelően elkészítjük. Kihűtjük.
A mascarponét a kihűlt pudinggal összekeverjük. A tejszínt habbá verjük a porcukorral és a habfixálóval (tudom, hogy műanyag cucc, de szükséges a megfelelő állaghoz), majd ezt is a mascarponés krémhez keverjük. Egy mélyebb tálat előkészítünk, ebbe rakunk egy sornyi kávéba mártott babapiskótát. Jöhet rá egy réteg krém, majd megint babapiskóta, megint krém. Krémmel fejezzük be. A tetejét megszórjuk kakaóporral. Néhány órára mehet a hűtőbe, majd következhet az élvezet. ;)

Szégyenlős, fogyókúrázós és édességet nem kedvelők számára 4 adag.
Nekem lecsúszik egyedül is. :D Na, jó... több felvonásban, nem egyszerre... bár, ha jobban meggondolom... ;)

Képek (nemcsak) a kertből

Fotózhatnékom volt...Ha idén sok gyümölcsöt nem is eszünk a kertből, de birsalmánk (talán) lesz rogyásig. Aggatni nem lehetne több virágot a fára, gyönyörű szép.


Virít a gyöngyvirág is. Egyik kedvenc virágom (a tulipánt nem körözheti le semmi:D).

Tavaly ültettünk két nyeszlett szárú citromfű-növendéket. Nem is bíztunk benne, hogy túléli a telet. Na persze... megsokszorozta magát rendesen. Szóval vigyázat! Szapora növényről van szó! Enni nem nagyon fogjuk, inkább szépsége miatt tartjuk. Gyönyörű, életteli színe van, olyan igazi "jó nézni" zöld.Legeslegújabb szerzeményünk egy tő medvehagyma, aki köszöni szépen jól érzi magát a petrezselyem között a kert sarkában (hát... nem volt máshol alkalmas hely). Beletelik néhány évbe, mire lakmározhatunk is belőle. Épp virágba borult a kis drága.


A túlélőharc győztesei:

Na, és a bentiek:Kérem szépen, ez MANGÓ. Anyuka művelte, köszönet érte. Nagyon rég szerettem volna ültetni magról (ha az avokádó olyan jól sikerült), de ez azzal kezdődik, hogy a mangó hatalmas, gusztustalanul csúszós, kemény magját szét kell feszíteni, úgy hogy a benne lévő babszemhez hasonlító képződmény nem sérüljön meg. Igen, de az ugye össze van nőve a külső burokkal, így elég rizikós a művelet. De ha szét is feszíti az ember (miközben már a kézsebészetről vizionál) ÉS nem is sérti meg a belsejét, lehet, hogy egy elfeketedett dologgal találja magát szembe. Hát, az sem alkalmas az ültetésre. Na, a fentieket én tizenpárszor megcsináltam és feladtam. De az anyukám egy szép napon ügyes volt és minden összejött. Kb. 4 hét múlva pedig jelentkezett a föld fölött a mangócska, de miért pont a cserép tövében esik jól neki??? Nem értem. Szép lesz az átültetés majd....
Ő pedig egy pici citrom. Ez a fa még annyira fiatal, hogy nem is szabadna neki virágozni (de a virágnak megtiltani nem lehet... /amikor a magyar tanár szabadnapos.../), nemhogy termést produkálni, pedig azt teszi. Kb. fél centis, haláli citromformája van, bár ez a képen nem annyira látszik. Izgulva várja a család a folytatást.

Ők pedig a konyhaablakom lakói. Petrezselyem és kakukkfű. És a botanikuskertem többi darabját el is felejtettem fényképezni... majd legközelebb.

Annyira jó érzés nevelgetni őket. Sok szeretettel ajánlom mindenkinek. Nyugtatónak is kiváló!:D Egy virágláda, föld, mag, víz és egy kis gondoskodás. Meghálálják...

10 perces kaja - Lapcsánka

Mostanában ennyi időintervallumra vagyok hitelesítve a konyhában. Nem kedv és elfoglaltság kérdése, inkább a tavasz, napsütés, jó idő miatt van így. Egyszerűen nincs kedvem a hideg falak között lenni. Kint vagyok a szabadban, kicsiny virágoskertemet gondozgatom, szeretgetem, muskátlit locsolok, gazolok, nagyokat sétálok és.... konditerembe járok :) (pirul). Életemben nem csináltam még ilyet, de most a kollektíva együtt határozta el az új életformát és azóta (én legalábbis) szorgalmasan járok. És nyáron úgy fogok kinézni, mint még soha (őőőő... mármint csinosan... remélem)!

A lapcsánka pedig egyik nap ugrott be. Mifelénk nem szokás, enni is csak egyszer ettem életemben. Még pesti egyetemista koromban, valami zugkocsmában, már akkor is 500Ft-ot volt arcuk elkérni érte (7-8 éve...). Pedig tipikus sufnikaja, hozzávalók gyanús, hogy vannak otthon, a pucor meg fél napig elintézve!

Lapcsánka (1 személyre, igen kiadós!)

1 jó nagy szem burgonya
4-5 púpos evk. liszt (fele sima-fele teljes kiőrlésű búza)
1 tojás
1 evk. tejföl
só, bors, "vegeta"
sütéshez olaj

tetejére: szégyent nem ismerő mennyiségben sajt, tejföl, zöldhagyma

A krumplit megpucoljuk és lereszeljük (amin a tököt is szokás). Hozzáadjuk a többi hozzávalót és palacsintatészta állagú masszát keverünk (a lisztet azért felesben használtam, mert az olajban sütésnél a t.k. liszt szereti magát megszívni és kicsit nehéz lesz az étel). Egy serpenyőben pár evk-nyi olajat melegítünk és a masszát egészben belesimítjuk. Kb. ujjnyi vastagon legyen. Pár perc sülés után megfordítjuk és a másik oldalát is készre sütjük. Tányérra tesszük, megkenjük tejföllel, teszünk rá reszelt sajtot, darabolhatunk rá hagymát.

Majd hátradőlünk a széken és pihegünk. ;)

Tejszínes spenóttal sült tészta

A spenót a legújabb barátom. Több, mint 20 évig nem nagyon egyeztünk, de idén mégis barátok lettünk. Az elmúlt heti akcióm után szinte napi rendszerességgel öntöttem magamba a spenótos turmixot ipari mennyiségben, mert nagyon jól esett. A legjobb kombináció az egy marék spenót, egy alma és egy narancs, némi fahéjjal megsuhintva lett. Aztán még mindig volt a hűtőben a zőccségből és így született meg ez:

Tejszínes spenóttal sült tészta(2 adag)

15 dknyi spenót
3-4 gerezd fokhagyma
1 evk olívaolaj
1,5 dl tejszín
2 tojás
kevés vaj
5 dknyi reszelt sajt
só, bors
száraz tészta 2 személyre

A tésztát a szokott módon kifőzzük. Közben a spenótot átmossuk, a fokhagymát megpucoljuk. Az olívaolajat egy lábasban megforrósítjuk, a spenótot kézzel széttépkedve az olajra dobjuk. Fokhagymanyomóval belenyomjuk a fokhagymát. Ha megpuhult (kb. 5 perc), felöntjük tejszínnel, összeforraljuk, levesszük a tűzről. A kifőtt tésztát összeforgatjuk a tejszínes spenóttal és egy vajjal kikent tűzálló tálba simítjuk. A tetejére ráütjük a tojást. 200 fokra előmelegített sütőbe tesszük. Addig sütjük, amíg a tojás a tetején megkeményedik (kb. 20 perc). A vége előtt néhány perccel reszelt sajttal megszórjuk a tetejét.

Hát, nem egy fotogén ételről van szó :D, de azért finom (hát, igen! lám, lám fontos a belső is ;) )

Aki pedig sasszemű és netán karácsonyfát, üstökös csillagot vél felfedezni a tésztában, az jól lát. Ez még a karácsonyi trikolór tésztám maradéka. Nem sűrűn fogyasztok száraz tésztát, asszem ez most kiderült...

Korpás-mazsolás muffin

Olyan rég sütöttem már muffint (mármint újat, mivel 2 hete 60 darab ananászost sütöttem egy reggel alatt, egy felső tagozatnyi iskola jutalom evéséhez így járultam én hozzá). Ez a recept meg rég kipróbálásra várt.


Korpás-mazsolás muffin

10 dkg búzakorpa
2 kis poharas natúr joghurt
1 dl tej
1 tojás
15 dkg liszt
1 sütőpor
1/2 teáskanál szódabikarbóna
3 evőkanálnyi olvasztott méz
12,5 dkg puha margarin
8 dkg mazsola

A korpát a tejtermékekkel összekeverjük és megvárjuk, amíg megduzzad. Egy tálba a lisztet, sütőport, szódabikarbónát, összekeverjük. A megduzzadt korpába belekeverjük a mézet, tojást, margarint, mazsolát. Hozzákeverjük a lisztkeveréket. Muffinsütőbe adagoljuk. Előmelegített sütőben 180 fokon, jó 25 percig sütjük.

Nem fog hatalmasra nőni, az állaga belülről melegen kicsit fura, de ha kihűlt szilárdul. No para.
15 darab lesz.

Csíramálé- Ronda, de finom - VKF 33.

Én is nevezek a VKF 33. fordulójára. Limara gabonás recepteket vár, nem megszokott gabonákból. Kicsit csavartam ezen: megszokott gabonából, egy nem megszokott ételt szeretnék bemutatni.

A csíramálé ősi, népi étel. Leginkább húsvét táján készítették, de manapság az "újra felfedezzük a kanálban a mélyedést" típusú irányzatoknak köszönhetően egyre többen állnak rá az ipari gyártására, így egész évben kapható bioboltokban, piacokon. De legeslegesleginkább az én szülővárosomban és Orosháza környékén ismert még ma is (a vicces, hogy már a szomszéd faluban sem ismerik). Ez tipikusan olyan étel, amit csak akkor szerethet meg igazán az ember, ha itt nő fel, különben nem biztos, hogy megbarátkozik egy ilyen furcsa állagú és kinézetű dologgal. Még ha azt is hirdetik róla, hogy egészséges. Pedig bizony az!
Ha valaki szeretne otthon hozzálátni, nagy bátorságot és sok türelmet kívánok! :D Elsőre. Aztán megy, mint a karikacsapás.

A történet úgy kezdődik, hogy a búzát szemenként át kell válogatni. Őrült macerás, de megéri. Mert ha törött, esetleg rossz szem kerül bele, akkor az elindítja a rohadást és akkor huss! Miután a macera megtörtént, az egészet beáztatjuk egy éjszakára egy tálban. Másnap átmossuk, leszűrjük és egy fa(!) táblára ujjnyi vastagon kiterítjük, tetejére vizes ruhát teszünk.

10 napig nincs is más dolgunk, mint őrizzük a drágát és vigyázzunk két dologra: a ruha ne száradjon ki és a búza alja ne kezdjen el penészedni (ha esetleg mégis és még nem nagy területen indult meg, azt a részt távolítsuk el).
Ekkora a búza klassz kis gyökeret és zöldet növeszt. Ekkor vesszük elő a húsdarálót és a búzát ledaráljuk, szőröstől-bőröstől. Ha kész az egészet felöntjük vízzel és átmossuk benne a csírát, mintha ruhát mosnánk. Addig mossuk, amíg a felöntő víz édes ízű. Ha megvan egy adag lé, akkor egy másik tálba öntjük. Már csak erre van szükségünk, a búza többi része az enyészeté (vagy a tyúkocskáké :D) A búzában a 10 nap során elindultak a kémiai folyamatok és cukor keletkezett benne. Ettől lesz az egész cukor hozzáadása nélkül is édes. (Sajna, a fázisokról eddig nincs képem, mert ezt mire hazaértem anyukám megcsinálta)

Így néz ki a csíralé:
Ha megvagyunk jöhet a liszt. A csíralevet annyi liszttel kell összedolgoznunk, hogy galuskatészta sűrűségű masszát kapjunk.

Ez 1:1 arányban működik, tehát 1 liter csíralé, 1 kiló lisztet vesz fel. Ehhez csak a finomliszt a megfelelő!
A masszát fakanállal keverjük. Erős, dagasztó mozdulatokkal addig keverjük, amíg sima lesz és hólyagokat vet (mint a fánktészta).
Majd zsírozott tepsibe öntjük, amelybe egy kevés liszt nélküli csíralevet öntünk (állítólag ettől nem sül le). A legjobb a nagyi bádogtepsije, de semmi esetre sem teflon. Erre nagyon egyszerű a magyarázat: iszonyatosan szeret beleragadni (nem belesülni) és azt biza kapirgálni kell.

A tetejét szintén meglocsoljuk csíralével. Előmelegített sütőben addig sütjük, amíg aranybarna lesz. Ez kb 1,5 óra, magas hőmérsékleten. A szélei jobban megsülnek, de rajtam kívül a családban mindenki ezt szereti a legjobban, ölre megy a küzdelem. :D

Tepsiben hagyjuk kihűlni, majd felkockázva tálba rakjuk. Hűtőben kb. 1 hétig eláll. A csíralé lefagyasztva tartósítható, így a macerás részt csak egyszer kell megcsinálni, felengedés után pedig be lehet keverni liszttel egy újabb adagot. Kb. fél kiló búzából 3 liter csíralé lesz, amihez 3 kiló lisztet kell keverni. Családi mennyiség... De nálunk secc-perc elfogy.

Nem egyszerű a folyamat, de megéri. A reformtáplálkozás tudói rengeteg vitamint, ásványi anyagot fedeztek már fel benne, ezért van újra reneszánsza. Az őseim, akik egyszerű paraszt emberek voltak, erről mit sem tudtak, de minden húsvétkor ott volt az asztalon a csíramálé, jelképezve az az újjáéledő természetet és az életet.

Tényleg ronda, de nagyon finom (számomra):

Zöldet akarok!

Ebben a gyönyörűséges, már-már nyarat idéző időben nemcsak a szemnek esik jól a sok zöld, hanem a szervezetnek is. Aztán olvasgattam a blogokat és Annipannitól jött az ötlet. Irány spenótért a zöldségeshez! Meg is lett az ebédem gyorsan, zölden.

Spenótos-alma turmix

10 dkg-nyi friss spenót
4 levélnyi lollo saláta
1,5 zöld alma (az a fél menet közben eltűnt... salala)
csipet szercsendió
kicsivel nagyobb csipet fahéj
kb. 2 dl víz

Mindent a botmixer alá küldtem és stílszerű pohárba öntöttem.
2 ilyen B.-os pohárral lett.
Nyammm...

És annyira gyönyörűséges a cseresznyefa. Késztetést éreztem a fényképezésre és a mutogatásra.

Miért jár az ember turkálóba?

...hogy szakácskönyvet vásároljon.
Logikus, nem? :D

Szeretem azokat a használt ruha üzleteket, ahol nem csak ruházat, hanem jónéhány egyéb dolog is található (a mienknél jobban szocializált népcsoport megunt, kidobott, leselejtezett "szemete"). Szereztem már így Szezám utcás szilikon jégkockatálcát, felfújható szurkolókesztyűt az embernek (angol válogatott mérkőzésen használható a tv előtt :D), töménytelen remekül használható játékot a keresztgyerekeimnek. Nem szégyellem a dolgot, szerintem nincs is benne semmi szégyellni való. A márkás holmikat töredékéért megkapja az ember és még sem kínai szintetikus szemétben jár.
Szóval ott kaparintottam meg ma Jamie Olivert. Kilóra. Nem viccelek. Kilóra adták a könyvet. Na, EZ azért kicsit szégyen... Számomra a könyv érték, még 2010-ben is.
Nem vagyok oda egyik sztárszakácsért sem. Ramsayvel a világból kitudnak kergetni (én szeretek nyugodtan dolgozni a konyhában, szóljon a zene és nem kiabálom soha a végén, hogy: KÉSZ!). Nigella meg agyamra megy az éjszakai evésével és, hogy mindig van kéznél 1 kiló fagyasztott királyrák. Naná! Kettő is és egy kevés marsala szintén. A magyarokról meg ne is beszéljünk... Stahl Judit biztos nagyon kedves ember és ért a főzéshez, de tőle is hidegrázásom van.
Na, a lényeg. Nem fogok most hozzá J. O. módra főzőcskézni, csak tök jó, hogy van most már nekem is egy eredeti ilyenem, jó végiglapozni, in english olvasgatni. És jó lesz feltenni a polcra a többi közé. Még sosem éreztem rá késztetést, hogy eredetiben olvassak bárkit, de ez most nagyszerű alkalom volt és lecsaptam rá.
Erre a hónapra tiltólistára tettem magam turkálók terén. Várjuk a következő fizetést. Pont

Snidlinges túróval töltött burgonya

Ha már a krumpli összes formáját unjuk, kicsit feldobhatjuk túróval. Egy kis változatosság a tavasz kezdetére.

Snidlinges túróval töltött burgonya (4 személyre)

8 szép nagyobbacska szem burgonya
1 nagyobb szál sárgarépa
1 leveskocka (uram bocsá')
25 dkg tehéntúró
10 dkg vaj
2 tojás
1 evk liszt
egy csokor snidling
só, bors

A burgonyát meghámozzuk és lapos felére fektetve a tetejéből egy "lapot" levágunk. A belsejüket kiskanállal kivájjuk, de azt is megtartjuk, mert felhasználjuk (a dolog melós része...). Vízbe tesszük, hogy ne barnuljon, amíg a többit előkészítjük: a túrót villával áttörjük egy tálban, elkeverjük a tojások sárgájával és 5 dkg-nyi puha vajjal. Sózzuk, borsozzuk, belekeverjük a lisztet, a felaprított snidlinget és a habbá vert tojásfehérjét. A krumplikat lecsöpögtetjük a víztől és a kikapart üregekbe töltjük a túrós keveréket. A levágott "lapokat" a tetejükre rakjuk. Egy tűzálló tálat kivajazunk, belerakjuk a megtöltött krumplikat és körérakjuk a kivájt részeket valamint a megtisztított, felkarikázott sárgarépát. A leveskockát a maradék vajjal melegvízben feloldjuk és ezzel meglocsoljuk a töltött burgonyákat. Forró sütőbe tesszük és kb 1 óráig sütjük. Fogvájóval ellenőrizzük, hogy megpuhult-e a zöldség.

Húsvéti fonott, foszlós kalács

Kezdek ráérezni a kelt tésztára.
Elhatároztam, hogy már pedig akkor is fonott kalácsot fogok sütni húsvétra. Magamra szedtem egy kis irodalmat a netről és elindultam tegnap kenyérlisztet venni. Azt olvastam, hogy a profik ebből dolgoznak. De én ezt annyira übermisztikus dolognak gondoltam, hogy egyből a reformélelmiszer-boltot céloztam meg. Há' hol máshol kaphatok én BL-80-as lisztet?! Na, ott nem! Már elkönyveltem, hogy akkor biza, marad a jó kis BL-55, lánykori nevén finomliszt.
Délután eltévelyedtem a Te.coba. Kíváncsiságból megnéztem a liszteket, hátha... És hol máshol van tele a polc kenyérliszttel, mint ott. Persze csak két kilós kiszerelésben van, de sebaj! Majd elfogy.
Aztán ma nekifogtam. Jól bedagasztottam. Kézzel. S. Norbinak üzentem is közben, hogy égjen a zsír. Kemény meló kézzel dagasztani, de aztán az egy órás kelesztés után ez lett az eredmény:

A 3 literes kelesztőtál csurig lett. Ekkor már nem is fájt a karom! :)
Aztán, ahogy azt az internetről tanultam, megfontam:

Elég termetes lett, ahhoz képest, hogy fél kiló liszttel dolgoztam, nem is fért bele a tervezett tepsibe.Ja, és azért nem a nyújtódeszkán zajlik a munka, mert azt anyukám már lestoppolta és épp a sajtos stangli várakozott rajta. Nekem maradt a "viackos". Szép magyarsággal...
De aztán a kalácskám a tepsiben is dolgozott egy fél órácskát sütés előtt:

Aztán ment a jó meleg sütőbe és itt az eredmény:


Az íze pedig tökéletes! Most kicsit vállon veregetem magam. :D
Pont olyan, mint a bolti. Azt pedig én nagyon szeretem mézecskével. Ezt is úgy ettem :D és nagyon jó volt! És családi méret lett belőle.

Foszlós, fonott kalács:

50 dkg kenyérliszt (BL-80)
2 dkg élesztő
4 dl langyos tej (lehetőleg házi)
10 dkg cukor
csipet só
2 tojás sárgája + 1 a kenéshez
6 dkg olvasztott margarin

A lisztet már előző este meleg helyre tesszük (értsd: ne a hideg spájzban legyen, hanem a meleg konyhában, mert különben nem fog megkelni a tészta). Másnap egy tálba szitáljuk. Az élesztőt pici tejjel, kiskanálnyi cukorral felfuttatjuk. Ha kész a kovász, tésztát gyúrunk a hozzávalókból. A maragrint apránként adagoljuk, mindig akkor tegyünk a tésztába, ha már az előző adagot bevette. Addig dagasztjuk, amíg a táltól és a kéztől elváló sima tésztát kapunk (ez a munka eléggé fárasztó része, de megéri!). Egy óra hosszáig meleg helyen kelesztjük.
Majd megfonjuk lisztezett deszkán és a kikent (vagy kipapírozott és kikent) tepsin még fél óráig kelesztjük (vigyázva arra, hogy nehogy a tésztát hideg ne érje). Sütés előtt megkenjük tojással. Végül előmelegített sütőben kb. 45-50 percig sütjük, 5-6-os fokozaton. Ha nagyon sül a teteje, borítsuk le papírral.

Aszalt gyümölcsös-mascarponés kalács

Ismét Kisa Judit szenzációs könyvéből gyűjtöttem ötletet. A süti tésztája nagyon jó, más kelt süteményhez is ajánlom!

Hozzávalók:
2,5 dkg élesztő
50 dkg teljes kiőrlésű liszt (nálam tönköly)
10 dkg margarin
1 tojás
4 evk. méz (a tésztába)
1 kiskanál fahéj
pici szegfűszeg, gyömbér

töltelékhez:
250g mascarpone
4 evk. méz
20 dkg aszalt gyümölcs (nálam sok-sok mazsola, fekete cseresznye, összedarabolt sárgabarack)

Élesztőt fél deci langyos vízben felfuttatjuk. A margarint a liszttel elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a többi összetevőt valamint a felfutott élesztőt és a tál falától elváló tésztát gyúrunk. Fél órát meleg helyen kelesztjük.
Majd átgyúrjuk és vékonyra kinyújtjuk, téglalap alakúra. A mascarponét a mézzel elkeverjük. Megkenjük vele a kinyújtott tésztát. Rászórjuk az aszalványokat. Feltekerjük és 12 egyenlő részre vágjuk. Kiolajozott muffinsütő mélyedéseibe tesszük a szeleteket és egy fél órát pihentetjük. 200 fokos sütőben 30 perc alatt megsütjük.

Igazi kakaó mellé való...

This is the begining...

Új időszámítás kezdődött ezzel a héttel a konyhámban. Semmi életmódváltás, semmi flanc.
Csak ez:

Egy szép, új, csodálatos-fantasztikus, hiper-szuper új tűzhely, ami a saját tulajdonomat képezi ettől a héttől.

Még kicsit szégyellem az előző állapotot, de eddig ezzel működtem:

Egy ruszki rezsó és egy karancs 3t sütője. Mivel szolgilakás az otthonom és ez a szerves része volt 1986 óta, nem voltam hajlandó sok-sok tízezerért megcsináltatni a felső részét a tűzhelynek (mivel nem lehet begyújtani), inkább spóroltam és vettem egy sajátot.
Légkeverés, alsó-felső sütés, grillfunkció. Van minden, csak legyen időm használni!
Most öröm van és bódottá!

Ui.: szóval a pvc és a fal színe sem az én ízlésemet tükrözi ;)

Barackos kókuszhalmok

Gyors süti a gyors hétköznapokra. Kevés mosatlan, igazi nyalánkság. :D És ez biza nem update-es!

Barackos kókuszhalmok (nekem 36 darab lett a mennyiségből)

2 tojás
1 tk. citromlé (én saját reszelt citromhéjat használtam)
150 g porcukor (ennyitől nekem túl édes lett, de az édesszájú kollégáknak pont optimális)
200-225 g kókuszreszelék
6 szem apróra összedarabolt aszalt sárgabarack
1-1 csipetnyi őrölt szegfűszeg és szerecsendió
minden halomhoz 1-1 4cm átmérőjű ostyalap (Aldiban tettem rá szert)

A tojásokat a citromlével és a cukorral habosra keverjük. Belekeverjük a kókuszreszeléket és a fűszereket. 30 percig pihentetjük.

Az ostyákat a tepsibe rakjuk egymás mellé (nem kell a tepsit kenni, nem ragad bele, no para). Kis gombócokat formázunk a kókuszos cuccból és az ostyára tesszük egyenként. Előmelegített sütőben, 175 fokon 20 percig sütjük.

Forrás: az a receptgyűjtemény, amely fémdobozban van, 50 receptkártyát tartalmaz és ez az apró sütis. (Ezt szépen körül írtam!)

Brokkoli krémleves - Némi bevezetővel

Na... ezt a hetet is túléltem! Nem győztem a fejemet kapkodni az elmúlt néhány napban, mert eddig csak 150%-on kellett teljesítenem, aztán a héten kiderült, hogy kb. 210%-ra lesz szükség. Szerveztem az március 15-i ünnepséget ezerrel, azzal ment el minden délutánom, hogy próbáltunk, aztán dekorációt, kellékeket kreáltam, versenyt szerveztem és akkor jött a nagy bumm! és kiderült, hogy jövőre 1. osztályt kapok, ami jelenleg sürgős tempóban elvégzett óvodai látogatásokról, szülői értekezletről és bemutató órákról szól. Mivel már kicsit késésben is van a dolog, elég záros a határidő (kb. tegnap...). Senki ne értsen félre, természetesen örülök a lehetőségnek, csak most annyi dolog volt így is pluszban a nyakamban, hogy miattuk néhány álmatlan éjszaka is összeszaladt (mert különben is frenetikus alvó vagyok). A csütörtöki főpróba katasztrófa volt, aztán hál' Istennek összekapták magukat a gyerekek és ment minden flottul. Szóval már az egyik vállamról leesett a teher. És most koncentrálok a leendő elsős manóimra.
A konyhai tevékenykedésem ezekből kifolyólag a minimálisra redukálódott, de azért finom leveskét sikerült elkészítenem.

Brokkoli krémleves (4 személyes adag)

fél kiló brokkoli rózsáira szedve
1 kisebb fej vöröshagyma
1 evk olívaolaj
4 gerezd fokhagyma
2 dl tejszín
só
szerecsendió
bors
vegeta (opcionális)

A vöröshagymát az olíván megfuttatjuk, majd a fokhagymát belenyomjuk. Kettőt keverünk és jöhet bele a brokkoli. Néhány percig hagyjuk az olajon kevergetve, majd engedjük fel vízzel addig, hogy ellepje (nagy fazék kell :D) és puhára főzzük. Ízesítjük sóval és a fűszerekkel. Ha puha, botmixerrel pürésítjük. Visszatesszük a tűzre és beleöntjük a tejszínt. Megvárjuk, amíg felforr és tálalhatjuk. Reszelt sajttal, pirított kiflikarikával isteni! (Nekem a kiflikarikára most nem volt időm, maradt a bolti bogyó...sorry)

Virágom, virágom

Nálam már itt a tavasz!

Boldog (Nemzetközi :P) Nőnapot mindenkinek!

Díjat kaptam

A minap nagy meglepetés ért: díjat kaptam Szamócától. Ráadásul életem első ilyen jellegű díját, ezért külön köszönet érte Neki!

A díjjal járó kötelezettségek:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Akkor most pedig jöjjön az a bizonyos 7 dolog:

1. Tipikus Szűz jegy szülötte vagyok.
Én vagyok az örök elégedetlen és maximalista. Mindig mindenben 100%-ot akarok nyújtani és teljesíteni, a 98-cal már meg sem elégszem. Tudom, hogy ez nem mindig jó tulajdonság, de az esetek többségében ennek köszönhetem a sikereimet (és néhány nagy kudarcot is...).

2. Ne kérj tőlem kölcsön könyvet!
Nagyon szeretem a könyveket, könyvtártagság-őrült is vagyok (momentán 5 könyvtárba vagyok beiratkozva), de köszönhetően a horoszkópomnak betegesen féltem a saját könyveimet (ebben is nagy szerepe van a rossz tapasztalatoknak is...). Én magam is csak óvatosan bánok velük és ha meglátok valakit, hogy "kitapossa" a könyvet a közepén szinte rosszul vagyok.

3. Magyar tanárként dolgozom
Második éve tanítok egy kis falu általános iskolájában. Van egy hatodikos osztályom, emellett magyart tanítok és a másodikosoknak mindenféle jót. Nem panaszkodhatom, mert nagyon jó, elfogadó kollektívára találtam, a gyerekek meg mindenhol olyanok, amilyenek. Most pedig gőzerővel gyakorlunk a jövő heti ünnepi műsorra, mert én vagyok a szervezője és az egész nap "porondmestere". Jó lesz...

4. Szemüveges vagyok
Nem így indultam, csak 6. osztályos koromban lettem először 0,5-ös, aztán az idők során szépen fellépegettem a dioptria-létrán. Ma meg már nem látok nélküle. Mégis szeretem a szemet nem kímélő tevékenységeket: olvasás, számítógép, kézműveskedés.

5. Utálom a fölösleges dolgokat
Nem kérek plüsst és egyéb hasznavehetetlen tárgyat ajándékba. Haragszom a funkciótlan holmikra. Nem értem, miért jó az ékszer, mire jó a nippel telerakott polc. Legyen funkciója mindennek!

6. Jövő ilyenkor gyógytestnevelő leszek
Ha minden jól megy (és a szakdogámhoz is hozzálátok végre), jövő év elején gyógytestnevelői végzettséget szerzek. Nagyon tetszik a szakma és reménykedem, hogy a körzetembe eső gyermekeket elláthatom majd.

7. Farmer, sportcipő
Ez jellemzi az öltözködésemet az esetek döntő hányadában. Szeretek kényelmesen lenni (munkámhoz is inkább erre van szükségem). Szinte rosszul érzem magam, ha ki kell öltözni, a magassarkú a halálom. Nem is tartok belőle sokat: összvissz egy pár ilyen cipőm van.

Szóval ilyen vagyok. :D
A díjat azok, akiknek szánnám, már megkapták, ezért én inkább "szóban" küldeném tovább minden lelkes konyhamesternek, kezdőnek és profinak, azért, hogy igenis főzzünk otthon, örömmel, mert annál nincs jobb és finomabb. Le a menzakoszttal! :D

Ötlet - Cukrozott citromhéj

Nem tudom, ki hogy van vele, de én egyre jobban kiakadok a citrom-felhozataltól. A "mit tegyek, ha citromhéjra lenne szükségem?" témát már korábban kirecéztem. Sajnos, továbbra sincs módomban biocitromhoz hozzájutni. Lakóhelyem környékén, sőt a szülővárosom táján sem tudok olyat, aki árulna ilyesmit. Viszont már irtózom citromot vásárolni, mert a hideg ráz, amikor elolvasom, mivel kezelték és még fel is tüntetik, hogy a héj fogyasztásra nem alkalmas!
Mivel a citromfámon beérett a termés, első rangú bio anyaghoz jutottam hozzá :D
Ezt pedig nem szívesen pocsékolja el az ember. Így a citromok egy része lecukrozva várja a süteménybe kerülést.
Szegény, megboldogult nagymamám élt a következő trükkel:

A citromhéját reszeld le egy tálba, majd facsard ki a levét, azt is add hozzá. Tegyél bele annyi kristálycukrot, hogy egy enyhén édeskés kivonatot kapjál (kb. 2-3 kiskanál/citrom). Tedd kimosott, tiszta üvegbe és hűtőszekrényben tárold felhasználásig. Hónapokig eláll.

Így nem kell minden alkalommal reszelgetni, csak előkapom. A cukor pedig nem engedi, hogy megromoljon. Jó, jó nem energiamentes, de több a semminél.
Arra vigyázz, hogy csak tiszta kanállal nyúlj az üvegbe!

Tudom, hogy nem egy nagy dolog az egész, de jó módszer az ilyen permetezett, vacak világban.

Kínai pirított tészta tojással

Összeszedtem a spájz felhalmozott kincseit és rittyentettem egy kis kínainak látszó dolgot. Nem vagyok nagy rajongója e nemzet ételeinek (én szeretem a határozott ízeket, legyen sós, édes, savanyú, de ne keveredjen egymással), de a szójaszósszal barátkozás folyik és a beszerzett Mie-tészta is felhasználásra várt már egy jó ideje. Elolvastam kb. 40 receptet aztán mentem magam feje után. Meg ha már beszereztem egy "ócco, kici" tálat... hát, ki kellett használni. :D

Kínai pirított tészta tojással (bőséges 2 személyes adag)

Két tojást felütöttem, pici olajon rántottát sütöttem belőle, minden ízesítés nélkül és egy tányérban félreraktam.
Negyed fej fejeskáposztát felcsíkoztam, egy szál sárgarépát uborkagyalun összeabriktoltam, egy fej vöröshagymát felkarikáztam, egy ujjhegynyi gyömbért lereszeltem. Kb. 2 evk. olajat felmelegítettem egy teflonlábasban (nincs wokom), majd a zöldségeket rádobtam és addig pároltam, majd pirítottam, amíg össze nem esett és majdnem megpuhult. Vizet nem adtam hozzá. Közben szójaszósszal és két gerezd összenyomott fokhagymával ízesítettem.
Egy másik edényben a kb 15 deka Mie-tésztát forrásban lévő vízben 5 perc alatt kifőztem (de spagetti is megfelelő), majd leszűrtem.
A lepirult zöldségekhez hozzáadtam a kifőtt tésztát és azt is pirítottam kicsit.
Végül a tojásrántottát beleforgattam és miután az is átmelegedett, levettem a tűzről.

Lehet, hogy perverz vagyok, de ecetes céklasalival isteni volt.

A szárazbab-főzelék esete

Történt pediglen, hogy éltemben először megízleltem idén télen a szárazbabból készült főzeléket. És mondám rá: "Hm! Hát, ez jó! De még milyen jó!" Szégyen, nem szégyen nálunk, családi körben nem volt szokás ilyet enni.
Azóta kezdek mániás-szárazbab-főzelék-fan lenni. Lesöpörte a krumplifőzeléket az első helyről sitty-sutty. Igazi téli belevaló eledel. Bundáskenyérrel, zöldségfasírttal, tükörtojással vagy bármivel, esetleg magában.
És igen... Ez a főzelék (is) fehér. Paprikát nem látott. Lehet, hogy már egy ideje Paprikaország közepén élek, ahol nem étel az étel tört paprika nélkül, de én igazi tiszántúli, Csongrád megyei maradok örökre. Ha főzelék, akkor az legyen igenis fehér!
Ez anno mindig a nagyvilágból városunka szakadt középiskolás sulitársaimnak volt probléma. Egyszerűen nem tudta az agyuk kódolni a fehér, paprikamentes tökfőzeléket a menzán.

Száraz babfőzelék

Személyenként 1 jó marék gyöngybabot még előző este beáztatunk. Másnap egy kis vöröshagymát feldarabolunk, azzal tesszük föl főni a babot. Annyit vizet engedünk rá, hogy kb. egy ujjnyira ellepje. Ízesítjük kevés tárkonnyal, sóval. Fedő alatt főzzük. Ha a bab megpuhult pici zsiradékból és lisztből rántást készítünk (hát igen...rántást, de ez adja meg az igazi ízét) és kevés hideg vízzel felengedve a megfőtt babhoz adjuk. Ha besűrűsödött levesszük a tűzről és evőkanálnyi tejfölt keverünk a főzelékhez.

I love szárazbab