Én próbálkoztam!

Méghozzá a hajdinával. Lehet, hogy a barátság nem lesz tartós, de egy misét megért (hogy tudjak tanulságokat levonni...). Hajdinakrokettet igyekeztem sütni. Mondván, milyen jó lesz a lencsefőzelék mellé feltétnek. Biztos, hogy én vagyok a béna, de a sütés során az összes reményem a porba hullott. Egy erős kezdés után egy kritikus vég következett. A recept Kövesdi Natália könyvéből való, de gyanús, hogy ha legközelebb próbálkozom vele, egy tojást hozzáizzítok a biztonság kedvéért.

Miután megfőztem és összeállítottam a hozzávalókat nagy boldogság ült ki az arcomra, mert nagyon jó kis "fasírtmasszát" kaptam. Összeállt, lehetett formázni. Majd belekerült az olajba és vége lett! Az első adagot hosszúkás kukacokra (krokettnek) formáztam, de mint a kidurrant hurka tölteléke ment szét a serpenyőben. A második adagot gyorsan átgyúrtam pogácsa formára, így már kisebb lett a hibaszázalék, de ez is mállott rendesen. Azért megettük, amit lehetett.

A receptet leírom, mert valószínűleg csak én nem értek a hajdinához és másoknak nagyobb szerencséje lesz.

Hajdinakrokett

1 csésze hajdina tisztítva, megmosva
1 evk hidegen sajtolt olaj
egy kávéskanál borsikafű
két szelet barna kenyér áztatva, kinyomkodva
tengeri só
liszt
olaj a sütéshez

A hajdinát egy csésze vízben megfőzzük. Megdaráljuk (én krumplinyomóval dolgoztam), fűszerezzük borsikafűvel, sóval. Hozzátesszük a kinyomkodott kenyeret és az egészet masszává gyúrjuk. Pogácsákat formálunk belőle, lisztbe forgatjuk és bő, forró olajban kisütjük, lecsöpögtetjük.


És közben csodás gyógyuláson ment keresztül fényképezőgépem, így újra használhatóvá vált. Le is fényképeztem a most virágzó egyik kaktuszomat.