Azt hiszem...

...szépen lassan normális (normális?... mihez képest...) kerékvágásba kerülök. Hát, kb. augusztus vége óta nem volt megállásom. Elkezdődött a tanév az egyetemen és a munkahelyen is. A 6 éveseket iskolai életbe kellett ráznom, nekem meg két munkahelyen teljesíteni. Plusz tanulni. Mert, hogy ne unatkozzak szeptember végétől óraadó is lettem egy másik intézményben. Nem sok hetente, de mégis kétszer/hét kell elbumliznom a szomszéd városba. Na, akkor volt az a pont, hogy kijelentettem, nekem jogosítvány kell. Beiratkoztam megszerezni. Maradjunk annyiban, ha nagyon odáig lettem volna a vezetésért, ezt már megtettem volna hamarabb is. De nem voltam, nem is nagyon nekem találták ki a dolgot, de sajnos, be kell látnom, hogy autóval (bár kicsit gazdaságtalanabb és környezetszennyezőbb) egyszerűbb az élet. 27 év tömegközlekedés után tele van a tö...m a mávval is és a volánnal is.

És az egyetemen is utolsó félévem volt. Hosszas esténkénti hajtépések és számítógép előtt görnyedések következtek éjszakákon át a szakdologzatért, aztán meg véget nem érő készülés szigorlatokra és az államvizsgára. Sosem gondoltam, hogy vége lesz.

De ettől a héttől szakvizsgázott pedagógus vagyok, papír a zsebben. És közel 10 év után nincs vizsgaidőszak, nincsenek idióta beadandó dolgozatok és nem kell hülye tételeket tanulni. Még nem fogtam fel teljesen.

A felszabadult időmet most még a "nem csinálok semmit és lábat lógatok" dologgal szeretném kicsit tölteni. Na, jó attól még a munkahelyen van dolgom, de egy kicsit több jut magamra is. Végre!

Hát, arról pedig ne beszélgessünk mi került az asztalra az elmúlt hónapokban. Elég annyi, hogy sokszor lealázkodtam a menzai kosztra... :(irul-pirul Továbbra sem gondolom, hogy emberi fogyasztásra az a "táplálék" huzamosabb ideig alkalmas lenne. Akkor már inkább sk. tejbegríz egy héten keresztül. De nagyon sokszor még annyi időm se volt. Hihetetlen, de tényleg. Ezen én magam csodálkoztam a legjobban, hogy ilyen megtörténhet.

De most kicsit nyugi van. Kedvem van újra főzőcskézni és visszatérni.

Jogsi pedig még nincs.....

Ki látott már ilyet?

Ilyen durva színű pókot. A kép nem is adja vissza olyan jól. Szinte már neonsárga volt. Ez mutálódott dolog? Vagy csak kaméleonos a virág miatt? Locsolás után jött elő és 2 napig volt a vendégem. Én nem értek a pókokhoz, de ez a szín természetes?

Nigella, a törökméz és a világ legcsúnyább dolga, ami eddig a konyhámban készült

Ezt sikerült ma produkálnom:

Igen! Gusztustalan és elég sok asszociációt feldob.

Ez törökméz lett volna. Valamelyik este a Nigella műsorát néztem félálomban. Nem vagyok nagy barátságban a főztjével, mert nálam sosincs tintahal a fagyasztóban és a kamrámban sincs zsákszámra fenyőmag. Egyszerű vagyok. De akkor épp egy egyszerű dolgot készített. Három alapanyagból készített törökmézet. Én egy telefonszámot nem tudok megjegyezni (még a sajátomban is bizonytalan vagyok 2 év használat után), nemhogy egy egész receptet. Elalvásig mantráztam magamban és még reggel is tudtam, nagyszerű!

Amikor csészével mérte a cukrot a hölgy és a szinkron azt mondta 10 dkg, akkor már sejtettem, hogy valami nem biztos, hogy szöveghű. No, de fél mennyiségben megkockáztatom a dolgot. Ne pazaroljunk annyit, ha mégsem lesz jó.

Tudtam én, hogy előrelátó vagyok. Mert nem lett jó.

Szóval az egésznek az a lényege, hogy 10 dkg cukrot és 2 evk cukorszirupot (én a juharszirupnál maradtam) el kell keverni, majd karamellt kell készíteni. Ha ez megvan 2 teáskanál szódabikarbónát kell hozzáadni, a tűzet elzárni és kavarni, gyorsan, végül egy sima felületre rá kell önteni és megvárni, amíg megszilárdul.

Hát, ez nálam úgy nézett ki, hogy a kedvenc edénykémben nekikezdtem, karamell megtörtént, tűz elzár, szódabikarbóna bele. Ekkor, a kémiai reakció bizonyára elindult, mert 5 ms alatt akart kijönni a négyszeresére dagadt cucc és szilárdult bele az edénybe, mint a beton. Alig bírtam gyorsan valamennyit kikaparni belőle. Ez látható a fenti képen. Mint egy adag purhab. Ekkor azt hittem, vége a lábaskámnak, de még a habverőnek is. De hál'Istennek sikerült fémdörzsivel lekaparni, viszont a konyhaszekrényem festékét sikerül megolvasztani, mert ügyesen rátettem ijedtemben a forró edényt.

Az íze pedig borzasztó, tömény szódabikarbóna. Lehet, hogy a gyógyszertári szódabikarbóna más, mint a bolti? Vagy gyárilag a recept rossz? Nem akarom tudni. Inkább veszek a vásárban tíz évente egyszer törökmézet.

Bedőltem

... a marketingnek. Pedig óvatos szoktam lenni és megnézem mit veszek. De most annyira szerettem volna a két betűs drogériában még egy pontot a kártyámra szerezni, hogy egy c.rbona szeletet gyors a vásároltakhoz csaptam. Gondoltam, ilyen piros "gyümölcsöset" még úgysem kóstoltam és még hozzáadott cukor sincs benne??? No, fene! Kezd a magyar müzliipar ébredni???

Gondoltam én, naív. Itthon sikerült a csomagolást megfordítani. Ott már kiegészítve szerepelt a fenti állítás, így ni:

C.rbona piros gyümölcsös müzliszelet cukor hozzáadása nélkül, édesítőszerrel.

Ők nem állítottak valótlant, csak kicsit szépítették a dolgokat. Mostanában elkezdtem haragudni rendesen az ilyen műanyag édesítők ellen, akkor már inkább cukrot, de mértékkel.

De még ha édesítőszer is. Mi az a maltitszirup?Ezt találtam róla, tulajdonképpen E adalék.

Ja, és az utolsó sor a csomagolásról: nagyobb mennyiség fogyasztása laxatív hatású.

Na, az már megint mi a csudát jelent? Ja! Szóval hashajtó hatású! Mennyivel szebben hangzik, hogy laxatív. A rágókra legalább ráírják kerek perec, nevén nevezik a gyereket. De úgy biztos sokan értik, így meg lehet kicsit ködösíteni.

És amikor a csomagolás forrasztását felhajtottam, már szinte röhögnöm kellett. Ez a szöveg olvasható: ".....alacsony Glikémiás indexe miatt az egészséges étrendbe illeszthető. Hozzájárulhat a normál vércukor, vérlipid szint és a testtömeg megtartásához. Élelmi rosttartalma miatt segíti az emésztést, előnyösen befolyásolja a szív- és keringési rendszer működését és teltségérzetet biztosít."

Az emésztést nem ez segíti, hanem a fent említett laxatív dolog, nem? Előnyösen befolyásolja.... a szójalecitin, a szorbit és a természetazonos aroma. Na, először és utoljára befolyásolta az én szervezetemet!

Inkább csak zenélek

Mostanában annyira egyszerű dolgokat készítek, hogy nem tudom szaporítani a blogos bejegyzéseket. Ennek egyik oka az év végi (mármint tanév) hajsza és nagyüzem, valamint egy jó adag lustaság. Na, az időjárásról ne is beszéljünk (szégyellje magát, be kellett kapcsolni a fűtést!), elmaradt az iskolai táborunk miatta, a Bountyn ki is tört a lázadás (szóval a gyerekek nem nagyon tolerálják a plusz egy hét tanítást...őőő...tanítást, nem a tanulást, mert az már ilyenkor nulla).

Inkább hallgassunk szívmelengető muzsikát!
Hangerő fel! Éljenek az mr-szimfonikusok! :)

Download:

FLVMP43GP

Download:

FLVMP43GP

Képek (nemcsak) a kertből

Fotózhatnékom volt...Ha idén sok gyümölcsöt nem is eszünk a kertből, de birsalmánk (talán) lesz rogyásig. Aggatni nem lehetne több virágot a fára, gyönyörű szép.


Virít a gyöngyvirág is. Egyik kedvenc virágom (a tulipánt nem körözheti le semmi:D).

Tavaly ültettünk két nyeszlett szárú citromfű-növendéket. Nem is bíztunk benne, hogy túléli a telet. Na persze... megsokszorozta magát rendesen. Szóval vigyázat! Szapora növényről van szó! Enni nem nagyon fogjuk, inkább szépsége miatt tartjuk. Gyönyörű, életteli színe van, olyan igazi "jó nézni" zöld.Legeslegújabb szerzeményünk egy tő medvehagyma, aki köszöni szépen jól érzi magát a petrezselyem között a kert sarkában (hát... nem volt máshol alkalmas hely). Beletelik néhány évbe, mire lakmározhatunk is belőle. Épp virágba borult a kis drága.


A túlélőharc győztesei:

Na, és a bentiek:Kérem szépen, ez MANGÓ. Anyuka művelte, köszönet érte. Nagyon rég szerettem volna ültetni magról (ha az avokádó olyan jól sikerült), de ez azzal kezdődik, hogy a mangó hatalmas, gusztustalanul csúszós, kemény magját szét kell feszíteni, úgy hogy a benne lévő babszemhez hasonlító képződmény nem sérüljön meg. Igen, de az ugye össze van nőve a külső burokkal, így elég rizikós a művelet. De ha szét is feszíti az ember (miközben már a kézsebészetről vizionál) ÉS nem is sérti meg a belsejét, lehet, hogy egy elfeketedett dologgal találja magát szembe. Hát, az sem alkalmas az ültetésre. Na, a fentieket én tizenpárszor megcsináltam és feladtam. De az anyukám egy szép napon ügyes volt és minden összejött. Kb. 4 hét múlva pedig jelentkezett a föld fölött a mangócska, de miért pont a cserép tövében esik jól neki??? Nem értem. Szép lesz az átültetés majd....
Ő pedig egy pici citrom. Ez a fa még annyira fiatal, hogy nem is szabadna neki virágozni (de a virágnak megtiltani nem lehet... /amikor a magyar tanár szabadnapos.../), nemhogy termést produkálni, pedig azt teszi. Kb. fél centis, haláli citromformája van, bár ez a képen nem annyira látszik. Izgulva várja a család a folytatást.

Ők pedig a konyhaablakom lakói. Petrezselyem és kakukkfű. És a botanikuskertem többi darabját el is felejtettem fényképezni... majd legközelebb.

Annyira jó érzés nevelgetni őket. Sok szeretettel ajánlom mindenkinek. Nyugtatónak is kiváló!:D Egy virágláda, föld, mag, víz és egy kis gondoskodás. Meghálálják...

Miért jár az ember turkálóba?

...hogy szakácskönyvet vásároljon.
Logikus, nem? :D

Szeretem azokat a használt ruha üzleteket, ahol nem csak ruházat, hanem jónéhány egyéb dolog is található (a mienknél jobban szocializált népcsoport megunt, kidobott, leselejtezett "szemete"). Szereztem már így Szezám utcás szilikon jégkockatálcát, felfújható szurkolókesztyűt az embernek (angol válogatott mérkőzésen használható a tv előtt :D), töménytelen remekül használható játékot a keresztgyerekeimnek. Nem szégyellem a dolgot, szerintem nincs is benne semmi szégyellni való. A márkás holmikat töredékéért megkapja az ember és még sem kínai szintetikus szemétben jár.
Szóval ott kaparintottam meg ma Jamie Olivert. Kilóra. Nem viccelek. Kilóra adták a könyvet. Na, EZ azért kicsit szégyen... Számomra a könyv érték, még 2010-ben is.
Nem vagyok oda egyik sztárszakácsért sem. Ramsayvel a világból kitudnak kergetni (én szeretek nyugodtan dolgozni a konyhában, szóljon a zene és nem kiabálom soha a végén, hogy: KÉSZ!). Nigella meg agyamra megy az éjszakai evésével és, hogy mindig van kéznél 1 kiló fagyasztott királyrák. Naná! Kettő is és egy kevés marsala szintén. A magyarokról meg ne is beszéljünk... Stahl Judit biztos nagyon kedves ember és ért a főzéshez, de tőle is hidegrázásom van.
Na, a lényeg. Nem fogok most hozzá J. O. módra főzőcskézni, csak tök jó, hogy van most már nekem is egy eredeti ilyenem, jó végiglapozni, in english olvasgatni. És jó lesz feltenni a polcra a többi közé. Még sosem éreztem rá késztetést, hogy eredetiben olvassak bárkit, de ez most nagyszerű alkalom volt és lecsaptam rá.
Erre a hónapra tiltólistára tettem magam turkálók terén. Várjuk a következő fizetést. Pont

This is the begining...

Új időszámítás kezdődött ezzel a héttel a konyhámban. Semmi életmódváltás, semmi flanc.
Csak ez:

Egy szép, új, csodálatos-fantasztikus, hiper-szuper új tűzhely, ami a saját tulajdonomat képezi ettől a héttől.

Még kicsit szégyellem az előző állapotot, de eddig ezzel működtem:

Egy ruszki rezsó és egy karancs 3t sütője. Mivel szolgilakás az otthonom és ez a szerves része volt 1986 óta, nem voltam hajlandó sok-sok tízezerért megcsináltatni a felső részét a tűzhelynek (mivel nem lehet begyújtani), inkább spóroltam és vettem egy sajátot.
Légkeverés, alsó-felső sütés, grillfunkció. Van minden, csak legyen időm használni!
Most öröm van és bódottá!

Ui.: szóval a pvc és a fal színe sem az én ízlésemet tükrözi ;)

Virágom, virágom

Nálam már itt a tavasz!

Boldog (Nemzetközi :P) Nőnapot mindenkinek!

Díjat kaptam

A minap nagy meglepetés ért: díjat kaptam Szamócától. Ráadásul életem első ilyen jellegű díját, ezért külön köszönet érte Neki!

A díjjal járó kötelezettségek:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Akkor most pedig jöjjön az a bizonyos 7 dolog:

1. Tipikus Szűz jegy szülötte vagyok.
Én vagyok az örök elégedetlen és maximalista. Mindig mindenben 100%-ot akarok nyújtani és teljesíteni, a 98-cal már meg sem elégszem. Tudom, hogy ez nem mindig jó tulajdonság, de az esetek többségében ennek köszönhetem a sikereimet (és néhány nagy kudarcot is...).

2. Ne kérj tőlem kölcsön könyvet!
Nagyon szeretem a könyveket, könyvtártagság-őrült is vagyok (momentán 5 könyvtárba vagyok beiratkozva), de köszönhetően a horoszkópomnak betegesen féltem a saját könyveimet (ebben is nagy szerepe van a rossz tapasztalatoknak is...). Én magam is csak óvatosan bánok velük és ha meglátok valakit, hogy "kitapossa" a könyvet a közepén szinte rosszul vagyok.

3. Magyar tanárként dolgozom
Második éve tanítok egy kis falu általános iskolájában. Van egy hatodikos osztályom, emellett magyart tanítok és a másodikosoknak mindenféle jót. Nem panaszkodhatom, mert nagyon jó, elfogadó kollektívára találtam, a gyerekek meg mindenhol olyanok, amilyenek. Most pedig gőzerővel gyakorlunk a jövő heti ünnepi műsorra, mert én vagyok a szervezője és az egész nap "porondmestere". Jó lesz...

4. Szemüveges vagyok
Nem így indultam, csak 6. osztályos koromban lettem először 0,5-ös, aztán az idők során szépen fellépegettem a dioptria-létrán. Ma meg már nem látok nélküle. Mégis szeretem a szemet nem kímélő tevékenységeket: olvasás, számítógép, kézműveskedés.

5. Utálom a fölösleges dolgokat
Nem kérek plüsst és egyéb hasznavehetetlen tárgyat ajándékba. Haragszom a funkciótlan holmikra. Nem értem, miért jó az ékszer, mire jó a nippel telerakott polc. Legyen funkciója mindennek!

6. Jövő ilyenkor gyógytestnevelő leszek
Ha minden jól megy (és a szakdogámhoz is hozzálátok végre), jövő év elején gyógytestnevelői végzettséget szerzek. Nagyon tetszik a szakma és reménykedem, hogy a körzetembe eső gyermekeket elláthatom majd.

7. Farmer, sportcipő
Ez jellemzi az öltözködésemet az esetek döntő hányadában. Szeretek kényelmesen lenni (munkámhoz is inkább erre van szükségem). Szinte rosszul érzem magam, ha ki kell öltözni, a magassarkú a halálom. Nem is tartok belőle sokat: összvissz egy pár ilyen cipőm van.

Szóval ilyen vagyok. :D
A díjat azok, akiknek szánnám, már megkapták, ezért én inkább "szóban" küldeném tovább minden lelkes konyhamesternek, kezdőnek és profinak, azért, hogy igenis főzzünk otthon, örömmel, mert annál nincs jobb és finomabb. Le a menzakoszttal! :D

Az én avokádóm

Több blogon is olvastam mostanában, hogy avokádómag csíráztatásával foglalatoskodnak.
Én már ezen immár 2 éve túl vagyok. Azóta nekem is van saját avokádófám. Mert a megélt 2 éve alatt sikerült neki fa méretűre nőni. Tavaly még kis satnyaság volt tavasz végén és gondoltam, trópusi növény és a magyar nyarak igencsak hasonlítanak az őshazája klímájához, így kint nyaralt a kincsem. Ő igyekezett ezt a törődést meghálálni és pár hónap alatt megsokszorozta magát. Így őszre komoly gondot okozott a tárolása.

Íme a mostani lakhelye és a mérete:
Én 168 centi vagyok, ő most kb 10 centivel alacsonyabb nálam. A tavalyi telet a mellette álló virágállványon húzta ki. Ennyit a növekedési tempójáról...


Na, kirángattam a sarokból... Nem túl szép mostanság. Az alsó levelei kicsit csúnyácskák, de nem merem tápoldatozni, mivel télen nem javasolják a hozzáértők. Esővizet kap, de azt tetemes mennyiségben, mivel két nap után már száraz a földje. Ja, és szegényen még látszanak a tavalyi nyár nyomai is. Túl közel volt a papagájaimhoz és ők előszeretettel rágcsálták meg a leveleit szegénynek...


Most pedig ismét erősen megindult növekedni, elágazik minden irányba. Kíváncsi leszek, ha megint kikerül a szabadba, mit fog produkálni. Lehet, hogy őszre kitúr a szobámból.

Téli séta

Kimentem ma a tóra. Októberben jártam ott utoljára. Olyan szépen sütött ma a nap és annyira jól esett kimozdulni kicsit. Ha nem is túl messzire, csak egy-két kilométerre.

Amikor odaértem, nem tudtam, hogy mi "zavar". Csönd volt. Fantasztikus csönd. Sehol senki, csak a természet, a napsütés és ennyi elég is egy zajos fej "kitakarítására".

Most posztoltam 100. alkalommal.
Köszönöm, hogy olvastál!

Csak egy gondolat

Ma kezembe került Jamie Oliver Jamie konyhája című könyve és .... rá kellett jönnöm, hogy .... túl egyszerű vagyok.
Akkora öröm volt, hogy megtaláltam a könyvtárban a könyvet, hogy bele sem lapoztam, csak örültem magamnak, hogy "de jó, de jó", lesz mit olvasgatni, nézegetni ilyen szép, esős hétvégén. Aztán kinyitottam itthon (ekkor még mindig nagy volt az izgalom), aztán lapoztam egyet-kettőt, az első véleményem megszületett ("hmmm... túl sok a kép és mekkorák"), aztán pedig kb. 5 lapozás után rájöttem, hogy ebben a több mint 300 oldalas könyvben számomra egyetlen hasznosítható gondolat sincs. Lelkesedés lelohadt...
Eddig sem voltam nagyon odáig ezért a szakácsfiúért (G. Ramsay-t is tán az elmúlt egy hétben voltam hajlandó életemben először végignézni), de a kacifántos ételszemlélete nem az én lelkivilágomnak való. Annyi szépet és jót zengtek erről a könyvről, hogy gondoltam, csak tud valamit ez a gyerek, ha ennyien istenítik. Hát, tudni, biztos tud, csak nem az én pénztárcámnak és falusi körülményeimnek... Rózsika néni biztos furán nézne rám a boltban, ha lepényhalat szeretnék vagy egy kis radicchiot.
Be kell, látnom, hogy soha a büdös életben nem fogok olyan ételeket készíteni, aminek 3 sorban fér el a neve. Az egész vasárnapi menümet fel tudom sorolni egy levegővel. Itt volt olyan amihez kevés volt a tüdőm és csak egy ételről volt szó...
... Túl egyszerű vagyok... kész... ez a helyzet...

Talán leélem valahogy az életemet Jamie Oliver nélkül...

Boldog karácsonyt!

Kívánok mindenkinek boldog karácsonyt!

Főzés egy kicsit szünetel, mert családi fészekben telnek az ünnepek, ez pedig anyuka felségterülete. A konyhában ilyenkor maximum alkuktai feladatokat láthatok el, mert az ő elképzeléseibe élő ember nem szólhat bele. Bár készülök némi ellenforradalomra :D, mivel megígértem, hogy szejtánt fogok előállítani az itthoni konyhában, bemutatni a szülőknek, mint legújabb barátomat, és ez a feladat csak az enyém lesz!!! :D

Januártól teljes gőzzel indul újra a gépezet, távol az itthon helyszíntől, saját placcon!

Beszippantott

Miért jó a téli szünet? És miért jó jóban lenni a falu könyvtárosával?
Mert végre van időm olvasni. És én kapom meg először a "friss árut" a könyvtárból :D

Mert igen, Magyarország egyetlen kicsiny falvacskáját sem hagyhatja hidegen Stephenie Meyer sorozata, a Twilight-saga. Nagy duzzogva rám tukmálták a három kötetet, (nem aprózzuk el :) ) hazahoztam és nem nagyon bíztam benne, hogy ki is olvasom.

Aztán elég volt a kezembe venni... falom egymás után a köteteket. Hát, igen nem hiába fiatal nők és tinédzserek a célközönség. Edward Cullen lehet akármilyen vámpír (ráadásul vegavámpír, ahogy magát meghatározza, mivel nem fogyaszt emberi vért), de szerintem nincs olyan nő, aki az olvasottak után nem ábrándozna egy icurka-picurkát róla... ;)

Tudom, hogy nyakunkon a karácsony. Szépen lassan arra is készülődik a család. De egyszerűen nem tudom letenni a könyvet és már a harmadik kötetben járok. És már én is alig várom, hogy jövő év júniusában megjelenjen a folytatás. Mert bizony még mindig van folytatása! Hát kérem, ha a biznisz beindul...

Csak ajánlani tudom minden picit is ráérő nőnek, hogy kezdjen bele! Nem fog csalódni! Mondom én, a pesszimisták és mindent lef.kázók királynője! ;)

Még egy szerelő...????

Szolgálati lakásban lakom. Nem túl vidám dolog. Lakbért perkálom, vissza pedig semmi. Ezt már kezdem megszokni. Csodaszép csilliárdos kazánom van (közbeszerzés évekkel ezelőtt khm...khm). Nagyon szép, de szart se ér. Saját identitása van és nem hallgat az emberi szóra. Magyarul: érthetetlen módon működik. Az ember beállít egy dolgot rajta, erre ő lesza...ja és tök máshogy fűt. Így próbálj meg spórolni!

Ma hazajöttem. Lakásban tök hideg. Para indul. Nézem a kazánt: se kép, se hang. Király! Nagy pelyhekben hull a hó, idebent a hó kivételével a hőfok stimmel. Szerelő felhív. Ő most x településen tartózkodik, én y településen lakom és szeretne a szerelő bácsi z helységbe még ma hazajutni. Nagy rábeszélés, mégis jön, ha időben tud végezni... Hála az égnek! (Közben B terv kieszelve az éjszaka eltöltésére)

Várok, várakozok... Még mindig várakozok... Hideg lakásból inkább munkahelyre távozom, ott meleg van (hülye indok, de ez van...) Kb. 5 órával később már van remény, hogy a szerelő ideér. Hurrá!

Ideér! Nagy a baj! Nincs feszültség. 220 helyett 170. Nem tud mit csinálni. Villanyszerelő kell.

JÓ, DE ESTE FÉL 7-KOR?????

Egy telefon a Szerelmemnek, Ő telefonál tovább. 5 perc alatt lett szerelő. Helyben!!!

Gázos 3000-rel a zsebében (mert kiszállási díj mégis dukál) el, villanyos nem jön. Megint várok, várakozok.

Villanyos megjön. Létra fel és mondja: hajaj, hajajajajaj, hajajajajajaj.
Köszi! Szóval gáz van!

Drót összeköt, holnapig kibírja, majd visszajön, mert világosság kell és áramtalanítás. Szuper, holnap folytatjuk! Lehet, hogy 20 centire van a probléma, lehet falat kell bontani és újra vezetékelni.

Közben kiderült, hogy ez nem új keletű dolog. Amikor a kazánt beszerelték már akkor is gáz volt, de fenntartó lesz...ta. Eddig bírta. Én szívok... meg a pénztárcám.
Gyakorlatilag időszámításunk előtt lett vezetékelve a ház. Az csak a "kisebbik" baj, hogy a kazán tönkre megy (és a Jóisten pénze kellene, hogy kifizessen), de lehet, hogy egyszer a tűzoltók telefonálnak, amikor épp nem vagyok itthon?

Holnap asztal ráborít az illetékes elvtársra! Nem fog neki tetszeni. De igenis ő a fenntartó és ez bizony az ő kötelessége!

Egyszer, amikor saját házam lesz, ott fog állni egy kazán.
Szén- és fatüzelésű!
Ezt nektek démász-dégáz!!!!
És minden szerelők atyja!

"Hát, az kecske volt..."

Tegnap megjártuk a Mikulásvonatot. A MÁV minden évben szervez Mikuláskor utazást Budapestre a Fővárosi Nagycirkuszba. Az igen kedvezményes útiköltségben benne van az utazás, a cirkusz belépő és az ajándék, amit a hazafelé úton oszt ki maga a Mikulás a gyerekeknek. Nagy élmény kicsiknek-nagyoknak, minden alkalommal gyorsan elkelnek a helyek. Kiskunfélegyházán bevártuk az ország azon felére eső szerelvényeit, ott összekapcsoltak minket, így 12 kocsival érkeztünk meg Budapest-Rákosrendezőre. Egy vagonban 80 gyerek... lehet szorozgatni... Szép tömeg volt. Azt se tudtuk ki kivel van, amikor leszálltunk a vonatról.

Megérkezés után volt még két óránk, hát sétáltunk a Városligetben és a Hősök terén. A japán turisták odáig voltak a gyerekektől. Jöttek és fényképezték őket.

Életemben egyszer voltam cirkuszban (általános 3. osztályos voltam...szóval nem mostanában). Nem is igazán rágtam azóta se a küszöböt egy jó cirkusz után. Most kicsit rosszkor rossz helyen voltam, amikor a kísérőket válogatták, így hát mentem cirkuszba.

Volt mindenféle produkció. Állatok, idomárok artisták, zsonglőrök és persze kötelező jellegű bohóc. És nagy meglepetésemre volt a bohócnak olyan poénja, amin tudtam nevetni. Nem nagyon tartom viccesfajtának szegénykét.

Szegény állatokat inkább sajnálom, minthogy tapsoljak azért, mert térden mászatják az elefántokat.

A venezuelai kötéltáncosok voltak a kötelező jellegű halálfélelem-felkeltők. Biztosítókötél nélkül operáltak, "majdnem leestek" és lehett ám sikítozni! Én inkább nem néztem oda. Már a nézőtéren is tériszonyom volt (olyan hülye meredek), nemhogy ezeket figyeljem. Inkább néztem a gyerekek reakcióit. Hát, az üveges tekintetek megvoltak és a "nem merek odanézni" elbújások. :D

A mongol artistalányok meg biztos valami zseléből voltak, mert úgy tudtak tekeredni, hogy nem igazán lehetett tudni ki hol kezdődik és végződik. Korrekt Laokoon- szoborcsoportot alkottak.

És a finálé... 2,5 órás volt az előadás. Hát, azt hiszem megint nem vágyom rá kb. 15 évig. Jó volt, jó volt, de azért nélküle is éltem volna tovább boldogan. A gyerekeknek nagyon tetszett és ez a lényeg.

A vonathoz buszokkal vitték a társaságot és hazafelé egy -hogy is mondjam szépen- szellemileg lemaradt felnőtt csoporthoz szálltunk fel, akik Szegedről jöttek. A párbeszéd a következő volt:

Józsi, gondozott: - Hát, azok a kecskék milyen ügyesek voltak.
Gondozó: - Józsikám, azok nem kecskék voltak, hanem lámák.
Józsi: - Nem, nem. Azok kecskék voltak. Én nem láttam lámát. (rövid szünet) De mi az a láma?
Gondozó: - Azok az állatok Dél-Amerikában élnek. Aminek meg olyan rövid volt a mellső lába és ugrált, az volt a kenguru.
Józsi: - Én kengurut se láttam. Az egy nagy patkány volt!!!

Hát, csak ennyit idézek... De ők is nagyon fel voltak dobódva és tiszta boldogok voltak, mint a gyerekek...

Este 10-re értünk haza. Én jobban elfáradtam, mint a gyerekek, az biztos...

Metamorfózis - Avagy a halloweeni tök emlékezete

Hát, így végezte... Kiszárítva, megpirítva. De milyen jó lett! Kicsit jobban megsült a kelleténél, de csak annál ízletesebb lett.
A tökmagpirítás igazi férfi munka. Ez évek óta apukám reszortja a téli időszakban és most a Szerelmem is megpirította első adagnyi tökmagját (persze, azért én felügyeltem rendesen ;D, mégis csak férfi a konyhában... :D). Gratula!

Láttam az Őszt

Láttam az Őszt, itt volt nálam a sarkon és így nézett ki. Na, jó igazából sokkal szebb volt, de nekem csak egy automata gépre fussa. Ez van, ebből dolgozunk. De azért nekem tetszik. :D (...aaaaaaa gép is, meg a kép is. Hihi)

Nagy az én szívemnek ő gyönyörűsége

Mert az én anyukám ezzel lepett meg:

Vagyis egy ilyen sütiszaggató készlettel az Lidlből. Reggel már ott várt a konyhapulton :D Ez ám a jó ébredés!

Minőségi termék elég szerény áron. 26 részes és 999Ft-ot kóstál. Múltkor ugyanennyiért negyedekkorát árultak. Közeleg a karácsony, itt a mézeskalács szezon kezdete! Csapjon le rá mindenki, akinek még nincs ilyenje! Nekem már van, bibibííííí! :D

Kép innen