Ma kezembe került Jamie Oliver Jamie konyhája című könyve és .... rá kellett jönnöm, hogy .... túl egyszerű vagyok.
Akkora öröm volt, hogy megtaláltam a könyvtárban a könyvet, hogy bele sem lapoztam, csak örültem magamnak, hogy "de jó, de jó", lesz mit olvasgatni, nézegetni ilyen szép, esős hétvégén. Aztán kinyitottam itthon (ekkor még mindig nagy volt az izgalom), aztán lapoztam egyet-kettőt, az első véleményem megszületett ("hmmm... túl sok a kép és mekkorák"), aztán pedig kb. 5 lapozás után rájöttem, hogy ebben a több mint 300 oldalas könyvben számomra egyetlen hasznosítható gondolat sincs. Lelkesedés lelohadt...
Eddig sem voltam nagyon odáig ezért a szakácsfiúért (G. Ramsay-t is tán az elmúlt egy hétben voltam hajlandó életemben először végignézni), de a kacifántos ételszemlélete nem az én lelkivilágomnak való. Annyi szépet és jót zengtek erről a könyvről, hogy gondoltam, csak tud valamit ez a gyerek, ha ennyien istenítik. Hát, tudni, biztos tud, csak nem az én pénztárcámnak és falusi körülményeimnek... Rózsika néni biztos furán nézne rám a boltban, ha lepényhalat szeretnék vagy egy kis radicchiot.
Be kell, látnom, hogy soha a büdös életben nem fogok olyan ételeket készíteni, aminek 3 sorban fér el a neve. Az egész vasárnapi menümet fel tudom sorolni egy levegővel. Itt volt olyan amihez kevés volt a tüdőm és csak egy ételről volt szó...
... Túl egyszerű vagyok... kész... ez a helyzet...
Talán leélem valahogy az életemet Jamie Oliver nélkül...
Akkora öröm volt, hogy megtaláltam a könyvtárban a könyvet, hogy bele sem lapoztam, csak örültem magamnak, hogy "de jó, de jó", lesz mit olvasgatni, nézegetni ilyen szép, esős hétvégén. Aztán kinyitottam itthon (ekkor még mindig nagy volt az izgalom), aztán lapoztam egyet-kettőt, az első véleményem megszületett ("hmmm... túl sok a kép és mekkorák"), aztán pedig kb. 5 lapozás után rájöttem, hogy ebben a több mint 300 oldalas könyvben számomra egyetlen hasznosítható gondolat sincs. Lelkesedés lelohadt...
Eddig sem voltam nagyon odáig ezért a szakácsfiúért (G. Ramsay-t is tán az elmúlt egy hétben voltam hajlandó életemben először végignézni), de a kacifántos ételszemlélete nem az én lelkivilágomnak való. Annyi szépet és jót zengtek erről a könyvről, hogy gondoltam, csak tud valamit ez a gyerek, ha ennyien istenítik. Hát, tudni, biztos tud, csak nem az én pénztárcámnak és falusi körülményeimnek... Rózsika néni biztos furán nézne rám a boltban, ha lepényhalat szeretnék vagy egy kis radicchiot.
Be kell, látnom, hogy soha a büdös életben nem fogok olyan ételeket készíteni, aminek 3 sorban fér el a neve. Az egész vasárnapi menümet fel tudom sorolni egy levegővel. Itt volt olyan amihez kevés volt a tüdőm és csak egy ételről volt szó...
... Túl egyszerű vagyok... kész... ez a helyzet...
Talán leélem valahogy az életemet Jamie Oliver nélkül...
2 megjegyzés:
Kenyi, egyetértek veled, ki lehet bírni valahogy a fickó nélkül. :-)
Szerintem már nincs új a nap alatt, ezért bonyolítanak mindent, pedig mindig az egyszerű a nagyszerű.
És nem csak ételekben, hanem mindenben. A dolgokhoz való hozzáállásban, életszemléletben... stb. Szerintem maradj mindig egyszerű!
Szamóca! Megfogadom a tanácsod! :D Inkább leszek egyszerű! ;)
Megjegyzés küldése