Süti-recycling

Nos, karácsonyra nem sok minden finomság készült, valahogy nem volt a megfelelő a holdállás vagy nem tudom. Szó, mi szó nem sikerültek jól a sütemények. Pedig semmi újdonság nem készült, régi kipróbált recepteket használtunk, mégsem jöttek össze igazán a dolgok. Nem sűrűn fordul elő, hogy a bejgli fogyjon el legelőször (mindig az a legutolsó), most meg sutty elfogyott. A többi meg ott árválkodott.
100 éve nem sütöttünk őszibarackot sem (ez a zöld és piros ételfestékkel díszített, bukszuslevéllel tálalt dolog). Megsütöttünk egy szép nagy adagot (80dkg lisztből), szerencsétlenkedtem az ételfestékkel (ami elég tré színű volt) és kiderült, hogy olyan lett mintha egy golyónyi fűrészporba harapna az ember. Nem csoda hát, hogy a nyakunkon maradt a dolog. Kidobni nincs szíve az embernek, nem vagyunk mi olyan fajták. Így szilveszter előtt egy nappal jött a nagy ötlet: kókuszgolyó!!!!
Hiszen a cukrászok sem készítik ezt másból, mint maradékból és az őszibarack eleve egy kakaós-morzsás-baracklekváros dologgal van töltve, már csak egy lépés ettől a kókuszgolyó. Aztán anyuka talált még egy kis száraz sütiszélet is, jött a tuning (némi rum, némi tej, némi kakaó), jól összeduszmáltuk és már lehetett is golyózni. Mit golyózni?! A döntő pillanatban megint jött a villanykörte a fejem fölé: van mi nekünk piramis formánk is, pont ilyen történethez. Kb. egyszer már használtuk is, a három év alatt, mióta beszereztük... (nem túl gyakran készül k.golyó...;D)
És ez lett a végeredmény:

A legjobb, ami egy rossz sütivel történhet! És ezerszer jobb lett a recycling-verzió.
Hoztam magammal a távoli lakhelyemre is és az én Szerelmem így örült, amikor meglátta, mi van a dobozban:

Nagyon szereti ezt a sütit! Meg is látszott az arcocskáján, amikor ette :D.
Így ni:


Ja! És boldog új évet mindenkinek...