Sikerült! Megszálltam az itthoni konyhát! Kemény aknamunka, hírszerzői-felderítői meló után ünnepi időszakban sikerült anyuka felségjelével jelzett konyhában főznöm!
Ezt nem lehet addig megérteni, amíg valaki az itthoni helyzetet nem tapasztalta. A szent és sérthetetlen konyhában csak egy valakinek lehetnek elképzelései: és az pedig az anyukám. Minden ellenintézkedés és mástól jövő javaslat véres vitába torkollik. Egy szóval: önfejű. De mi (a család) már pár évtized alatt ezt megszoktuk. De sajnos a példa ragadós, mert néha én is érzem magamon ezeket a jeleket... Ugye... a pszichológia... ki, mit lát gyermekként.... meg szegény Freud. De felismertem a problémát és igyekszem orvosolni. :D
Az ünnep szépen, csendben eltelt, több éve szokásos forgatókönyv alapján. Evés, ivás és megint evés és megint evés és ivás jellemezte. Ergo a soha nem látott mennyiségek elpusztítása volt a közös családi feladat három napon keresztül. Ennek köszönhetően a könyökén jön ki mindenkinek a maradék és a hús-hússal-töltött káposztával-süteménnyel kombó. Na, fogtam magam és több órai kérlelés után ma sikerre vittem a szejtán-puccsot! Még hozzá én készíthettem el, hála annak, hogy anyukám még csak távoli híradásokból hallott róla. A szejtánból végül brassói lett. Apukámat nem győzte meg, ő továbbra is szójakockával kéri elkészíteni ezen kaja hústalan változatát. Kb. azon a véleményen volt a szülői gárda, hogy jól van, ilyet is ettünk, de olyan sűrűn, azért ha nem muszáj, ne erőltessük.
Hát, jól van! Főzök-sütök belőle akkor magamnak! :D Pedig jó lett a kaja, csak itthon a szójás verzióhoz szokott a kis család.
Brassói szejtánból (kiadós háromszemélyes adag)
150g búzasikérből készítettem szejtánt, amit kis kockákra vágtam fel. A búzahúst "vegetás" vízben főztem ki. A használt vizet a tűzön hagytam és 6-7 nem túl nagy szem krumplit héjastól félpuhára főztem.Amíg a krumpli főtt, a húsfalatkákat gyros fűszerkeverékkel elkevert oljaban "pácoltam". Végül egy serpenyőben a szejtánt megsütöttem fokhagymával olajon, egy másik edényben pedig a meghámozott, felkockázott krumplit. Amikor megsült, a kettőt egybeöntöttem. Ízesítettem borssal, sóval (kóstolni, kóstolni, kóstolni, mert a szejtán nagy lutri). Itthoni, vödörben savanyított uborkával remek volt!
Ezt nem lehet addig megérteni, amíg valaki az itthoni helyzetet nem tapasztalta. A szent és sérthetetlen konyhában csak egy valakinek lehetnek elképzelései: és az pedig az anyukám. Minden ellenintézkedés és mástól jövő javaslat véres vitába torkollik. Egy szóval: önfejű. De mi (a család) már pár évtized alatt ezt megszoktuk. De sajnos a példa ragadós, mert néha én is érzem magamon ezeket a jeleket... Ugye... a pszichológia... ki, mit lát gyermekként.... meg szegény Freud. De felismertem a problémát és igyekszem orvosolni. :D
Az ünnep szépen, csendben eltelt, több éve szokásos forgatókönyv alapján. Evés, ivás és megint evés és megint evés és ivás jellemezte. Ergo a soha nem látott mennyiségek elpusztítása volt a közös családi feladat három napon keresztül. Ennek köszönhetően a könyökén jön ki mindenkinek a maradék és a hús-hússal-töltött káposztával-süteménnyel kombó. Na, fogtam magam és több órai kérlelés után ma sikerre vittem a szejtán-puccsot! Még hozzá én készíthettem el, hála annak, hogy anyukám még csak távoli híradásokból hallott róla. A szejtánból végül brassói lett. Apukámat nem győzte meg, ő továbbra is szójakockával kéri elkészíteni ezen kaja hústalan változatát. Kb. azon a véleményen volt a szülői gárda, hogy jól van, ilyet is ettünk, de olyan sűrűn, azért ha nem muszáj, ne erőltessük.
Hát, jól van! Főzök-sütök belőle akkor magamnak! :D Pedig jó lett a kaja, csak itthon a szójás verzióhoz szokott a kis család.
Brassói szejtánból (kiadós háromszemélyes adag)
150g búzasikérből készítettem szejtánt, amit kis kockákra vágtam fel. A búzahúst "vegetás" vízben főztem ki. A használt vizet a tűzön hagytam és 6-7 nem túl nagy szem krumplit héjastól félpuhára főztem.Amíg a krumpli főtt, a húsfalatkákat gyros fűszerkeverékkel elkevert oljaban "pácoltam". Végül egy serpenyőben a szejtánt megsütöttem fokhagymával olajon, egy másik edényben pedig a meghámozott, felkockázott krumplit. Amikor megsült, a kettőt egybeöntöttem. Ízesítettem borssal, sóval (kóstolni, kóstolni, kóstolni, mert a szejtán nagy lutri). Itthoni, vödörben savanyított uborkával remek volt!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése