Nem tudom mi van... Nyilván megtámadtak a Nagy Sütiellenes Gonosz Erők. Azt hiszem mostanában nem kell hozzáfognom sütéshez. Valahogy nem jön össze. :( Karácsony óta átok ül rajtam.
Megint próbálkoztam, száz éve kipróbált recepttel. Mégsem úgy sikerült, ahogy eddig. Pedig ez a legfinomabb muffin a világon! Kép nem készült, inkább nem szégyenkezem vele... Ehető lett, meg minden, de valahogy mégsem az igazi.
Pedig ez a recept akkor került a családhoz, amikor még azt sem tudtuk, hogy létezik olyan hogy muffin, a papíron is szigorúan maffen megnevezéssel szerepel. Pesti nagynénémtől jött a dolog, aki ugye a 80-as évek végén kicsit közelebb volt a tűzhoz alapanyag-beszerzés ügyében nagy Pestországban, mint mi szülőföldön ragadt alföldi rokonyok. Speckó alumínium sütőformákat is csak a nagynéni tudott küldeni postán (nem hogy muffinsütő! még álmodni sem mertünk ilyesmiről!). Aztán anyám lejárta a lábát, mire a hozzávalókhoz hozzájutott, mivel ebben a receptben búzacsíra, búzakorpa, szójaliszt varázsszavak szerepeltek (tudtuk is, hogy mire jók ezek!). Alapanyag meglett és nagyon megkedveltük a sütit, viszont a macerás része miatt (lásd alapanyag beszerzése) nem is készítettük túl sűrűn. Aztán meg szépen lassan kikopott a repertoárból. De annyira finom volt, hogy képes voltam 4-5 darabot is megenni egyszerre. Jó étvágyú gyermek voltam! :D Meg is látszott rajtam. :)
És most megsütöttem és nem lett az igazi... De azért uzsira jó lesz... Majd legközelebb reménykedek, hogy elmegy a Nagy Süti Gonoszság az otthonomból. Menjen máshová!!! :D
És akkor a recept:
Megint próbálkoztam, száz éve kipróbált recepttel. Mégsem úgy sikerült, ahogy eddig. Pedig ez a legfinomabb muffin a világon! Kép nem készült, inkább nem szégyenkezem vele... Ehető lett, meg minden, de valahogy mégsem az igazi.
Pedig ez a recept akkor került a családhoz, amikor még azt sem tudtuk, hogy létezik olyan hogy muffin, a papíron is szigorúan maffen megnevezéssel szerepel. Pesti nagynénémtől jött a dolog, aki ugye a 80-as évek végén kicsit közelebb volt a tűzhoz alapanyag-beszerzés ügyében nagy Pestországban, mint mi szülőföldön ragadt alföldi rokonyok. Speckó alumínium sütőformákat is csak a nagynéni tudott küldeni postán (nem hogy muffinsütő! még álmodni sem mertünk ilyesmiről!). Aztán anyám lejárta a lábát, mire a hozzávalókhoz hozzájutott, mivel ebben a receptben búzacsíra, búzakorpa, szójaliszt varázsszavak szerepeltek (tudtuk is, hogy mire jók ezek!). Alapanyag meglett és nagyon megkedveltük a sütit, viszont a macerás része miatt (lásd alapanyag beszerzése) nem is készítettük túl sűrűn. Aztán meg szépen lassan kikopott a repertoárból. De annyira finom volt, hogy képes voltam 4-5 darabot is megenni egyszerre. Jó étvágyú gyermek voltam! :D Meg is látszott rajtam. :)
És most megsütöttem és nem lett az igazi... De azért uzsira jó lesz... Majd legközelebb reménykedek, hogy elmegy a Nagy Süti Gonoszság az otthonomból. Menjen máshová!!! :D
És akkor a recept:
Muffin (vagy maffen :P) (kb. 24 darab normál muffinsütőben)
1 margarin (nem szponzorálnak, de a legjobb a Ráma)
5 tojás
20 dkg cukor
1 sütőpor
1/2 kocka élesztő
10 dkg szójaliszt
5 dkg búzacsíra
5 dkg búzakorpa
10 dkg sima liszt
5 dkg mazsola
2 1/2 dl tej
1 csomag vaníliás cukor
fahéj, citromhéj (ízlés szerint)
szilvalekvár
Szárazakat egy tálba kimérjük. Cukrot tojással elkeverjük, margarint felolvasztva belecsurgatjuk, élesztőt belemorzsoljuk, szárazak bele, tejjel elkeverjük.
Muffinformába egy kanálnyit teszünk, majd rá egy kiskanálnyi lekvár, letakarjuk egy másik kanálnyi tésztával. Megsütjük, kb 20-25 perc. És reménykedünk, hogy nincs Gonosz Erő a konyhában (aki főleg a sarokban lakik és onnan les...iszonyú gonoszan tud nézni).
És ezt a zenét nem hagyhatom ki a mai napról:
Muffinformába egy kanálnyit teszünk, majd rá egy kiskanálnyi lekvár, letakarjuk egy másik kanálnyi tésztával. Megsütjük, kb 20-25 perc. És reménykedünk, hogy nincs Gonosz Erő a konyhában (aki főleg a sarokban lakik és onnan les...iszonyú gonoszan tud nézni).
És ezt a zenét nem hagyhatom ki a mai napról:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése