Ma ismét eltaláltam a megfelelő időjárást a merészebb konyhai ténykedésekhez: palacsintát sütöttem. Na jó, nem szekérderékkal, csak 12-t, de pont elég volt 100 fokban. Sajnos, ha palacsintára éhezem, nem tudok várni a hűvösebb időre. Most és kész!!!
De megreformáltam ám, de nagyon ám! Szerintem, a Szerelmem csak fintorgott volna, ha az orra elé teszem! Ő nem nagyon kedveli az ilyen huncutságokat. Neki már a mézzel is baja van, nemhogy kukoricaliszből készült pallert egyen!
Összekevertem 12 palacsintához:
De megreformáltam ám, de nagyon ám! Szerintem, a Szerelmem csak fintorgott volna, ha az orra elé teszem! Ő nem nagyon kedveli az ilyen huncutságokat. Neki már a mézzel is baja van, nemhogy kukoricaliszből készült pallert egyen!
Összekevertem 12 palacsintához:
- 2 és fél csésze kukoricalisztet
- 2 és fél csésze teljes kiőrlésű búzalisztet (csésze = 250ml)
- 1 tojást
- 3 evőkanál mézet
- 2 dl tejet
- csipet sót
- annyi szódavizet, hogy megfelelő sűrűségű legyen
- és olajat, kb 1-1,5 dl
Az olaj mértékével azért vagyok bizonytalan, mert menetközben jöttem rá, hogy ez bizony eszi az olajat rendesen és ha nincs benne elég, akkor sajnos leragad. Így nem sajnáltam tőle. Ez nem az a kaja, amiből ki lehet spórolni! Viszont tartalmas, laktató a végeredmény. Nem annyit eszünk belőle, mint a sima palacsintából. Dió-cukor kombinációval, házi (idei) baracklekvárral fogyott a kiscsalád körében.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése