A szárazbab-főzelék esete

Történt pediglen, hogy éltemben először megízleltem idén télen a szárazbabból készült főzeléket. És mondám rá: "Hm! Hát, ez jó! De még milyen jó!" Szégyen, nem szégyen nálunk, családi körben nem volt szokás ilyet enni.
Azóta kezdek mániás-szárazbab-főzelék-fan lenni. Lesöpörte a krumplifőzeléket az első helyről sitty-sutty. Igazi téli belevaló eledel. Bundáskenyérrel, zöldségfasírttal, tükörtojással vagy bármivel, esetleg magában.
És igen... Ez a főzelék (is) fehér. Paprikát nem látott. Lehet, hogy már egy ideje Paprikaország közepén élek, ahol nem étel az étel tört paprika nélkül, de én igazi tiszántúli, Csongrád megyei maradok örökre. Ha főzelék, akkor az legyen igenis fehér!
Ez anno mindig a nagyvilágból városunka szakadt középiskolás sulitársaimnak volt probléma. Egyszerűen nem tudta az agyuk kódolni a fehér, paprikamentes tökfőzeléket a menzán.

Száraz babfőzelék

Személyenként 1 jó marék gyöngybabot még előző este beáztatunk. Másnap egy kis vöröshagymát feldarabolunk, azzal tesszük föl főni a babot. Annyit vizet engedünk rá, hogy kb. egy ujjnyira ellepje. Ízesítjük kevés tárkonnyal, sóval. Fedő alatt főzzük. Ha a bab megpuhult pici zsiradékból és lisztből rántást készítünk (hát igen...rántást, de ez adja meg az igazi ízét) és kevés hideg vízzel felengedve a megfőtt babhoz adjuk. Ha besűrűsödött levesszük a tűzről és evőkanálnyi tejfölt keverünk a főzelékhez.

I love szárazbab