Még kilátszom a mélyvízből

Uhhh! Rohanok magam után, hogy minden időben meglegyen, mindenhova odaérjek és ott is legyek (nem csak fizikailag). Egyszerre vagyok most tanító néni, anyuka kicsi lánya, a Szerelmem szerelmetes barátnője, iskolába járó diák, hétvégéző semmittevő és persze háziasszony (vagy házilány :D ). Egy szóval sűrűn élek. Főzni főzök, csak elmarad a blogolás. Vagyis nem jut rá idő. A képek azért készülnek, mert bizakodom, hogy lopok egy-két percet magamnak. Ja, és itt van a nyakunkon egy nyílt tanítási hét, egy-két-három versenyfelkészítés, versenyszervezés, dolgozatjavítás, feladatsor összeállítás és hosszas eszmecserék a gyermekeik felől kérdezősködő szülőkkel. És épp a hétfői szakköröm mintadarabját állítom össze, ami csiríz főzéssel jár és újságpapírcsíkokat tépkedek (igen, papírmaséról van szó). Már látom magam előtt Marika takarító néni tekintetét, amint meglátja a termet a világáégést követően (gúnyos kacaj... hihihi).
UHHHH! Sok! Egy kicsit... Most úgy érzem. De nem soká túl vagyunk rajta és itt a téli szünet! Ja, és előtte egy vizsga.
Ígérem, rögtön jövök!