Befőztünk ám! Bizony! Méghozzá almalevet! Mivel az egy szerencsétlen almafán savanyácska almácska terem, nem nagyon rajong érte senki a családban. Pedig nagyon rendes fácska, mert igen sok termést hozott idén is. Ezért anyuka döntését követve rostos üdítőt készítettünk belőle. Az okok a következők: 1, befőttként nem fog elfogyni, mert a család által elfogyasztott 3 üveg/év átlagos fogyasztás mellett nem érdemes vele szórakozni; 2, vannak gyermekkorúak a családban, akik pedig szívesen fogyasztják a Kubu nevezetű italt (habár én felnőttkorú vagyok, én is meglehetősen szívesen teszem ezt :D), úgyhogy akkor a horribilis ár/üvegméret helyett jó lesz! Mondjuk a hazát nem mentette meg, mert a felhasznált mennyiség elenyésző a fa terméshozamához képest. De ennyivel is kevesebb.
Az üdítő elkészítésével nincs sok macera, könnyen megvalósítható és gazdasásos, mivel a 2-2,5 kg almából közel kb. 7 liter lesz.
Rostos almalé
2-2,5 kg alma (tisztítva ennyi)
citrompótló
80 dkg cukor
szalicil
Kezdetnek az almát 2 liter vízben feltesszük főni, 1 doboz citrompótló kíséretében. Amikor puha, paradicsom passzírozón áterőszakítjuk a dolgot. Visszatesszük a tűzre és 6 liter vízben feloldjuk a cukrot, hozzáöntjük a passzírozmányhoz, felforraljuk. Üvegekbe töltjük és jöhet a száraz dunszt.
És az eredmény:
Az üdítő elkészítésével nincs sok macera, könnyen megvalósítható és gazdasásos, mivel a 2-2,5 kg almából közel kb. 7 liter lesz.
Rostos almalé
2-2,5 kg alma (tisztítva ennyi)
citrompótló
80 dkg cukor
szalicil
Kezdetnek az almát 2 liter vízben feltesszük főni, 1 doboz citrompótló kíséretében. Amikor puha, paradicsom passzírozón áterőszakítjuk a dolgot. Visszatesszük a tűzre és 6 liter vízben feloldjuk a cukrot, hozzáöntjük a passzírozmányhoz, felforraljuk. Üvegekbe töltjük és jöhet a száraz dunszt.
És az eredmény:
Ami meglehetősen mókás színt kapott. Élőben leginkább egy Disney hercegnőhöz illő rózsaszín árnyalatot kapott. Azt hiszem van olyan süti, hogy mese almás. Na, ez pont ideillene! :D Történt úgyanis, hogy a szép piros almákat sajnáltuk meghámozni, ezért a héjának kifőtt a színe. Ez nem mesterséges színezék, ezt a természet alkotta! De szerintem jól néz ki... Már elképzeltem, ahogy szegény keresztlányomat beetetem a tél folyamán, hogy a hercegnők is ilyet isznak. Hihihi! Gonosz vagyok! ;)
És a nagy izgalmak után megjutalmaztuk magunkat. Puritán desszert következett az ebéd után. Nem is tudom mikor ettem ilyet utoljára, de ami a legjobb volt benne az IGAZI tejszínhab! Mert a flakonos förmedvények térhódítása óta, az ember lusta vacakolni a habtejszínnel (vagy csak én vagyok így ezzel?). De ma megtörtént és íme a csemege:
Igen, igen... a jó öreg gesztenyepüréről van szó!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése