Én vagyok a sárga címkés és egyéb nagyon leárazott termékek bajnoka. Nem szégyellem megnézni azt a fajta kínálatot sem, ha olyan bevásárlóhelyre keveredem. Ellenben azokkal, akik szerint ez társadalmilag elítélendő (magyarul gáz, ha valaki erre vetemedik, én nem vagyok a saját pénztárcám ellensége). Semmi baja azoknak a termékeknek, csak a szavatosságuk rövid. Ami megint nem arról szól, hogy az az adott dolog akkortól nem fogyasztható, hanem a gyártó addig vállalja a garanciát, tehát reklamálni utána nem lehet. Na, ez csak onnan jutott eszembe, hogy kölesspehelyre is úgy tettem szert, hogy már nagyon-nagyon el akarták adni és őrült módon le volt értékelve. Mert nem biztos, hogy adtam volna annyit, mint amennyit érte, nem olyan "hú, de finom és de megéri dolog"-nak tűnt teljes áron. És ez féláron is bebizonyosodott. Nem nagyon tudtam vele mit kezdeni, müzlinek nem csúszott, hát lett belőle ez...
Kölespehely dióval és almával sütve (nagyétkű 1 személyes)
1 bögrényi kölespelyhet (kb. 2 dl) ugyanannyi tejjel feltettem főni. Ízesítettem kevés barnacukorral, citromhéjjal. Egy rottyanásig főztem. Egy almát nagyon vékony szeletekre vágtam fel (természetesen magház nélkül). Egy jénait kivajaztam, majd a megfőtt köles felét a tálba tettem. A felszeletelt almát rátettem és megszórtam jócskán darált dióval és (kevésbé jócskán) barnacukorral. Aztán jött a köles másik fele és ismét dió, cukor a tetejére. Forró sütőbe tettem 30 percre.
2 megjegyzés:
Nagyon jó ötlet!
Ez olyasmi, mint a rizskoch, csak kölesből: köleskoch. :-)
Ja,ja! Hasonlatos a dolog! Amúgy épp tegnap sütöttem rizskochot! (ez a köleses egy múlt heti történés volt...) Köszi a névadást! :)
Megjegyzés küldése