BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. január 28., csütörtök

Zöldbabpörkölt tönkölygaluskával

Zöldbabra éheztem, pedig nem is vagyunk barátságban.
Valahogy gyerekként a zöldbableves és a palacsinta összekapcsolódott. Ha palacsintát sütött anyu, akkor biztos, hogy azt z.b.leves előzte meg. Ez biztos pszichológia: a mohó, kövér kisgyerek (szóval én :D) minél hamarabb a fincsi palacsintát szeretné túrni, de előtte még a "kötelezőn" vagyis a levesen túl kell lenni. :D Lehet, ezért nem lettünk barátok. A főzeléket meg csak szimplán nem szeretem. Arra nincs magyarázatom.
De tegnap hozattam az embörpajtással babot a boltból (persze fagyasztott verzióban). Ma pedig kinyitottam a segédletet és a könyv utolsó receptje a zöldbabpörkölt volt. Gondoltam, ezt ki kell próbálni. És jól tettem ;) Nagyon finom lett. Tönkölylisztből készítettem hozzá galuskát, majd megspékeltem tejföllel és 20 perc alatt kész is volt az ebéd.

Zöldbabpörkölt tönkölygaluskával

4 személyre: 80 dkg zöldbab, 1 fej vöröshagyma, 2 szál sárgarépa, só, bors, két gerezd fokhagyma, pirospaprika, 1 leveskocka, 2 evk. olaj

A hagymát felaprítjuk, olajon megpirítjuk, majd pirospaprikát adunk hozzá és kevés vízzel felengedjük. A sárgarépát lereszelve a pörköltalaphoz adjuk, a fokhagymát belenyomjuk, leveskockát beletesszük. Ha a répa félpuhára puhult, hozzáadjuk a fagyasztott zöldbabot. Fűszerezzük. Kevés víz hozzáadásával puhára főzzük.

Galuskához egy tojást felütünk, kb. fél deci vízzel és annyi t.k. tönkölyliszttel, amennyit felvesz galuskatésztát keverünk, sózzuk. Kifőzzük, leöntjük.

A pörköltet tálaláskor tejföllel kínálhatjuk.

2010. január 27., szerda

Téli séta

Kimentem ma a tóra. Októberben jártam ott utoljára. Olyan szépen sütött ma a nap és annyira jól esett kimozdulni kicsit. Ha nem is túl messzire, csak egy-két kilométerre.
Amikor odaértem, nem tudtam, hogy mi "zavar". Csönd volt. Fantasztikus csönd. Sehol senki, csak a természet, a napsütés és ennyi elég is egy zajos fej "kitakarítására".






Most posztoltam 100. alkalommal.
Köszönöm, hogy olvastál!

2010. január 26., kedd

Szaladok és velem a konyha is

Elég zsúfolt és sietős az életem mostanában. Volt egy félévzárás az iskolában (bizonyítványok, napló és a velejárók), voltam egy hetet én magam is iskolában (mert már csak egy félév és kezemben egy újabb végzettség és akkor adjad neki lúdtalp, gerincferdülés és csípőficam, mert mindet megtornáztatom szakszerűen). Reggel 5-kor keltem, este 7-re hazaértem és készültem a következő napra. És ezek mellett nem nagyon volt kedvem semmihez. Aztán a héten megint fel kellett venni a ritmust a munkában (az elkanászodott gyerekeket visszaterelni a normális kerékvágásba igen sok időbe telik, de lehet front is van...), aztán ismét itt a fogadóóra, helyettesítések (mert a pedagógusok is elkapják a nyavalyákat) stb, stb, stb...
Jó, persze mindenkinek van dolga, de ez most nagyon húzós volt. A hétvégén pedig pihenni kell :D aktívan :) én azt tettem :)
És sütöttem egyszerű sütit. Annyira egyszerűt, hogy szégyen beszámolni róla. Bögretésztáról van szó... Horváth Ica barátném mégsem ír róla, sőt a másik sem, Pelle Józsefné. Lehet, azért mert tényleg annyira egyszerű??? Na, de ha bundás kenyérről és tükörtojásról lehet írni egy ilyen blogban (nem én tettem ezt meg!), akkor szerintem erről is, simán!
Kép nem készült. Bevallom, most lusta voltam hozzá, meg el is volt borulva és nem igazán lehet úgy jó képet csinálni (ha már komolyabb technikám nincs, mint a jó öreg napfény).

Ja, és citrom téma! Mert ebbe a sütibe kell citrom is. Vagyis a héja. Amivel a legnagyobb problémám van. Mivel bio cuccra nem fussa (khm...közalkalmazotti bértábla nagyon kicsiny számmal jelölt rublikájából élek...), meg 40 km-es körzetben nem is nagyon lehet kapni, a fán pedig még nem ért meg, akkor mit tegyek bele???
Eliszonyodom, amikor a címkét elolvasom a boltban, hányféle dologgal kezelték azt a szegény termést. És ezt tegyem bele jószívvel? Na, nem! Akkor ne tegyek bele? Az meg milyen már! Szárított verzió? Se íze, se bűze.
Töredelmesen bevallom: aroma. Szégyenletes citromaroma. Ezt tettem bele. Mea culpa. De akkor most mivel ártok jobban? A permetezett citromhéjjal vagy a mesterséges aromával? Jó kérdés... Egyáltalán mióta kezelik így a citromokat? Hosszú-hosszú idő óta, csak eddig nem hívták fel a figyelmet rá? És csak most kiabálják teli torokkal, hogy mi a helyzet? Szerintem, ez jó kérdés...

Na, sok a duma! Itt a recipe:

Bögretészta (ez most diós, de lehet mákos is)

1 tojás
1 bögre cukor (ebből lecsaltam rendesen...)
1 bögre tej
1 bögre darált dió
1 sütőpor
1 bögre liszt
1 citrom reszelt héja (khm...)

Tojást cukorral habosra, aztán csak tartani kell a sorrendet. Meg a sütőport a lisztbe elkeverni.
Tetejét megszórhatjuk darabos dióval vagy aprított mandulával.
Tepsit kikenjük margarinnal, lisztezzük és kb 30 percig sütjük.
Ha jó barátságban vagyunk a kalóriákkal, a kisült sütit kettévághatjuk és baracklekvárral megkenhetjük.

2010. január 17., vasárnap

Tarka kuglóf

Erre a receptre böktem rá, amikor anyuka kérdezte, mi legyen a vasárnapi sütemény. Mert vasárnap süti nélkül nem telhet el. Mivel a család számára sült, ezért sokat variálni, reformálni nem lehetett a dolgon. Viszont nem a klasszikus kelt kuglófról van szó, hanem egy sütőporos, olajos változatról, ami egy kicsit más állagot ad a sütinek. Finom lett, de legközelebb egyből dupla adaggal indítunk, mivel egy normál méretű kuglófformában kicsit elveszett ez a mennyiség.



Tarka kuglóf (ez az eredeti mennyiség)

18dkg liszt
18dkg cukor (itt csaltunk egy kicsit, ennyit azért nem tettünk bele)
1 vaníliás cukor
1 sütőpor
1 dl olaj
1 dl víz
citromhéj
mazsola
1,5tk kakaópor

A tojást szétválasztjuk. A fehérjéből habot verünk és félretesszük. A tojások sárgáját a cukorral és vaníliás cukorral jól kikeverjük (ez a dolog melós része, ha nem használsz robotgépet, mint én...), majd hozzáadjuk az olajat és a vizet, no és a citromhéjat. Ezekkel habosra keverjük. Beleszitáljuk a lisztet és a sütőport. Egy jó maréknyi mazsolát belekeverünk, végül a tojáshabot beleforgatjuk. A kuglófformát kivajazzuk, majd kilisztezzük. A tészta felét beletesszük, majd a maradékhoz lazán hozzákeverjük a kakaót és így öntjük a fehér tészta tetejére. 170 fokos sütőben 40 percet sütjük.



2010. január 11., hétfő

Szilvalekváros sütemény

Nagyon egyszerű, de nagyon kapós sütiről van. Igazi "paraszti" éledel a családi receptgyűjteményből. Csak házi összetevőkkel működik megfelelően: házi szilvalekvár, házi zsír. Igen, bizony, zsír! Az az igazság ebben még mindig jobban bízok, mint a hidrogénezett-mono-diglicerides-béta-karotinos margarinokban.
Valahogy természetesebb számomra. És tudom, honnan származik és miből lett. És nem látott tartósítószert.



Szilvalekváros sütemény

20 dkg liszt
10 dkg zsír
15 dkg cukor
5 evk. szilvalekvár (szigorúan házi!)
1 kávéskanál szódabikarbóna
1 kávéskanál fahéj
fél citrom héja
9 evk. víz
3 tojás
durvára tört dió

A zsírt és a cukrot krémes állagúra keverjük. Hozzáadjuk a lekvárt, a fahéjat, a citromhéjat. A tojásokat egyenként belekeverjük. A vizet óvatosan hozzáadjuk (ekkor egy kis állagváltozás következik be, semmi pánik, csak kicsapódik a zsír a víztől, a liszt hozzáadása után a helyzet helyreáll). Jön bele a szódabikarbónával elkevert liszt. Zsírozott, lisztezett tepsibe öntjük. A tetejét megszórjuk dióval. Kb 40 percig sütjük.

2010. január 9., szombat

Csak egy gondolat

Ma kezembe került Jamie Oliver Jamie konyhája című könyve és .... rá kellett jönnöm, hogy .... túl egyszerű vagyok.
Akkora öröm volt, hogy megtaláltam a könyvtárban a könyvet, hogy bele sem lapoztam, csak örültem magamnak, hogy "de jó, de jó", lesz mit olvasgatni, nézegetni ilyen szép, esős hétvégén. Aztán kinyitottam itthon (ekkor még mindig nagy volt az izgalom), aztán lapoztam egyet-kettőt, az első véleményem megszületett ("hmmm... túl sok a kép és mekkorák"), aztán pedig kb. 5 lapozás után rájöttem, hogy ebben a több mint 300 oldalas könyvben számomra egyetlen hasznosítható gondolat sincs. Lelkesedés lelohadt...
Eddig sem voltam nagyon odáig ezért a szakácsfiúért (G. Ramsay-t is tán az elmúlt egy hétben voltam hajlandó életemben először végignézni), de a kacifántos ételszemlélete nem az én lelkivilágomnak való. Annyi szépet és jót zengtek erről a könyvről, hogy gondoltam, csak tud valamit ez a gyerek, ha ennyien istenítik. Hát, tudni, biztos tud, csak nem az én pénztárcámnak és falusi körülményeimnek... Rózsika néni biztos furán nézne rám a boltban, ha lepényhalat szeretnék vagy egy kis radicchiot.
Be kell, látnom, hogy soha a büdös életben nem fogok olyan ételeket készíteni, aminek 3 sorban fér el a neve. Az egész vasárnapi menümet fel tudom sorolni egy levegővel. Itt volt olyan amihez kevés volt a tüdőm és csak egy ételről volt szó...
... Túl egyszerű vagyok... kész... ez a helyzet...

Talán leélem valahogy az életemet Jamie Oliver nélkül...

2010. január 7., csütörtök

Gyors vega chilis bab

Nem volt kedvem a héten boltba menni (ez a pénztárcámnak nagyon jó), de az itthon lévő dolgokból sem volt kedvem főzni (ez nekem nagyon nem jó). Még kicsit mindig az évvégi nagy kajálások hatása alatt vagyok, kicsit nehezen startol újra a rendszer. Így csütörtökön azért már valami tartalmasabbra szükségem volt (bár a menzán rámentem a gyümölcslevesre, de az meg olyan volt, mintha egy kanál tömény cukrot vettem volna a számba...brrrrrrrrrr). Hirtelen felindulásból chilis babra szavaztunk a Szerelmetesemmel. Vega lett, mivel hús a környéken sem volt (ezt a fiú szereti), szója pedig le lett szavazva (ezt a fiú nem szereti).

Chilis bab tortillával

1 fej vöröshagymát kb. 3 evk olajon megdinszteltem, hozzá nyomtam két gerezd fokhagymát, majd 1-1 konzerv vörösbabot és kukoricát beletettem átforrósítottam és paradicsompürével felengedtem. Vízzel hígítottam rajta kicsit. Fűszereztem, sóztam ízlés szerint. Kb. húsz percig főztem.

Tortilla: 30 dkg lisztet, fél csomag sütőporral, szűk egy teáskanálnyi sóval, 4 evőkanál olajjal és kb 2,5 dl vízzel összegyúrtam (kell lisztezni, mert ragad). A tésztát 15 percig pihentettem (addig feltettem a babos cumót), majd 12 gombócot gyúrtam belőle. Vékonyra kinyújtottam és egy száraz teflonserpenyőben néhány perc alatt megsütöttem. A tányért konyharuhával letakartam, hogy ne hűljön ki, ne legyen kemény.

A kész szószt a tésztába tettük félbehajtva ettük. Amilyen egyszerű, olyan tartalmas! Sajttal lehet még tovább fokozni.

2010. január 4., hétfő

Gonosz erők

Nem tudom mi van... Nyilván megtámadtak a Nagy Sütiellenes Gonosz Erők. Azt hiszem mostanában nem kell hozzáfognom sütéshez. Valahogy nem jön össze. :( Karácsony óta átok ül rajtam.
Megint próbálkoztam, száz éve kipróbált recepttel. Mégsem úgy sikerült, ahogy eddig. Pedig ez a legfinomabb muffin a világon! Kép nem készült, inkább nem szégyenkezem vele... Ehető lett, meg minden, de valahogy mégsem az igazi.

Pedig ez a recept akkor került a családhoz, amikor még azt sem tudtuk, hogy létezik olyan hogy muffin, a papíron is szigorúan maffen megnevezéssel szerepel. Pesti nagynénémtől jött a dolog, aki ugye a 80-as évek végén kicsit közelebb volt a tűzhoz alapanyag-beszerzés ügyében nagy Pestországban, mint mi szülőföldön ragadt alföldi rokonyok. Speckó alumínium sütőformákat is csak a nagynéni tudott küldeni postán (nem hogy muffinsütő! még álmodni sem mertünk ilyesmiről!). Aztán anyám lejárta a lábát, mire a hozzávalókhoz hozzájutott, mivel ebben a receptben búzacsíra, búzakorpa, szójaliszt varázsszavak szerepeltek (tudtuk is, hogy mire jók ezek!). Alapanyag meglett és nagyon megkedveltük a sütit, viszont a macerás része miatt (lásd alapanyag beszerzése) nem is készítettük túl sűrűn. Aztán meg szépen lassan kikopott a repertoárból. De annyira finom volt, hogy képes voltam 4-5 darabot is megenni egyszerre. Jó étvágyú gyermek voltam! :D Meg is látszott rajtam. :)

És most megsütöttem és nem lett az igazi... De azért uzsira jó lesz... Majd legközelebb reménykedek, hogy elmegy a Nagy Süti Gonoszság az otthonomból. Menjen máshová!!! :D

És akkor a recept:

Muffin (vagy maffen :P) (kb. 24 darab normál muffinsütőben)

1 margarin (nem szponzorálnak, de a legjobb a Ráma)
5 tojás
20 dkg cukor
1 sütőpor
1/2 kocka élesztő
10 dkg szójaliszt
5 dkg búzacsíra
5 dkg búzakorpa
10 dkg sima liszt
5 dkg mazsola
2 1/2 dl tej
1 csomag vaníliás cukor
fahéj, citromhéj (ízlés szerint)
szilvalekvár

Szárazakat egy tálba kimérjük. Cukrot tojással elkeverjük, margarint felolvasztva belecsurgatjuk, élesztőt belemorzsoljuk, szárazak bele, tejjel elkeverjük.
Muffinformába egy kanálnyit teszünk, majd rá egy kiskanálnyi lekvár, letakarjuk egy másik kanálnyi tésztával. Megsütjük, kb 20-25 perc. És reménykedünk, hogy nincs Gonosz Erő a konyhában (aki főleg a sarokban lakik és onnan les...iszonyú gonoszan tud nézni).

És ezt a zenét nem hagyhatom ki a mai napról:


2010. január 1., péntek

Süti-recycling

Nos, karácsonyra nem sok minden finomság készült, valahogy nem volt a megfelelő a holdállás vagy nem tudom. Szó, mi szó nem sikerültek jól a sütemények. Pedig semmi újdonság nem készült, régi kipróbált recepteket használtunk, mégsem jöttek össze igazán a dolgok. Nem sűrűn fordul elő, hogy a bejgli fogyjon el legelőször (mindig az a legutolsó), most meg sutty elfogyott. A többi meg ott árválkodott.
100 éve nem sütöttünk őszibarackot sem (ez a zöld és piros ételfestékkel díszített, bukszuslevéllel tálalt dolog). Megsütöttünk egy szép nagy adagot (80dkg lisztből), szerencsétlenkedtem az ételfestékkel (ami elég tré színű volt) és kiderült, hogy olyan lett mintha egy golyónyi fűrészporba harapna az ember. Nem csoda hát, hogy a nyakunkon maradt a dolog. Kidobni nincs szíve az embernek, nem vagyunk mi olyan fajták. Így szilveszter előtt egy nappal jött a nagy ötlet: kókuszgolyó!!!!
Hiszen a cukrászok sem készítik ezt másból, mint maradékból és az őszibarack eleve egy kakaós-morzsás-baracklekváros dologgal van töltve, már csak egy lépés ettől a kókuszgolyó. Aztán anyuka talált még egy kis száraz sütiszélet is, jött a tuning (némi rum, némi tej, némi kakaó), jól összeduszmáltuk és már lehetett is golyózni. Mit golyózni?! A döntő pillanatban megint jött a villanykörte a fejem fölé: van mi nekünk piramis formánk is, pont ilyen történethez. Kb. egyszer már használtuk is, a három év alatt, mióta beszereztük... (nem túl gyakran készül k.golyó...;D)
És ez lett a végeredmény:

A legjobb, ami egy rossz sütivel történhet! És ezerszer jobb lett a recycling-verzió.
Hoztam magammal a távoli lakhelyemre is és az én Szerelmem így örült, amikor meglátta, mi van a dobozban:

Nagyon szereti ezt a sütit! Meg is látszott az arcocskáján, amikor ette :D.
Így ni:


Ja! És boldog új évet mindenkinek...